• Tartalom

41/1998. (X. 2.) AB határozat1

1998.10.02.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének megállapítása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló, az ügyészségi szolgálati viszony és az ügyészségi adatkezelés tárgyában alkotott 1994. évi LXXX. törvény 111. § (2) bekezdésével hatályon kívül helyezett 1972. évi V. törvény 24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet 4. §-a, továbbá az ügyészségi szolgálat szabályairól szóló 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság ugyancsak visszautasítja a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Mfd.I.10.666/1995/6. számú végzése megsemmisítésére irányuló, továbbá az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy a megsemmisíteni kért rendelkezések az alkotmányjogi panasz előterjesztőjének konkrét ügyében nem alkalmazhatók.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó annak megállapítását kérte, hogy a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló, az ügyészségi szolgálati viszony és az ügyészségi adatkezelés tárgyában született 1994. évi LXXX. törvény 111. § (2) bekezdésével hatályon kívül helyezett 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 24. § (1) bekezdése, az egyes munkaügyi jogszabályok hatályon kívül helyezéséről szóló 103/1992. (VI. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. §-a, továbbá a többször módosított 10/1982. Legf.Ü. utasítás 2. sz. mellékleteként kiadott Ügyészek Fegyelmi Szabályzata (a továbbiakban: ÜFSZ) alkotmányellenes. Kérte az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítését, annak kimondását, hogy a megsemmisített rendelkezések a folyamatban levő konkrét eljárásban nem alkalmazhatóak, kérte továbbá a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.666/1995/5. számú végzésének megsemmisítését.
2. Az indítványozó terhére a legfőbb ügyész fegyelmi határozata ügyészhez nem méltó magatartás fegyelmi vétségét állapította meg és őt ,,elbocsátás'' fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat az Ütv. 24. § (1) bekezdése felhatalmazása alapján kiadott ÜFSZ 2. § (2) bekezdésén alapult. Az indítványozó a fegyelmi határozat ellen bírósági jogorvoslattal élt, egyidejűleg a határozat alapjául szolgáló jogszabály, illetőleg legfőbb ügyészi utasítás alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt indítványt terjesztett elő az Alkotmánybíróságon.
Az Alkotmánybíróság 912/B/1994/2. számú végzésével az indítvány tárgyában az eljárást megszüntette, illetőleg az indítványt részben visszautasította. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a kifogásolt törvényi rendelkezést és a felhatalmazásán alapuló ÜFSZ-t 1995. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészség adatkezeléséről szóló 1994. évi LXXX. törvény 111. § (2) bekezdés a) pontja, így az indítvány már nem hatályos jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére irányult. Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy hatáskörébe – főszabályként – csak hatályos jogszabályok utólagos vizsgálata tartozik, kivéve az ún. konkrét normakontroll iránti eljárást, amelyet azonban az indítványozó csak az Alkotmánybíróságról szóló 1998. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a alapján kezdeményezhet. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltétele azonban – egyebek között – a panaszos számára nyitva álló valamennyi rendes jogorvoslati lehetőség kimerítése. Az indítványozó által kezdeményezett és a terhére hozott fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított peres eljárás az alkotmánybírósági határozat meghozatalakor még folyamatban volt, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 48. §-ában meghatározott törvényi feltételek az alkotmányjogi panasz előterjesztése vonatkozásában nem állnak fenn, így az indítvány érdemben nem volt elbírálható. Határozatában utalt az Alkotmánybíróság arra, hogy a bírósági eljárás jogerős befejezése után lesz az indítványozó abban a helyzetben, hogy az Abtv. 48. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesszen elő.
3. Az indítványozó által kezdeményezett peres eljárásban a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság, mint elsőfokú bíróság 2.M.668/1994/11. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította, az indítványozó fellebbezése folytán azonban a Pest Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 5.Mf.20.181/1995/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az indítványozóval szemben hozott fegyelmi határozatot hatálytalanította. Mivel a jogerős bírósági határozat érdemben az indítványozó álláspontját fogadta el, az alkotmányjogi panasz előterjesztése az indítványozó szempontjából okafogyottá vált.
A jogerős ítélet ellen azonban az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. A felülvizsgálati kérelem folytán a Magyar Köztársasság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.I.10.666/1995/5. számú végzésével az ügyben eljárt bíróságok határozatait hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A felülvizsgálati bíróság határozata szerint az R. 4. §-a értelmében, amely törvényi felhatalmazás alapján kiadott rendelkezés, az igazságszolgáltatási dolgozókra – ideértve az ügyészeket is – az 1972. évi V. törvény módosításáig alkalmazni kell a 38/1973. (XI. 27.) MT rendeletet. E rendelet pedig az 1. §-ában kimondta, hogy az 1967. évi II. törvény rendelkezései – egyebek között az ügyészségek dolgozóira – a rendeletben foglalt eltérésekkel és kiegészítésekkel megfelelően irányadóak. Ebből következően az indítvány előterjesztőjére vonatkozóan – a fegyelmi felelősségre vonás tekintetében – hatályban voltak az 1967. évi II. törvénynek a fegyelmi felelősségről szóló rendelkezései. A felülvizsgálati bíróság kimondta továbbá azt is, hogy 1995. január 1-jéig ugyancsak hatályban volt az Ütv. 24. §-ának az Alkotmánybíróság 3/1994. (I. 21.) AB határozatával nem érintett rendelkezése, így hatályban volt az e törvényi rendelkezés alapján kiadott ÜFSZ is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak a hivatkozott jogszabályokkal kapcsolatos álláspontját tévesnek ítélte, a tényállás felderítetlensége miatt azonban az ítéletet – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
II.
1. Az indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott felülvizsgálati határozatában ügyében alkotmányellenes jogszabály alkalmazását rendelte el, mert az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság eszméjével összeegyeztethetetlen az, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabály, jelesül az R. 4. §-a, egy már hatályon kívül helyezett törvény alkalmazását rendelje el a jövőre nézve. Az indítványozó álláspontja szerint a Kormány az R. 4. §-ában túllépte törvényi felhatalmazásának kereteit, így a támadott jogszabályi rendelkezés ez okból is alkotmányellenes.
Hivatkozott az indítványozó arra is, hogy a felülvizsgálati határozat alkotmányellenesen rendelte el alkalmazni az Ütv. 24. § (1) bekezdése folytán kiadott ÜFSZ rendelkezéseit, mert a fegyelmi felelősségre vonáshoz nélkülözhetetlen alkotmányossági követelmény, hogy annak megállapítására törvényi szintű szabályozásban kerüljön sor, így a legfőbb ügyész fegyelmi határozatának alkalmazása ügyében alkotmányos alapjogainak megsértéséhez vezetett.
2. Az indítványozó szerint az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei arra tekintettel állnak fenn, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az ellene folyamatban levő fegyelmi eljárás jogalapját ,,megfellebbezhetetlenül'', azaz végérvényesen és felülvizsgálhatatlanul eldöntötte, e tekintetben egyéb jogorvoslati lehetőség számára már nincs biztosítva. Véleménye szerint ezért az alkotmányjogi panasz előterjesztésére az Abtv. 48. § (2) bekezdésében megállapított határidőt a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésétől kell számítani.
III.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, mert az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei nem állnak fenn.
1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni és figyelembe venni [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.]. Ebből következik, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon is csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyeket az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő. Az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából tehát a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Vagyis a rendkívüli jogorvoslatoknak (perújítás, felülvizsgálati kérelem stb.) az alkotmányjogi panasz benyújtására megállapított határidőt meghosszabbító hatálya nincs.
Az Abtv. 1989. évi megalkotásakor sem a büntetőeljárás, sem a polgári perrendtartás a felülvizsgálati kérelem intézményét még nem szabályozta, és mivel a törvényességi óvás akkor még mindkét eljárásban élő jogintézménye nem minősült jogorvoslatnak, a jogalkotónak a rendkívüli eljárások közül gyakorlatilag csak a valóban kivételes esetekben előforduló perújítással kellett számolnia. A törvényhozó az Abtv. 48. § (2) bekezdésében ezért köthette az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a jogerős határozat kézbesítéséhez, függetlenül attól, hogy a 48. § (1) bekezdése általában az ,,egyéb jogorvoslati lehetőségek'' kimerítéséről rendelkezik. A büntető- és polgári eljárásokban bevezetett felülvizsgálati kérelem alanyi jogon tette lehetővé jogszabálysértés esetén a jogorvoslati kérelem benyújtását, amely jogorvoslat elvileg az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti ,,egyéb jogorvoslati lehetőség'' fogalmi körébe esik. Így a felülvizsgálati eljárás bevezetésével az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdése közötti ellentmondás – hogy tudniillik az (1) bekezdés elvileg valamennyi, míg a (2) bekezdés csak a jogerőig igénybe vehető jogorvoslatokról rendelkezik – kiéleződött.
A felülvizsgálati eljárás ugyanis rendkívüli perorvoslat, amely csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető. Így rendelkezik a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a, továbbá a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 284. § (1) bekezdése.
Az így kiéleződött ellentmondást küszöböli ki az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata, amely szerint a felülvizsgálati eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt hatvannapos határidőt nem hosszabbítja meg, azaz az alkotmányjogi panasz az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő hatvan napon belül terjeszthető elő, amely határidő számításánál a felülvizsgálati eljárás – mint rendkívüli perorvoslat – tehát figyelmen kívül marad.
2. Mindazonáltal lehetséges, hogy a kifogásolt alapjogsértés a rendkívüli eljárás során, így a perújítási eljárásban, illetőleg a felülvizsgálati rendkívüli eljárásban következik be. Mind a polgári, mind a büntető felülvizsgálati rendkívüli eljárás során törvényi lehetőség van ugyanis arra, hogy a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el. Ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet ilyen módon zárja le jogerősen, az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől veszi kezdetét, mert hisz az alkotmányjogi panasz benyújtására jogosult a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat folytán kerül csak abba a helyzetbe, hogy az ügyében alkalmazott jogszabály alkotmányellenességét és az emiatt bekövetkezett alkotmányos alapjogsértést állítsa és panaszolja. Ezért minden ilyen esetben az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott, az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti törvényi határidő a felülvizsgálat tárgyában hozott határozat kézbesítésétől számított hatvan nap.
3. Ezekben az esetekben is irányadó azonban az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, amely szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésben foglalt feltételeket együttesen kell értelmezni és alkalmazni. Vagyis a panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó, fentebb kifejtett álláspontot csak akkor lehet alkalmazni, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. Ha ugyanis a felülvizsgálati bíróság határozata nem érdemi, hanem a jogerő feloldása mellett az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság határozatát hatályon kívül helyezi, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, az alkotmányjogi panasz benyújtásának nem áll fenn az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti feltétele, mert a jogosult a rendelkezésére álló egyéb jogorvoslati lehetőségeket még nem merítette ki. Ilyenkor a jogerő feloldása miatt az ügyben még nincs jogerős határozat, az eljárás folyamatban van, szó sincs tehát arról, hogy a jogosult a rendelkezésére álló valamennyi jogorvoslati lehetőséget már kimerítette, illetőleg arról, hogy más jogorvoslati lehetőség nincs számára már biztosítva. Így van ez akkor is, ha a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezése során az első- vagy másodfokú bírósági eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat ad. Ez ugyanis nem jelenti az ügy érdemi elbírálását még akkor sem, ha a felülvizsgálati bíróság iránymutatása az eljárás során alkalmazandó jogszabályok körére vonatkozik. A megismételt eljárásban irányadók az első-, illetőleg másodfokú eljárás szabályai. Az eljárás befejeződhet megszüntetéssel vagy egyéb módon érdemi határozat nélkül. Sőt sor kerülhet az Abtv. 38. §-ának alkalmazására is, amikor az Alkotmánybíróság a konkrét normakontroll eljárást bírói kezdeményezésre folytatja le.
Az eljárás jogerős befejezésének hiányában nem állnak fenn tehát az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írt törvényi feltételek, ezért a megismételt eljárásban meghozandó jogerős határozat kézbesítéséig az alkotmányjogi panasz benyújtására megszabott határidő az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján nem nyílik meg. Ezért az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményét magába foglaló jogállami klauzula, az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, továbbá a jogorvoslathoz való alapjog alkotmányi szabályozása, az Alkotmány 57. § (5) bekezdése alapján megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.
IV.
1. A kifejtettek folytán nem osztja az Alkotmánybíróság az indítványozónak azt az álláspontját, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatának megfellebbezhetetlensége és felülbírálhatatlansága miatt megnyílt számára az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi lehetősége. A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó határozata az ügyben az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte, így az ügyben jogerős határozat nem áll rendelkezésre, következésképpen az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írt és együttesen alkalmazandó feltételek nem állnak fenn, ezért az indítványozó alkotmányjogi panasz előterjesztésére nem jogosult. Az anyagi és eljárásjogi feltételeket nélkülöző alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság erre tekintettel visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozó hatáskörének hiányában ugyancsak visszautasította az indítványozónak azt a kérelmét, amely az ügyében született felülvizsgálati határozat megsemmisítésére irányult.
Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálhatóságának hiányában tárgytalanná vált, ezért visszautasításra szorult az indítványozónak az a kérelme is, hogy ügyében az alkotmányjogi panasszal sérelmezett jogszabályok alkalmazhatóságát az Alkotmánybíróság zárja ki.
3. A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 79/D/1996/6.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére