• Tartalom

22/2000. (VI. 23.) AB határozat1

2000.06.23.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kulturális Alap felhasználásáról és a kulturális járulék fizetéséről szóló 7/1981. (V. 12.) MM. rendelet 1. számú melléklet 11. pontja alkotmányellenes volt, ezért az a Fővárosi Bíróságnál, mint másodfokú bíróságnál 58.Kf.33.422/1998. sz. alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság előtt közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított, 58.Kf.33.422/1998. sz. alatt folyamatban lévő perben a bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján – az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett – kezdeményezte a Kulturális Alap felhasználásáról és a kulturális járulék fizetéséről szóló 7/1981. (V. 12.) MM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. számú melléklet 11. pontja alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezéseknek a folyamatban lévő ügyben való alkalmazásának kizárását.
A bírói kezdeményezés szerint az alperes Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal az 1994. március 4-én kelt F–72/2/1994. számú határozatában kötelezte a felperest, hogy 7 202 000 Ft kulturális járulékot a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Nemzeti Kulturális Alap számlájára fizessen be. Az alperes határozatát a Kulturális Alap létesítéséről szóló 23/1967. (VIII. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 2. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján kiadott, az R. 1. számú melléklet 11. pontja alapján hozta meg. Az R.-t a 33/1986. (X. 18.) MM rendelet (a továbbiakban: R.2.), a 2/1988. (II. 2.) MM rendelet (a továbbiakban: R.3.) és a 15/1989. (VI. 8.) MM rendelet (a továbbiakban: R.4.) módosította. Az R.4. 1989. július 1-jén lépett hatályba.
Az R., az R.2. és az R.3. 1. számú mellékletének 11. pontja a kulturális járulék alá eső termékeket és szolgáltatásokat, a járulék mértékét, esedékességét és a járulék fizetésre kötelezett kört azonosan határozta meg. Az R.4. azonban módosította az 1. számú melléklet korábbi 11. pontját a kulturális járulék alá eső termékek és szolgáltatások köre, a járulék mértéke, a járulék esedékessége és a járulék fizetésére kötelezettek tekintetében is.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az R. 1. számú mellékletének az R.4. által megállapított 11. pontja ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 4. § c) pontjával és sérti az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdését is. Hivatkozott arra is, hogy a perben első fokon eljárt bíróság is kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását, a kezdeményezést az Alkotmánybíróság elutasította. Mivel az elsőfokú bíróság csak általánosságban kérte az R.-t módosító rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását, ennek következtében az Alkotmánybíróság nem vizsgálta, hogy az R.4.-gyel módosított R. 1. számú melléklet 11. pontja esetében fennáll-e a formai alkotmányellenesség.
II.
A kezdeményezés az alábbiak szerint megalapozott.
1. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése előírja, hogy ,,a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.''
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése szerint ,,a Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek.''
A Jat. 4. § c) pontja szerint: a gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen ,,az állami pénzügyeket, az adókat és az adó jellegű kötelezettségeket''. A 61. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ,,e törvény nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabály, határozat, utasítás, szabvány, ármegállapítás és jogi iránymutatás hatályát''.
Az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 6. §-ának az 1987. évi IX. törvény 2. §-ával megállapított, az R. 4. kiadásakor hatályos (4) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ,,adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet.''
2. A Kr. 2. §-a a következő felhatalmazásokat tartalmazta:
,,(1) A Kulturális Alap felhasználásának módját a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.
(2) Azon termékek és szolgáltatások körét, amelyek után kulturális járulékot kell fizetni, továbbá a kulturális járulék mértékét a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel, az Országos Anyag-és Árhivatal elnökével és az érdekelt miniszterekkel egyetértésben állapítja meg. A kulturális járulék beszedésének módját a művelődési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben szabályozza.''
Az R. 5 §-a így rendelkezett:
,,(1) A kulturális járulék alá eső termékeket és szolgáltatásokat, továbbá a 6. §-ban szabályozott kivételektől eltekintve – a járulék mértékét, esedékességét, a fizetésre kötelezetteket, valamint a befizetés módját – e rendelet 1. és 2. számú melléklete határozza meg.
(2) A kulturális járulék – egészben vagy részben – a közvetlen fogyasztóra, illetőleg a felhasználóra a hatályos árszabályozó rendelkezések keretei között hárítható át. A vállalatoknak a kulturális járulékot az árképzésnél figyelembe vehető költségek között kell elszámolnia. Az elszámolt járulékot át kell utalni a kijelölt szakmai kulturális alap javára.
(3) A művelődési miniszter egyes járulékköteles terméket vagy szolgáltatást – a járulék fizetésére kötelezett felett felügyeletet gyakorló miniszter vagy országos hatáskörű szerv vezetőjének indokolt javaslatára – a járulék alól mentesíthet.''
Az R. 5. § (1) bekezdését az R.3. állapította meg.
Az R. 5. § (1) bekezdése alapján tehát az R. mellékletei határozzák meg a kulturális járulék alá eső termékeket és szolgáltatásokat, a járulék mértékét, esedékességét, a fizetésre kötelezettek körét és a befizetés módját.
A Jat. hatálybalépését követően a Kr.2. §-a és az R. 5. §-a tartalmában nem módosult, az R.3. és az R.4. az R. mellékleteit módosította.
Az R. 1. számú mellékletének 11. pontját az R.2. és az R.3. azonosan állapította meg, az R.4. azonban azt tartalmában is módosította.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R.-nek az R.4. által megállapított 11. pontja alapján változott a kulturális járulék alá eső termékek és szolgáltatások, valamint a fizetésre kötelezettek köre és a járulék mértéke is.
A Kr.-t a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény 10. § (1) bekezdése 1993. április 1-jével, az R.-t pedig az e törvény végrehajtásáról rendelkező 8/1994. (IV. 26.) MKM. rendelet 33. § (2) bekezdés b) pontja 1994. május 4-vel hatályon kívül helyezte. Az indítvány tehát már hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára irányul.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a konkrét normakontroll két esetében – az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz – a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét is vizsgálja. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992. 72, 76.]
3. A perben első fokon eljárt bíróság az Alkotmánybíróságnál már kezdeményezte a Kr. 2. §-a és az R. 5–7. §-ai, valamint az azt módosító rendeletek alkotmányossági vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a 617/B/1995. határozatában (a továbbiakban: ABh.) a Kr. 2. §-a, valamint az R. 5–7. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló, továbbá e jogszabályi rendelkezéseknek a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál 17. P. 60.791/1994. sz. alatt folyamatban lévő ügyben való alkalmazásuk kizárására vonatkozó bírói kezdeményezést elutasította. (ABH 1997. 814, 817.)
Az Alkotmánybíróság az ABh.-ban elsődlegesen arra hivatkozott, hogy már több határozatában kifejtette, tartózkodik attól, hogy a Jat. hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból kifogásolhatóvá vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályok alkotmányellenességét kizárólag e formai alkotmánysértés címén megállapítsa, ha azonban a formai alkotmánysértés tartalmi alkotmánysértéssel párosul, a jogszabályt az utólagos normakontroll eljárás keretében megsemmisíti. Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind a felhatalmazó jogszabályokra. [58/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 288, 289.; 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992. 227, 228.]
Az ABh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy ,,a Kr.-t a Kormány az Ápt. hatálybalépése előtt adta ki. A Kr. kiadásakor nem volt sem alkotmányi, sem pedig törvényi előírás arra vonatkozóan, hogy fizetési kötelezettséget csak törvényben lehet megállapítani. Ebből következően tehát nem volt akadálya annak, hogy járulékfizetési kötelezettséget a Kormány rendeletében megállapítson és végrehajtási jogszabály megalkotására felhatalmazást adjon. Mivel az indítványozó a formai alkotmányellenességen kívül tartalmi alkotmányellenességet nem állított, ezért az Alkotmánybíróság a már ismertetett gyakorlatának megfelelően a Kr. 2. §-a, az R. 5–7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazásuk tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasította.'' (ABH 1997. 816, 817.)
4. Az Alkotmánybíróság az ABh.-ban az első fokon eljáró bíróság kezdeményezése alapján csak a Kr. felhatalmazást biztosító 2. §-ának, valamint az R.-nek a mellékletek szabályozására is irányadó 5–7. §-ainak alkotmányosságát bírálta el, amelyek ítélt dolognak minősülnek.
,,A res iudicata az Alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból, vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. (1620/B/1991. AB végzés ABH 1991. 972, 973.)...
A res iudicatára vonatkozó határozat megállapításaiból azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik.'' [35/1997. (VI. 11.) AB határozat ABH 200, 212.]
Az Alkotmánybíróság az ABh.-ban nem vizsgálta az R. 1. sz. mellékletének az R.4. által megállapított 11. pontjában foglalt rendelkezéseket. Ezért az R. 1. számú mellékletének kifogásolt előírásai nem minősülnek ítélt dolognak, így azokat az Alkotmánybíróság a jelen indítvány alapján érdemben bírálta el.
A Kr. és az R. is a Jat. hatálybalépése előtt került kiadásra. Az R. 1. sz. mellékletének kifogásolt előírásait azonban az R.4. a Jat. hatálybalépését követően állapította meg.
Az Alkotmánybíróság az 571/B/1993. AB határozatában kifejtette, hogy a kulturális járulék tartalmát tekintve adójellegű fizetési kötelezettség, a közteher egyik formája. (ABH 1994, 607, 609.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 1. számú mellékletének az R.4. által meghatározott 11. pontja a Jat. hatálybalépését követően megváltoztatta a járulékfizetési kötelezettséget, a fizetésre kötelezett alanyi kört és a járulék mértékét is. Ezért az R. 1. számú mellékletének kifogásolt előírásai ellentétesek voltak a Jat. 4. § c) pontjával, az Ápt. 6. § (4) bekezdésével, ezért sértették az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, valamint a 8. § (2) bekezdését is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 1. számú mellékletének 11. pontja alkotmányellenes volt, ezért e jogszabályi rendelkezések a Fővárosi Bíróságnál folyamatban lévő ügyben nem alkalmazhatók.
Alkotmánybírósági ügyszám: 1138/B/1998.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére