• Tartalom

20/1990. (X. 4.) AB határozat

az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a alkotmányellenességéről1

1990.10.04.
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Alkotmánybíróság dr. Kerekes Zsuzsa budapesti (1119 Fehérvári út 115.) lakosnak az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására benyújtott indítványa tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg betöltő vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-ának az a rendelkezése, amely a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetőit vagyonnyilatkozatra kötelezi, alkotmányellenes, ezért a jogszabályt ebben a részében hatályba lépése időpontjára visszamenően megsemmisíti.
INDOKOLÁS
I. Az indítványozó szerint az egyes állami- és pártvezetők vagyonnyilatkozat tételére kötelezésének kiterjesztése a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek állami tisztséget nem viselő országos vezetőire sérti az állampolgároknak az Alkotmány 59. §-ába foglalt jogát a magántitokhoz és a személyi adatok védelméhez. Míg ugyanis az állami pénzek felett rendelkező magas beosztású állami hivatalnokok esetében fontos közérdek indokokolja a szigorú pénzügyi ellenőrzést, az állami tisztséget nem viselő párt- és társadalmi szervezeti vezetők magánvagyona a magántitok körébe tartozik mindaddig, amíg e vagyon megszerzésével kapcsolatban bűncselekmény gyanúja nem merül fel.
II. Az egyes állami és pártfunkciót betöltött, illetőleg vezetők vagyonnyilatkozatáról szóló 1990. évi III. törvény 1. §-a szerint ,,akik az 1980. június 8-ától számított két parlamenti ciklus idején magas állami, illetőleg párttisztséget töltöttek vagy töltenek be — az Elnöki Tanács elnökei, titkárai és tagjai, a Minisztertanács elnöke és tagjai, az államtitkárok, az Országgyűlés elnökei és alelnökei, a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok elnökei, illetőleg az MSZMP volt elnöke, főtitkára, titkárai, politikai bizottsági tagjai, valamint fővárosi és megyei első titkárai, továbbá a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői — 1990. február 25-éig kötelesek vagyonnyilatkozatot tenni.''
III. Az Alkotmánybíróság döntésének kialakítása során abból indult ki, hogy az Alkotmány 59. §-a szerint a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. E jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. A vagyonra vonatkozó adatok az ember magántitkát képezik és személyes adatának minősülnek.
Ahogy azt az Alkotmánybíróság 2/1990. (II. 18.) AB határozata (Magyar Közlöny 16. szám) is megállapította, a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog, tehát kivételesen törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jognak ilyen törvényi korlátozása azonban csak abban az esetben minősíthető alkotmányosnak, ha megfelel az Alkotmányban a korlátozásokkal szemben támasztott követelményeknek.
Az Alkotmány 8. §-ának — az 1990. évi XL. törvény 51. §-ának (1) bekezdése által időközben hatályon kívül helyezett — (3) bekezdése az 1990. évi III. törvény elfogadásának idején az alapvető jogok gyakorlásának csak olyan korlátozását tette lehetővé, amely az állam biztonsága, a belső rend, a közbiztonság, a közegészség, a közerkölcs vagy mások alapvető jogainak és szabadságának védelme érdekében szükséges. A ,,jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői'' esetében, akik állami funkciókat nem töltenek be, az Alkotmányban felsorolt célok egyike sem indokolta a magántitkaik és személyes adataik védelméhez fűződő alapvető joguk korlátozását.
IV. Az Alkotmány 8. §-ának változatlanul hatályban lévő (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. Az Alkotmány 8. §-a (2) bekezdésének az 1990. évi XL. törvény 3. §-ának (1) bekezdésével megállapított szövege szerint alapjog lényeges tartalmát törvény nem korlátozhatja.
A törvényalkotó, amikor az állami funkciót betöltők körén kívüli személyekre is kiterjesztette a vagyonnyilatkozattételi kötelezettséget, kényszerítő ok nélkül korlátozta az Alkotmány 59. §-ában biztosított jogokat, és ezzel az alapjog lényeges tartalmát korlátozta. A rendelkezés nem felel meg az alapjogot korlátozó normákkal szemben támasztott arányosság feltételeinek sem. Ez ugyanis megköveteli, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya összhangban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani. Ha az alkalmazott korlátozás a cél elérésére alkalmatlan, az alapjog sérelme megállapítható.
Az 1990. évi III. törvény 1. §-a által előírt vagyonnyilatkozattételi kötelezettség nyilvánvaló célja a közélet tisztaságának megóvása. Ennek elérésére a nem állami szféra részét képező pártok és társadalmi szervezetek vezetőinek vagyonnyilatkozatra kötelezése alkalmatlan és szükségtelen eszköz, ennyiben nem elégíti ki az arányosság kritériumát. Alkalmatlan az eszköz, hiszen az érintett párt- és egyesületi stb. vezetők nem rendelkeznek szükségképpen közfunkciókkal, s még kevésbé olyanokkal, amelyek állami pénzek fölötti rendelkezéssel vagy annak befolyásolásával járnának. A közszereplés vállalásával együttjárhat a magánszférához való jog bizonyos korlátozása, mint például a nyilvános közszereplés alkalmával készült kép- és hangfelvétel nyilvánosságra hozásának lehetősége az érintett hozzájárulása nélkül. Ez mindazok számára, akik a nyilvánosság elé lépnek, természetes következménye eme szerepüknek, vagyis számolniuk kell vele. Másrészt a korlátozás a közönség tájékozódáshoz való jogával kielégítően indokolható. Elvileg más a helyzet azonban a sérelmezett törvényhely esetében.
A törvény kifogásolt része által meghatározott személyi körre nézve a vagyoni helyzetre vonatkozó személyes adatok feltárása ugyanis sem az érintettek részére nem előrelátható következmény, sem más törvényes érdekkel egységesen nem indokolható. A közélet tisztasága, a korrupció megelőzése adott társadalmi helyzetben megkövetelheti a vagyonnyilatkozatot. Ez a cél, és a törvényben kötelezettek köre — ,,a jelenleg működő pártok és társadalmi szervezetek országos vezetői'' — azonban nem fedik egymást: például hobby-egyesület vezetőjének vagyonnyilatkozatra kötelezése nem indokolható az állami korrupció elleni harccal, ahogy az olyan pártvezetők kötelezése sem, akiknek nincs lehetőségük állami pénzek feletti rendelkezésre, vagy annak befolyásolására. A magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog korlátozása a törvény által nem differenciált kötelezetti körre tekintettel aránytalan beavatkozás az alapvető jogokba, s mint ilyen, alkotmányellenes.
Nem elkerülhetetlenül szükséges eszköz a nyilatkozat tételére kötelezés a közélet tisztasága megóvásának, hiszen mind a pártok, mind pedig a társadalmi szervezetek tevékenységének állami felügyelete — beleértve az állami költségvetési támogatásban részesülő pártok gazdasági tevékenységének ellenőrzését — törvényi úton szabályozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a cél eléréséhez nem elkerülhetetlen eszköz alkalmazásával a törvényhozó az Alkotmány 59. §-ában foglalt magántitok és személyes adatok védelméhez való jog lényeges tartalmát érintette, ezért az 1990. évi III. tv. 1. §-a a kifogásolt részében alkotmányellenes.
V. A jogbiztonság megköveteli az alkotmánysértő módon keletkezett vagyonnyilatkozatok későbbi felhasználhatóságának megakadályozását. Ez is indokolja, hogy az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (4) bekezdése alapján hatálybalépésére visszamenően semmisítse meg a kifogásolt rendelkezést.
VI. Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény 41. §-a értelmében a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az Alkotmánybíróság ügyszáma: 113/B/1990.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére