• Tartalom

32/1998. (VI. 25.) AB határozat1

1998.06.25.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.
Az Alkotmánybíróság az Sztv. 37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában folytatott eljárását 1998. november 1-jéig felfüggeszti.2
Az Alkotmánybíróság az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó azon az alapon kifogásolja az Sztv. 37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll az Alkotmánynak a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezéseivel. Az Sztv. 37/C. § (1) bekezdése tekintetében abban jelöli meg az alkotmányellenességet, hogy az ellentétes az Sztv. 93. § (1) bekezdésében foglalt előírásokkal és egyúttal sérti az Alkotmány munkához való jogra vonatkozó rendelkezését.
II.
Az Sztv. kapcsolódó rendelkezései a következők:
37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki
a) a 18. életévét betöltötte, de aktív korú és munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, illetve vakok személyi járadékában részesül,
b) [Hatályon kívül helyezte: 1997. évi LXXXIV. törvény 13. § (2) bek. aa) pont. Hatálytalan: 1998. január 1-jétől.],
c) aktív korú nem foglalkoztatott,
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetése
a) az (1) bekezdés a) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
b) az (1) bekezdés c) pontjában megjelölt személynek, ha havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,
és vagyona sem neki, sem családjának nincs.
(3) Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, illetőleg igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelme benyújtását megelőző három évben az illetékes munkaügyi központtal legalább két év időtartamig együttműködött, és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve az Sztv. 34. § (3) bekezdés d) pontja szerinti keresőtevékenységet.
37/C. § (1) Az önkormányzat rendelete a rendszeres szociális segély folyósításának feltételeként az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében előírhatja a családsegítő szolgálattal vagy a kijelölt szociális intézménnyel való együttműködési kötelezettséget. Együttműködésen az ellátásban részesülő személy szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó programban történő részvételt kell érteni.
Az Sztv. 37/A. § (1) bekezdés c) pontja és (2) bekezdés b) pontja határozza meg az aktív korú nem foglalkoztatott számára nyújtott rendszeres szociális segélyre való jogosultsági feltételeket. Az Sztv. 37/D. §-a rendelkezik az ellátás összegszerűségéről.
37/D. § A rendszeres szociális segély havi összegének megállapítására a 36. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a az irányadó.
36. § (1) A jövedelempótló támogatás havi összegét úgy kell megállapítani, hogy az
a) a jövedelemmel nem rendelkező munkanélküli jogosult esetén érje el;
b) jövedelemmel rendelkező munkanélküli jogosult esetén az egyéb jövedelmekkel együtt érje el az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át.
93. § (1) A személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylő kérelmére történik. Ha az ellátást igénylő cselekvőképtelen, a kérelmet törvényes képviselője terjeszti elő. A korlátozottan cselekvőképes személy kérelmét törvényes képviselőjének beleegyezésével terjesztheti elő. Ha közöttük a kérelem kérdésében vita van, arról a gyámhatóság dönt.
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése alapján: a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének rendelkezései szerint: a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.
III.
Az Alkotmánybíróság a határozatát az alábbiakkal indokolja.:
1. Az indítványozó azon az alapon kifogásolja az Sztv. 37/A. § (2) bekezdése b) pontját, hogy az ellentétben áll az Alkotmánynak a szociális biztonságra vonatkozó rendelkezéseivel, mivel a létminimum alatti összegben határozza meg a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit, illetve a rendszeres szociális ellátás összegét.
Az Sztv. 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja meghatározza azt a jövedelemhatárt, amely alatti jövedelem, illetve jövedelemnélküliség esetén az aktív korú nem foglalkoztatott rendszeres szociális segélyre jogosult. A rendszeres szociális járadék összegének meghatározását az Sztv. az önkormányzatokra bízza azzal, hogy annak legkisebb összege a jövedelemmel nem rendelkező aktív korú nem foglalkoztatott esetében az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-a, a jövedelemmel rendelkező személy esetében pedig annyi, amennyi a jövedelmet eddig az összeghatárig kiegészíti. Az önkormányzatoknak saját forrásból lehetőségük van ennél magasabb összegű rendszeres szociális segély megállapítására is.
Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott az Alkotmány 70/E. §-ának értelmezésével. Ennek keretében fokozatosan bővítette azoknak a jellemzőknek és követelményeknek a meghatározását, amelyek az e szakaszban megállapított társadalombiztosításhoz, szociális ellátási rendszerhez és szociális biztonság alapjogához kapcsolódnak. Az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az állam a 70/E. §-ban megfogalmazott kötelezettségének eleget tesz, ha a szociális ellátás biztosítására megszervezi és működteti a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerét. Ezen belül a jogalkotó maga határozhatja meg, hogy milyen eszközökkel éri el társadalompolitikai céljait. Az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit ugyanis az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltak általános jelleggel nevesítik. (ABH 1991. 163.)
Az alkotmányi feladatok megvalósításának, a szociális jogok érvényesítésének eszközei és mértéke tekintetében a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez. Az állam széles körű jogosítványokkal rendelkezik a szociális ellátásokon belüli változtatásokra, átcsoportosításokra és átalakításokra a gazdasági viszonyok függvényében. A változtatások joga azonban nem minden korlátozás nélkül illeti meg az államot, állapította meg az Alkotmánybíróság a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatában. (ABH 1993. 196, 199, 200.)
Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában pedig félreérthetetlenül kinyilvánította: annak elbírálásánál, hogy a ténylegesen élvezett szolgáltatásokból mit és hogyan lehet alkotmányosan megvonni, a szociális jogok annyiban játszanak szerepet, hogy az elvonások folytán a szociális ellátás mértéke egészében nem csökkenhet a 70/E. § szerint megkövetelhető minimális szint alá. (ABH 1995. 192.)
Az Alkotmánybíróság e határozatában általános alkotmányi követelményként állapította meg, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához. Eme alkotmányi feladatok megvalósítása során a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez és az egyes ellátások minimumösszegeit meghatározhatja más jövedelemfajták (öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összege, minimálbér stb.) százalékában is.
Az Alkotmánybíróság azért függesztette fel az Sztv. 37/A. § (2) bekezdés b) pontja tárgyában folytatott eljárását, hogy a törvényalkotás előkészítésében közreműködő szervektől várt vizsgálati eredmények figyelembevételével dönthesse el: az aktív korú nem foglalkoztatott számára az Sztv. szerint járó rendszeres szociális segély minimális összege a szociális ellátások jelenlegi rendszerében az egyéb juttatásokkal együtt biztosítja-e – a rendelkező részben megfogalmazott alkotmányi követelménynek megfelelően – az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához elengedhetetlen megélhetési minimumot.
2. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Sztv. 37/C. § (1) bekezdésének és 93. § (1) bekezdésének rendelkezései nincsenek összhangban. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint alkotmányellenesség megállapítására törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha az alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet. [35/1991. (VI. 20.) AB hat., ABH 1991. 176–177.] Az indítványozó a mentálhigiénés programban való kötelező részvétel szabályát egyrészt azért kifogásolja, mert ez állítása szerint ellentétes az Sztv. 93. § (1) bekezdésében megállapított önkéntességgel, másrészt azért, mert a kötelező együttműködést előíró rendelkezés a munkához való alkotmányos jog sérelmét is jelenti.
Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában kifejtette, hogy a munkához való jog alanyi jogi értelemben a munka (foglalkozás, vállalkozás) megválasztásának és gyakorlásának szabadságát jelenti. A munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre stb. (AB 1994. 120–121.)
A kifogásolt együttműködési kötelezettség célja a tartós munkanélküliségből eredő életvezetési nehézségek, illetve mentális problémák kezelése. A programok azt kívánják elősegíteni, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülő személy esetében csökkenjen a tartós munkanélküliségből eredő kedvezőtlen hatás, illetve ezzel összefüggésben mentális okokból ne rosszabbodjon az egyén munkaerőpiaci helyzete. Amikor az állam, figyelemmel a foglalkoztatási igényekre is, az önkormányzatok számára lehetővé teszi, hogy a tartós munkanélküliek elhelyezkedését is segítő szolgáltatás igénybevételéhez kössék az ellátást, a munkához való jog szociális tartalmának megvalósítását is szolgálja. Az Sztv. által előírt keretek közötti együttműködési kötelezettség önkormányzatok részére adott szabályozási felhatalmazása tehát nem áll ellentétben az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésének rendelkezésével. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben elutasította.
Alkotmánybírósági ügyszám: 402/B/1997/5.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

2

Az Alkotmánybíróság a 28/2007. (V. 17.) AB végzésével az 1993: III. törvény 37/A. § (2) bekezdésének b) pontja alkotmányossági vizsgálata tárgyában felfüggesztett eljárását megszüntette.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére