• Tartalom

60/1993. (XI. 29.) AB határozat1

1993.11.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM—BM együttes rendelet 48. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM—BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 48. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a KRESZ sérelmezett rendelkezése ellentétes az Alkotmánynak a szabad mozgás jogát biztosító 58. § (1) bekezdésével, mivel a biztonsági övvel felszerelt ülésen utazó személyt általános érvénnyel kötelezi a biztonsági öv becsatolására, s nincs tekintettel arra, hogy egészségügyi körülmények — nevezetesen a szívritmus szabályozó használata — ezt nem teszik lehetővé.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a közúti közlekedés szabályait, így a biztonsági öv kötelező használatát — mint a szabad mozgás jogát érintő kérdéseket — nem törvény, hanem — az Alkotmány 8. § (2) bekezdését sértő módon — miniszteri rendelet állapítja meg.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.
1. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése kinyilvánítja, hogy ,,minden embernek veleszületett joga van az élethez'', a 70/D. § (1) bekezdése pedig biztosítja az egészséghez való jogot.
Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott 58. § (1) bekezdése megállapítja: ,,Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén — törvényben meghatározott esetek kivételével — megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is''.
A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 3. § (1) bekezdésének első mondata szerint ,,a közúti közlekedésben mindenkinek joga van részt venni''. A Kötv. 5. § (1) bekezdésének a) pontja pedig előírja, hogy aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles ,,a közúti forgalomra ... vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani''.
A KRESZ sérelmezett 48. § (5) bekezdése — a közlekedésben való részvétel külön feltételei között — a következő szabályozást tartalmazza.
,,Olyan gépkocsival, amelynek meghatározott üléseit biztonsági övvel kell felszerelni, továbbá olyan gépkocsival, amelynek hátsó üléseit biztonsági övvel szerelték fel, csak abban az esetben szabad közlekedni, ha a biztonsági övvel felszerelt ülésen utazó személy biztonsági öve be van csatolva. Nem vonatkozik ez a kötelezettség a lakott területen közlekedő gépkocsi hátsó ülésén utazó személyre.
A taxi üzemben közlekedő gépkocsi vezetője és a hátsó ülésen tartózkodó utas a biztonsági övet nem köteles becsatolni.''
2. E döntése kialakításakor az Alkotmánybíróság tekintettel volt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány), valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: Egyezmény) előírásaira és az Emberi Jogok Európai Bizottsága (a továbbiakban: Bizottság) döntéseire.
Az Egyezségokmány 9. Cikke 1. pontjának első mondata és az Egyezmény 5. Cikke 1. pontjának első mondata egybehangzóan állapítja meg, hogy ,,mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra''.
A szabad mozgás jogára vonatkozóan pedig az Egyezségokmány 12. Cikkének l. pontja a következőket írja elő: ,,Minden olyan személynek, aki törvényesen tartózkodik valamely állam területén, joga van e területen a szabad mozgásra és tartózkodási helye szabad megválasztására''.
E jogok korlátozásáról az Egyezségokmány a 12. Cikk 3. pontjában így rendelkezik: ,,A fent említett jogok csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetők alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak a védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az Egyezségokmányban elismert egyéb jogokkal.''
Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartotta, hogy a vizsgált ügy összefüggéseire tekintettel az említett nemzetközi dokumentumoknak a magánélet szabadságára vonatkozó rendelkezéseit is felidézze. Az Egyezségokmány 17. Cikke a következő előírásokat tartalmazza.
,,1. Senkit sem lehet alávetni a magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig a becsülete és jó hírneve elleni jogtalan támadásnak.
2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen mindenkinek joga van a törvény védelmére.''
E tárgykörre vonatkozóan az Egyezmény 8. Cikke pedig az alábbiakat állapítja meg.
,,1. Mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.
2. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott esetekben avatkozhat be, amikor az a demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy erkölcsök védelme, mások jogainak és szabadságjogainak védelme érdekében szükséges.''
Az Alkotmánybíróság által a jelen ügyben vizsgált tárgykörrel tartalmában összefüggő eseteket a Bizottság is tárgyalt. A 8707/79. sz. döntésében nem tekintette a magánélet tiszteletben tartásához való jog sérelmének azt a körülményt, hogy a gépkocsivezetőt és a személygépkocsiban elöl utazó személyt a hatályos belga jogszabályi előírás a biztonsági öv becsatolására kötelezi. A Bizottság véleménye szerint számos esetben szükség van arra, hogy a hatóságok megóvják az egyént a különféle veszélyektől, valamint ezeknek a társadalomra gyakorolt káros hatásától. Ilyennek tekinthető az ipari üzemek biztonsági berendezéseinek felszerelése, a pályaudvari aluljárók, a közúti gyalogátkelőhelyek kialakítása, valamint számos más, az egyént és a közérdeket egyaránt védő intézkedés.
A Bizottság álláspontja szerint a biztonsági öv kötelező használatának előírása a gépjárművezetők és utasaik számára is ilyen, védelmet biztosító előírásnak tekinthető. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a kötelezés semmiképpen sem érinti a magánéletet, s nem tekinthető az abba való hatósági beavatkozásnak.
A 7992/77. sz. ügyben a szikh vallású panaszos kérelmére a Bizottság azt vizsgálta, hogy sérti-e az olyan személy vallásszabadsághoz való jogát a bukósisak használatára való kötelezés, akinek — vallása előírása alapján — turbánt kell viselnie.
A Bizottság döntése szerint a bukósisak használatának előírása nemcsak a motorkerékpár vezetőjének biztonságát, hanem a közbiztonságot is védi és így semmiképpen sem tekinthető a vallásszabadság megsértésének.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.
1. A vizsgált ügyben az indítványozó — a biztonsági övre vonatkozó szabályozás vonatkozásában — a szabad mozgáshoz való jog sérelmére hivatkozott. A szabad mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. A magyar Alkotmány a közlekedés szabadságát külön nem nevesíti, de a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a járművön vagy járművel és anélkül való helyváltoztatás, a közlekedés szabadságát is.
A gépjárművezetésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések a gépjárművezető egészségügyi alkalmasságát a vezetői engedély megszerzésének mellőzhetetlen feltételeként állapítják meg. A Kötv. 5. § (2) bekezdése kifejezetten előírja, hogy ,,közúton járművet az vezethet, aki a biztonságos vezetésre alkalmas állapotban van, a jármű vezetéséhez előírt engedéllyel rendelkezik''. A Kötv. végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet 2. § (1) bekezdése pedig megállapítja, hogy ,,közúti járművezetői engedélyt az kaphat, aki a jogszabályban meghatározott életkort betöltötte, az előírt iskolai végzettséggel rendelkezik, egészségi és közbiztonsági szempontból a vezetésre alkalmas és eredményes képesítő vizsgát tett''. A közúti járművezető egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet (a továbbiakban: Ear.) 1. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza: ,,A közúti járművezetők egészségi alkalmassága vizsgálatának célja annak megállapítása, hogy a közúti járművezető-jelöltnek, illetőleg a közúti járművezetőnek nincs-e olyan betegsége, testi vagy szellemi, illetőleg érzékszervi fogyatékossága, amely őt a közúti járművezetésre egészségi szempontból alkalmatlanná teszi; továbbá azoknak a feltételeknek, illetőleg korlátozásoknak a meghatározása, amelyek mellett a vizsgált személy betegség, testi vagy érzékszervi fogyatékosság fennállása esetén is vezethet közúti járművet''.
Az Ear. 13. §-a az egészségi alkalmasságra vonatkozóan a következő előírásokat is meghatározza.
,,(1) Az egészségi alkalmasság külön feltételeit akkor kell megállapítani, ha a közúti járművezető csak gyógyászati segédeszköz (művégtag stb.) vagy a szokásostól eltérő kezelőberendezés (pl. automata tengelykapcsoló, kézi működtetésű gáz- vagy üzemi fék) használata esetén minősíthető egészségi szempontból alkalmasnak.
(2) Az egészségi alkalmassággal összefüggő korlátozást akkor kell megállapítani, ha a közúti járművezető fogyatékossága vagy a közúti jármű átalakítása miatt a biztonságos közlekedés érdekében sebességkorlátozást vagy más hasonló intézkedést kell megtenni.''
Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában rámutatott arra hogy, az államnak az alapvető jog tiszteletben tartására és védelmére irányuló kötelessége ,,a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről''.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az államnak az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jog tiszteletben tartására és védelmére irányuló kötelezettségéből az is fakad, hogy a közúti közlekedés szabályai, nevezetesen a biztonsági öv használatára vonatkozó előírások azoknak az élethez, egészséghez, biztonsághoz való jogát is védjék, akiknek éppen a biztonsági öv használata okozhatja e jogok sérelmét.
Az Alkotmányban védett jog tiszteletben tartása eredményezhet ugyanis olyan helyzetet, amikor éppen az élethez, egészséghez való jog védelmét biztosító, általános tartalmú előírástól tér el a jogalkotó. Ilyennek minősíthető a kifogásolt szabályozás utolsó mondatában foglalt előírás is, miszerint a taxi üzemben közlekedő gépkocsi vezetője nem köteles a biztonsági övet becsatolni. E kivételes jellegű előírás az életet, testi épséget veszélyeztető esetleges támadások könnyebb elháríthatósága érdekében mentesíti a taxi vezetőjét az öv használatára vonatkozó általános kötelezettség alól.
Az indítványozó — mivel szívritmust szabályozó készüléket használ — hivatkozása szerint azáltal kerül veszélyeztetettebb helyzetbe, ha gépkocsijában becsatolja a biztonsági övet. Szerinte a KRESZ kifogásolt szövege azonban nem teszi lehetővé, hogy a gépkocsi vezetője egészségügyi körülményeire tekintettel ne kapcsolja be biztonsági övét.
Az Alkotmánybíróság — más országok tapasztalatait is figyelembe véve — megjegyzi: alkotmányossági szempontból nem kifogásolható, sőt kedvező megítélés alá esik az olyan tartalmú szabályozás, amely a gépjármű vezetésére egészségileg alkalmas, de bizonyos gyógyászati segédeszközt vagy berendezést használó személyt — megfelelő orvosi szakvélemény, illetve igazolás alapján — úgy enged mentesíteni a biztonsági öv használata alól, hogy az ilyen egészségügyi adottságokkal rendelkező személy számára más, a közlekedés biztonságát, az életet és az egészséget védő egyéb hatósági korlátozásokat (pl. sebességkorlátozást) tesz lehetővé.
Az Ear. idézett 1. § (1) bekezdése, valamint 13. § (1) és (2) bekezdése ezt a lehetőséget magában foglalja, ezért az Alkotmánybíróság a KRESZ 48. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a biztonsági öv használatát nem törvény, hanem rendelet írja elő, s ezt a körülményt az Alkotmány 8. Cikke (2) bekezdése sérelmének tekintette. Mivel a szabad mozgás joga az Alkotmány már idézett 58. § (1) bekezdése alapján alapvető jog, a 8. § (2) bekezdése szerint az e jogra vonatkozó szabályokat is csak törvény állapítja meg. A biztonsági öv használatára vonatkozó rendelkezéseket miniszteri rendelet tartalmazza, amelynek hatályos szövegét a 148/1992. (XI. 12.) Korm. rendelet 11. §-a állapította meg. Az Alkotmánybíróság azonban már több döntésében — így a 64/1991. (XII. 17.) és a 27/1993. (IV. 29.) AB határozatokban is — felhívta a figyelmet arra, hogy ,,nem mindenfajta összefüggés az alapjogokkal követeli meg a törvényi szintű szabályozást. Valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is. Közvetett és távoli összefüggés esetében azonban elegendő a rendeleti szint is''.
A Kötv. már többször is idézett 5. § (1) bekezdésének a) pontja a közúti közlekedésben való részvétel jogát a közúti forgalomra vonatkozó jogszabályi rendelkezések megtartásához köti. A sérelmezett előírás szerint ilyen, jogszabályi előírásban foglalt feltételnek tekinthető a biztonsági öv becsatolásának kötelezettsége is, amelyet a Kötv. felhatalmazása alapján a KRESZ tartalmaz. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közúti közlekedésben való részvétel szabályainak miniszteri rendeleti szintű megállapítása formai okból nem tekinthető alkotmányellenesnek.
Az Alkotmánybíróság e határozat közzétételét az abban foglaltak közérdekű tartalmára tekintettel rendelte el.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 816/B/1993/4.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére