• Tartalom

37/1993. (VI. 9.) AB határozat1

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

1993.06.09.
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a különleges helyzetből, természeti, termelési, kereskedelmi körülményből származó jövedelmek befizetésének rendjéről szóló 111/1988. (XII. 31.) MT rendelet, valamint az ugyanebben a tárgyban hozott 79/1990. (XI. 1.) Korm. rendelet 3. §-a és melléklete alkotmányellenes, ezért azokat megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság elrendeli ezen határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét. A megsemmisített jogszabályi rendelkezések 1993. december 31-én veszítik hatályukat.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó beadványában a különleges helyzetből, természeti, termelési, kereskedelmi körülményből származó jövedelmek befizetésének rendjéről szóló 111/1988. (XII. 31.) MT rendelet (a továbbiakban: R. 1.) módosításáról szóló 79/1990. (XI. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R. 2.) 3. §-a és melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontjának indokolásaképpen előadta, hogy a rendelet szabályai:
1. eltérnek a megengedő jogszabály által megszabott keretektől;
2. lehetővé teszik a szénféleségek hatósági árának változásaiból származó többletjövedelem tulajdonképpeni adóként való elvonását, holott az nem számít olyan különleges helyzetből fakadónak, mint például az R. 1-ben szabályozott kőolajimportból származó jövedelem;
3. nem az R. 1-ben foglaltaknak megfelelő módon határozzák meg a befizetési kötelezettség mértékét;
4. nem illeszkednek az egységes jogrendszerbe; és
5. nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) a jogszabályokkal szemben támaszt.
II.
1. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áh. törvény) 10. §-ának (1) bekezdése szerint: ,,A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.''
A jogalanyok ezen kötelezettségüknek meghatározott jogcímek szerinti (elsősorban adó, illeték, vám, járulék, hozzájárulás, bírság, díj) befizetések formájában tesznek eleget [Áh. törvény: 10. § (2) bekezdés], de fizetési kötelezettség alapja lehet például a különleges helyzetből, természeti, termelési vagy kereskedelmi körülményből származó jövedelem is, amint ezt az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) — az Áh. törvény 127. § a) pontjával hatályon kívül helyezett — 7. § (1) bekezdésének b) pontja tartalmazta.
A befizetési kötelezettségnek erre a területre vonatkozó, jelenleg is hatályos szabályait az Ápt. 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt — azóta az Áh. törvény 127. § a) pontjával hatályon kívül helyezett — megengedő rendelkezés alapján az R. 1. és az ezt részben módosító R. 2. állapította meg.
Az Ápt. hivatkozott rendelkezése értelmében a befizetési kötelezettség szabályait, különösen jogcímét, alapját és mértékét — ha azokra törvényben vagy törvényerejű rendeletben nincs szabályozás és a törvény másként nem rendelkezik — a Kormány határozza meg.
2. Az R. 1. (1992. január 1-jétől hatályos) szabályai akként rendelkeznek, hogy a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság a hazai kőolaj, földgáz és a gáztermék kitermeléséből és értékesítéséből származó jövedelem után befizetést köteles teljesíteni. A befizetés mértékét a rendelet melléklete, részletes szabályait 3. §-a tartalmazza.
Az R. 2. szabályai egyrészt az R. 1-ben megállapított fizetési kötelezettség tényének érintetlenül hagyása mellett módosítják az R. 1. szabályait, másrészt viszont a fizetésre kötelezettek újabb körét határozzák meg, mivel (a mellékletben felsorolt) ,,…szénbánya vállalatok az 1990. november 1-jétől a szénféleségeknél bevezetésre kerülő áremelés 1990. novemberi és decemberi többletbevételét e rendelet melléklete szerint kötelesek befizetni.'' (3. §)
3. Bár az Ápt. megengedő szabályt tartalmazó jogszabályi rendelkezését az Áh. törvény 127. §-ának a) pontja hatályon kívül helyezte, a terület újraszabályozásának keretében a befizetési kötelezettség szabályainak megállapítására vonatkozó rendelkezések között az Áh. törvény a Kormány számára is lehetőséget adott ebben a tárgykörben jogszabály alkotására, amikor kimondta, hogy ,,Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani — a díj kivételével — csak törvényben lehet.'' [10. § (3) bek.], de ,,A fizetési kötelezettség részletes szabályait — ha törvény másként nem rendelkezik — a Kormány állapítja meg.'' [10. § (4) bek.]
III.
1. A befizetési kötelezettségre vonatkozó jogterület újraszabályozása után nemcsak az indítványozó által kifogásolt R. 2., hanem az általa alkotmányosnak tartott R. 1. felülvizsgálata is szükségesnek mutatkozott. Az Alkotmánybíróság ezért tárgyi összefüggés folytán vizsgálatát kiterjesztette az R. 1. egészére is.
Az indítvány megalapozott.
2. Az Áh. törvény már idézett 10. § (3) bekezdése a törvényi szintű, tehát Országgyűlés általi szabályozás követelményét állítja a jogalkotó elé akkor, amikor olyan lényeges kérdésekben kell állást foglalni, amelyek alkotmányos alapjogokat érintenek. Ez a rendelkezés valójában a Jat. 4. § c) pontjában foglalt azon szabály konkretizálása, amely kimondja, hogy az adókra és az adójellegű kötelességekre vonatkozó szabályokat törvényben kell (és csak törvényben lehet) megállapítani. Az Áh. törvény hivatkozott jogszabályi rendelkezése kiemeli, hogy melyek azok a tárgykörök, amelyekre vonatkozó szabályozás szükségképpen alapjogot érint, és ezért törvény általi szabályozást kíván. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése pedig a Kormány feladatául szabja, hogy a befizetés részletes és alapjogot nem érintő szabályait állapítsa meg.
Az Ápt. megengedő rendelkezéseinek hatályon kívül helyezésével nem váltak automatikusan alkotmányellenessé a vizsgálat alá vont rendeletek, mivel az ilyen szintű szabályozásra mind a Jat., mind pedig az Áh. törvény idézett rendelkezései szerint lehetőség van. Az Alkotmánybíróság így azt vette vizsgálat alá, hogy a rendeletek nem tartalmaznak-e olyan szabályokat, amelyek alkotmányos alapjogokat érintenek.
A jogszabályok tartalmának vizsgálata azt mutatja, hogy azok nemcsak másodrendűnek tekinthető eljárási és egyéb kisebb jelentőségű kérdéseket rendeznek, hanem fizetési kötelezettséget írnak elő, megjelölik a kötelezettség mértékét, a kötelezettek körét, egyszóval olyan elemeket tartalmaznak, amelyeket — a díj kivételével — jogszerűen csak törvény szabályozhatna.
Mivel itt a Jat. hatálybalépése után megalkotott jogszabályokról van szó, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [2/1991. (X. 29.) Tü-áf.]ez a formai jellegű alkotmánysértés is megalapozza az alkotmányellenességet, és a jogszabályi rendelkezések megsemmisítését. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése is kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes. Jelen esetben mind az R. 1. mind pedig az R. 2. szabályai ellentétesek a Jat. jogforrási hierarchiát meghatározó [1. § (1) és (2) bekezdés] rendelkezéseivel.
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy jelen esetben az elvonás módja, annak rendeletben történő szabályozása alkotmányellenes. Az elvonás ténye önmagában még nem eredményezne alkotmányellenességet, ugyanis a MOL Rt. a 126/1992. (VIII. 28.) Korm. rendelet melléklete szerint legalább 50%+1 szavazat arányban tartósan állami tulajdonban maradó, az Állami Vagyonkezelő Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezet. Az állam pedig tulajdonosi jogosítványainál fogva az ÁV Rt.-n keresztül az 1992. évi LIII. törvény és az 1988. évi VI. törvény által megszabott keretek között elvonhat vagyont a többségi módon tulajdonában lévő gazdálkodó szervezettől; az állammal mint tulajdonossal szemben védelem nem illeti meg a MOL Rt.-t.
3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott. Az Alkotmánybíróság azért a rendelkező részben megjelölt időponttal semmisítette meg a jogszabályi rendelkezéseket, mivel az alkotmánysértés kiküszöböléséhez megfelelő időre van szüksége a jogalkotónak, és a jogszabályoknak 1993. december 31-ig hatályban való megtartása jogbizonytalanságot nem eredményez.
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1576/B/1990/3.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére