• Tartalom

65/1992. (XII. 17.) AB határozat1

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

1992.12.17.
Az Alkotmánybíróság az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Országgyűlésének házszabályairól szóló 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat 64. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt és az alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó jogi álláspontja szerint a Magyar Köztársaság Országgyűlésének házszabályairól szóló 8/1989. (VI. 8.) OGY határozat (a továbbiakban: házszabályok) 64. § (2) bekezdésének második mondata — mely szerint: ,,a megjelent képviselőt kérésére meg kell hallgatni'' — ellentétes az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 3. § (6) bekezdésében foglaltakkal, amelynek értelmében a mentelmi ügyben az Országgyűlés vita nélkül határoz, ,,de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját''. A házszabályok jogi formája országgyűlési határozat, amely nem tartalmazhat törvénnyel ellentétes szabályokat, ezért a vitatott rendelkezés alkotmányellenes.
Indítványozó, aki országgyűlési képviselő, alkotmányjogi panaszában a következőket adta elő. Az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága 1992. VI. 22-én tárgyalta mentelmi ügyét. A bizottság elnöke a mentelmi ügy tárgyalásának időpontjáról a képviselőt értesítette, aki azonban betegsége miatt a bizottság ülésén nem tudott megjelenni. Betegségéről — orvosi igazolást mellékelve — a bizottságot tájékoztatta és kérte a tárgyalás elhalasztását felgyógyulásáig. A bizottság a mentelmi ügyet ennek ellenére megtárgyalta és javaslatát az Országgyűlés plenáris ülése elé terjesztette. Az Országgyűlés, amely szintén a képviselő távollétében döntött, 38/1992. (VI. 26.) OGY határozatában felfüggesztette a képviselő mentelmi jogát. Álláspontja szerint, a házszabályok alkotmányellenes rendelkezése alapján, az Országgyűlés úgy fosztotta őt meg alapvető képviselői jogától, hogy az eljárás során nem kapott lehetőséget a meghallgatásra, véleménye kifejtésére. Ezért kéri a 38/1992. (VI. 26.) OGY határozat megsemmisítését.
II.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házszabályok 64. § (2) bekezdés második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alaptalan.
A házszabályok jogi formája országgyűlési határozat, amely a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 46. §-a alapján az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé tartozik, nem minősül jogszabálynak. Az Országgyűlés normatív határozatban szabályozza az alá rendelt szervek feladatait, a saját működését, ilyen formában állapítja meg a feladatkörébe tartozó terveket. Normatív határozatban nem állapíthat meg jogszabályi, törvényi formát igénylő magatartási szabályokat, így normatív határozattal törvényt nem módosíthat, normatív határozata törvénnyel ellentétes rendelkezést nem tartalmazhat, mert az sértené az Országgyűlés törvényhozó hatáskörét szabályozó alkotmányi rendelkezéseket.
A házszabályok 64. § (2) bekezdése és a Kjtv. 3. § (6) bekezdése között az indítványozó által feltételezett kollízió azonban nem áll fenn. E rendelkezések a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás különböző szakaszait szabályozzák.
A házszabályok 64. §-a a mentelmi ügyekben hozott parlamenti döntések előkészítésére irányuló eljárás szabályait állapítja meg. Olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a parlament elnökének, valamint a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottságnak a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló megkereséssel kapcsolatos teendőire, eljárására vonatkoznak. Így a 64. § (2) bekezdése a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság számára írja elő azt, hogy az ügy tárgyalásáról, idejéről és helyéről az érdekelt képviselőt köteles értesíteni és az ügy tárgyalásán megjelent képviselőt, kérésére meg kell hallgatni.
A mentelmi jog felfüggesztéséről a Kjtv. 3. §-a alapján az Országgyűlés dönt. A Kjtv. 3. § (6) bekezdése az Országgyűlés plenáris ülésének az eljárását, a döntéshozatal módját szabályozza akkor, amikor kimondja, hogy az Országgyűlés az ügyben vita nélkül határoz, de az érintett képviselő jogosult ismertetni álláspontját.
Ez a rendelkezés arra ad jogot a képviselőnek, hogy az Országgyűlés ülésén, a parlament teljes nyilvánossága előtt fejtse ki álláspontját az ügyben.
Téves tehát az indítványozónak az az értelmezése, mely szerint a házszabályok 64. § (2) bekezdésének második mondata a törvénnyel ellentétes módon korlátozná a képviselőt meghallgatáshoz való jogának gyakorlásában. Ellenkezőleg, a házszabályok a Mentelmi és Összeférhetetlenségi Bizottság eljárási rendjének szabályozása során a Kjtv. rendelkezéséhez képest többlet garanciát nyújtanak az érintett képviselő számára azzal, hogy előírják — kérésére — az eljárás döntéselőkészítő szakaszában történő meghallgatását is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a házszabályok 64. § (2) bekezdésének második mondata nem ellentétes a Kjtv. 3. § (6) bekezdésében foglaltakkal, s nincs az Alkotmánynak olyan szabálya, amelyet a vitatott belső eljárási norma sértene, ezért az alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
III.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 48. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvánnyal támadott ügyben az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltételei nem állnak fenn.
Az ABtv. idézett rendelkezése alapján az alkotmányjogi panasz — mint azt az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtette — egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe, ha a jogsérelem alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és az ügyben a jogorvoslatokat már kimerítették, vagy jogorvoslatnak nincs helye.
Az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, amely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására. Az Alkotmány 20. § (3) bekezdésében szabályozott mentelmi jog nem sorolható az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok közé, mert jogi természetét tekintve eltér azoktól. A mentelmi jog az országgyűlési képviselői jogálláshoz fűződő jog, a képviselőt nem állampolgári, hanem képviselői minőségében, az Országgyűlés tagjaként megillető jogosultság. Olyan jog, amelyet bár a képviselő jogaként fogalmaz meg, az Alkotmány, az Országgyűlés védelmét is szolgálja más hatalmi ágakkal szemben. A mentelmi jog ugyan a képviselő személyes jogaként jelenik meg, e jogával a képviselő mégsem rendelkezhet, mentelmi jogáról a képviselő — a szabálysértési eljárás kivételével — nem mondhat le, mentelmi jogára az eljárás során hivatkoznia kell. A mentelmi jog feletti rendelkezés, a mentelmi jog felfüggesztése — a sérthetetlenség körében, ahol erre a Kjtv. lehetőséget ad — a parlament joga.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasszal megtámadott — a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kimondó — országgyűlési határozat ellen alkotmányjogi panasz benyújtásának nincs helye, ezért a panaszt elutasította.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr.Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1063/B/1992.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére