• Tartalom

11/1996. (III. 13.) AB határozat1

1996.03.13.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet 1. §-a (1) bekezdésének ,,– a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének az egyetértésével –'' mondatrésze alkotmányellenes, ezért azt e határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
A rendelkezés megmaradó hatályos szövege:
1. § (1) A munkáltató legfeljebb öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár (figyelembe véve a korkedvezményes életkort is) előtt álló munkavállalóval (ideértve a munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottakat is) megállapodhat a dolgozó korengedményes nyugdíjazásáról.
Az Alkotmánybíróság e határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A korengedményes nyugdíjazásról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint ,,a munkáltató legfeljebb öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár (figyelembe véve a korkedvezményes életkort is) előtt álló munkavállalóval (ideértve a munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatottakat is) megállapodhat – a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének az egyetértésével – a dolgozó korkedvezményes nyugdíjazásáról''.
Az indítványozó álláspontja szerint e rendelkezésnek az a része, amely a megállapodás feltételéül a munkavállalók helyi érdekképviseleti szervének az egyetértését írja elő, az Alkotmány 4. §-ába ütközik azzal, hogy a jog gyakorlása nem a munkavállaló érdekét segíti elő, és az Alkotmány 35. §-ának (2) bekezdésével is ellentétes, mert egyrészt nem a feladatkörébe tartozó kérdést szabályoz, felhatalmazása így részben hiányos, másrészt ellentétes a Munka Törvénykönyvének a szakszervezetre, annak jogaira vonatkozó rendelkezéseivel. Erre tekintettel kérte az indítványozó a támadott mondatrész alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
Az indítvány megalapozott.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény a szakszervezeteknek mint érdekképviseleti szerveknek a munkaviszonyokkal kapcsolatos jogait nagy részletességgel, külön cím alatt tartalmazta. Az akkori munkajogi szabályozás a jelenlegi szabályozáshoz képest lényegesen több, a munkáltató által egyedi ügyben hozott döntés tekintetében biztosított a szakszervezetek részére egyetértési jogot. E szabályozási rend hatálya alatt keletkezett, a korengedményes nyugdíjról szóló 5/1990. (I. 18.) MT rendelet, amelyet sem az 1967. évi II. törvényt felváltó 1992. évi XXII. törvénybe foglalt új Munka Törvénykönyve, sem annak végrehajtási rendeletei nem érintenek.
Az 1992. évi XXII. törvény csak a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak a munkáltató által kezdeményezett más munkahelyre való beosztása, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetése tekintetében írja elő a szakszervezet egyetértésének szükségességét. A korengedményes nyugdíjazás vonatkozásában a törvény 65. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint az üzemi tanácsnak van véleményezési joga a munkáltató döntése előtt. A törvény nem tartalmaz felhatalmazást a korengedményes nyugdíjazást érintő szakszervezeti egyetértési jog szabályozására.
Az Alkotmány 4. §-a szerint a szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.
Az Alkotmánybíróság a 24/1990. (XI. 8.) AB határozatban (ABH 1990. 118.) leszögezte, hogy a szakszervezetek kitüntetett szerepet játszanak az Alkotmány 70/C. §-ában foglalt gazdasági érdekek védelme, valamint a sztrájkjog gyakorlása terén. E funkciójuk közvetlenül kapcsolódik az Alkotmány preambulumában szereplő szociális piacgazdaság megvalósulásához. Ennyiben a szakszervezetek léte és működése a tagok magánérdekein túlmutató közérdeket is szolgál. Ez a megállapítás ismétlődik a 49/1991. (XI. 27.) AB határozatban (ABH 1991. 247–248.) is.
Az 1967. évi Munka Törvénykönyvével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozattal (ABH 1990. 42.) megsemmisítette azt a törvényi rendelkezést, amely ,,a munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében – nevében és helyette – külön meghatalmazás nélkül is'' lehetővé tette a szakszervezet eljárását. Kifejtette az Alkotmánybíróság ebben a határozatban, hogy a szakszervezet meghatalmazás nélküli képviseleti joga sértheti a dolgozó rendelkezési jogát, ami szerves része az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében minden ember veleszületett jogaként deklarált emberi méltósághoz való jognak, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
Az indítványozó az Alkotmány 35. §-ának (2) bekezdésére is hivatkozott az alkotmányellenesség indokolásául abban a vonatkozásban, hogy a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz, továbbá, hogy a Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a támadott szabályozás alkotmányellenessége nem az Alkotmány 4. §-a vagy 35. §-ának (2) bekezdése alapján, hanem a már hivatkozott korábbi határozathoz hasonlóan az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésébe ütközése folytán állapítható meg. A sérelmezett rendelkezés alapján ugyanis nem zárható ki, hogy a szakszervezet a dolgozó kifejezett akarata ellenére is éljen egyetértési jogával. Az egyéni rendelkezési jog megsértésének lehetőségét önmagában az sem küszöböli ki, hogy az egyetértési jog gyakorlásának a dolgozó érdekében kell történnie, mert a szakszervezet csak vélelmezi az egyes dolgozók érdekeit.
Mindezeket figyelembe véve állapította meg az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott jogszabályrész alkotmányellenességét, és erre tekintettel semmisítette azt meg az 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 40. §-a alapján.
A közzétételre vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 705/B/1995/5.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére