• Tartalom

2003. évi LXXXIV. törvény

az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről1

2010.01.01.

Az Országgyűlés
– az egészségügyi tevékenység kiemelkedő jelentőségének tudatában,
– az egészségügyi dolgozókat megillető társadalmi megbecsülés szem előtt tartásával,
– az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működésének és az egészségügyi dolgozók tevékenységének sajátosságaira figyelemmel,
– tekintettel a betegek jogára a pihent egészségügyi dolgozó által nyújtott ellátáshoz,
– az egészségügyi tevékenységet végzők jogai és kötelezettségei szektorsemleges követelményeinek szem előtt tartásával,
– az egyes egészségügyi tevékenység folytatására, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyokból adódó eltéréseket figyelembe véve,
– az egészségügyi dolgozókra vonatkozó előírások egységes meghatározása és ezáltal az ellátás biztonságának javítása céljából

az egészségügyi dolgozók jogállásának egyes kérdéseiről a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény célja

1. § E törvény célja az orvosok és az egészségügyi dolgozók (a továbbiakban együtt: egészségügyi dolgozó) gyógyító-megelőző tevékenységére vonatkozó alapvető rendelkezések egységes, az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától független meghatározása, továbbá az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok sajátosságaiból adódó eltérő követelmények megállapítása.

A törvény hatálya

2. § (1) E törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén

a) egészségügyi szolgáltatást nyújtó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiség nélküli szervezetekre,

b) egészségügyi tevékenységet végző természetes személyekre

terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény hatálya alá tartozó személyes gondoskodást nyújtó intézményben egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók tekintetében is alkalmazni kell, amennyiben az intézmény egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel is rendelkezik.

(3) E törvény rendelkezéseit a 4. § b) pontjában meghatározott, az egészségügyi ellátásban közre nem működő dolgozók tekintetében csak a törvényben külön nevesített esetekben kell alkalmazni.

(4) Nem terjed ki e törvény II. és III. fejezetének hatálya a külön törvény alapján közforgalmú gyógyszertárat személyi jog alapján működtető gyógyszerészekre és az igazságügyi orvosszakértőkre.

(5) Ahol e törvény eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, ott az adott munkavégzésre irányuló jogviszonyra vonatkozó törvény előírásait kell alkalmazni.

Alapelvek

3. § (1) A Magyar Köztársaság területén mindenki, aki megfelel az e törvényben és más jogszabályokban foglalt követelményeknek, jogosult az egészségügyi tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítések megszerzésére, továbbá – a rendelkezésre álló lehetőségek között – a választott jogviszony keretében egészségügyi tevékenység végzésére.

(2) Az egészségügyi dolgozókkal szemben támasztott követelmények egységesek, és – ha e törvény másként nem rendelkezik – függetlenek az egészségügyi dolgozót foglalkoztató egészségügyi szolgáltató jogállásától, illetve az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony fajtájától.

(3) Az egészségügyi tevékenység végzésére irányuló jogviszony típusának megválasztása nem irányulhat az egészségügyi dolgozó jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.

Fogalommeghatározások

4. §2 E törvény alkalmazásában

a) egészségügyi dolgozó: minden egészségügyi tevékenységet végző természetes személy,

aa) aki az általa ellátott egészségügyi tevékenység végzésére jogosító szakképesítéssel rendelkezik, vagy

ab) aki nem rendelkezik az aa) pont szerinti szakképesítéssel, de közreműködik a szakképesítéssel rendelkező egészségügyi dolgozók által ellátandó feladatokban,

b) egészségügyben dolgozó: az a) pont hatálya alá nem tartozó, az egészségügyi szolgáltatóval a szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítása céljából munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesítő személy,

c)3

d) ügyeleti feladatellátás: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 93. §-ában meghatározott ügyeleti ellátás keretében végzett tényleges egészségügyi tevékenység, valamint a tényleges egészségügyi tevékenység végzése nélküli rendelkezésre állás az egészségügyi szolgáltató által meghatározott helyen és időben,

e) egészségügyi ügyelet: a d) pontban meghatározott ügyeleti feladatellátás munkaviszonyban vagy közalkalmazotti jogviszonyban,

f) az a)–e) pontokban foglaltakon túl az Eütv. 3. §-ában foglalt fogalommeghatározásokat kell figyelembe venni.

II. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI TEVÉKENYSÉG VÉGZÉSÉNEK
ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

5. § (1)4 Az egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet, az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a szakmai követelmények keretei között, etikai szabályok megtartásával, legjobb tudása és lelkiismerete szerint, a rendelkezésére álló tárgyi és személyi feltételek által meghatározott szinten, szakmai kompetenciájának megfelelően nyújtja. Az egészségügyi dolgozó – amennyiben a beteg egészségi állapotát károsan nem befolyásolja és a beteget más orvoshoz irányítja – az egészségügyi tevékenységet megtagadhatja, ha az adott tevékenység erkölcsi felfogásával, lelkiismereti vagy vallási meggyőződésével ellenkezik.

(2) Az egészségügyi dolgozót hivatása gyakorlása során a betegek iránti elkötelezettség és a beteg érdekeinek kiemelt védelme vezérli. Minden egészségügyi tevékenység a beteg személyisége, méltósága és jogai tiszteletben tartása, életkorának, valamint önrendelkezésének figyelembevétele mellett történik.

(3) Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatónál munkavégzésre létesített jogviszony keretében tevékenykedik, az egészségügyi tevékenység végzése során – az (1) bekezdésben foglaltakon túl – figyelembe kell venni a szakmai felettes(ek) jog- és szakmai szabályoknak megfelelő utasításait is.

(4) A szakmai felettes a (3) bekezdésben foglaltak keretében gondoskodik

a) a 4. § ab) pontja szerinti egészségügyi dolgozók szakmai irányításának megszervezéséről;

b) az irányítása alá tartozó egészségügyi dolgozók

ba) feladatainak részletes meghatározásáról,

bb) szakmai fejlődését biztosító feladatokban, képzésekben, továbbképzésekben való részvételéről,

bc) szakmai felkészültsége rendszeres ellenőrzéséről,

bd) teljesítményének értékeléséről;

c) az egészségügyi szolgáltató vezetésével való kapcsolattartásról.

(5)5 Az egészségügyi dolgozó által egy naptári héten valamennyi, az e törvény III. fejezetében felsorolt jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama – a 13. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kivétellel – 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá az egészségügyi tevékenység együttes időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor. Az egészségügyi tevékenység különböző jogviszonyokban eltöltött együttes időtartamának meghatározása során az ügyeleti feladatellátás tekintetében csak az azon belüli tényleges egészségügyi tevékenységvégzés időtartamát kell figyelembe venni.

(6) A több, illetve a több fajta jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó az egyes jogviszonyai szerinti egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozatban tanúsítja, hogy az egészségügyi tevékenysége az (5) bekezdés szerinti korlátot nem haladja meg.

(7) Az egyházi jogi személyek egészségügyi dolgozói feladatukat egyházi személyként is elláthatják.

6. § (1) Az egészségügyi dolgozó köteles önképzéssel és a szervezett továbbképzések által biztosított lehetőség igénybevételével magát rendszeresen továbbképezni annak érdekében, hogy tevékenységét az egészségtudományok mindenkori állásának megfelelően – a rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek keretei között – végezhesse. Az egészségügyi dolgozónak a kötelező jellegű továbbképzések miatt felmerült és igazolt költségeit (tanfolyami díj, utazási költség, szállásköltség stb.) a munkáltató megtérítheti.

(2) Az egészségügyi dolgozók egészségügyi tevékenység végzésével kapcsolatos jogait és kötelezettségeit egyebekben az Eütv. 125–140. §-a tartalmazza.

III. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI TEVÉKENYSÉG VÉGZÉSÉRE IRÁNYULÓ EGYES JOGVISZONYOK

7. § (1)6 Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére – ide nem értve a sürgős szükség esetén ellátási kötelezettség alapján végzett tevékenységet – a külön törvényben meghatározott szakképesítési és nyilvántartási feltételek mellett akkor jogosult, ha egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas.

(2) Az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban történő közreműködésre – a rendelkezésre álló lehetőségek között – az alábbi jogviszonyok keretében jogosult

a) szabadfoglalkozás keretében,

b) egyéni egészségügyi vállalkozóként,

c) társas vállalkozás tagjaként,

d) közalkalmazotti jogviszonyban,

e) munkaviszonyban,

f) közszolgálati jogviszonyban,

g) szolgálati jogviszonyban,

h) egyházi személyként,

i) önkéntes segítőként,

j)7 egyéni cég tagjaként.

(3) A 4. § ab) pontja szerinti egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenység végzésében a (2) bekezdés c)–i) pontjai szerinti jogviszonyban működhet közre.

(4) A (2) bekezdés a)–b) pontjai szerinti jogviszonyban csak az (1) bekezdésben foglalt valamennyi rá vonatkozó rendelkezésnek maradéktalanul megfelelő egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység gyakorlására.

A szabadfoglalkozás

8. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult bármely egészségügyi szolgáltatónál megbízási szerződés alapján a szakmai kompetenciájába tartozó egészségügyi tevékenység ellátására.

(2) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó e tevékenységét az egészségügyi hatóság egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélye és – amennyiben az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató nem követeli meg – a tevékenységével esetlegesen okozott károk megtérítését biztosító kötelező felelősségbiztosítási szerződés megkötése nélkül végezheti.

(3) A szabadfoglalkozású jogviszony keretében működő egészségügyi dolgozó az egészségügyi tevékenységet az őt megbízó egészségügyi szolgáltató nevében végzi.

(4)8 A szabadfoglalkozású egészségügyi tevékenység egyéni vállalkozóként is folytatható. A szabadfoglalkozásra jogosult egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozói nyilvántartásban – bárki számára ingyenesen és elektronikusan is elérhetően – fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó által folytatható egészségügyi tevékenységet, és azt, hogy kizárólag szabadfoglalkozású egészségügyi tevékenységre jogosult.

(5)9 A szabadfoglalkozásra jogosult egyéni vállalkozó egészségügyi szolgáltatóként nem működhet, és kizárólag személyesen, csak az egyéni vállalkozói tevékenységeként bejelentett egészségügyi tevékenységet végezheti, alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot, tanulót nem foglalkoztathat, közreműködőt nem vehet igénybe, nem tarthat fenn telephelyet, fióktelephelyet. Székhelyét azonban nem köteles cégtáblával megjelölni.

9. § (1) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó és az egészségügyi szolgáltató közötti megbízási szerződésben rögzíteni kell

a) az ellátandó feladat(ok) pontos megnevezését, a feladatok ellátásához szükséges tárgyi feltételek biztosításának módját, valamint a munkavégzés helyét és idejét,

b) a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó szakmai felettesének megnevezését,

c) amennyiben a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó feladatkörébe más egészségügyi dolgozók szakmai irányítása is beletartozik, az általa irányított, illetve felügyelt egészségügyi dolgozók munkakörének megnevezését,

d) az adott időszakban, de legfeljebb 6 hónap alatt a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó által végzendő egészségügyi tevékenység időtartamát és beosztását, illetve a szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó nyilatkozatát az önkéntesen vállalt többletmunka tervezett mértékéről,

e) az ellátott feladatok díjazását,

f) a megbízás keretében okozott kár megtérítésének szabályait,

g) a szerződés megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket.

(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés további tartalmára a szakmai kamarák ajánlásokat adhatnak.

(3) A szabadfoglalkozású egészségügyi dolgozó által ellátott feladatok díjazására a szakmai kamarák tehetnek javaslatot, amelyet az Egészségügyi Közlöny közzétesz.

Egyéni egészségügyi vállalkozás

10. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában, egyéni egészségügyi vállalkozóként a saját nevében és felelősségére egészségügyi szolgáltatóként működni.

(2) Az egyéni egészségügyi vállalkozóként történő munkavégzés esetén az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyt kiadó egészségügyi hatóság részére be kell mutatni az egészségügyi tevékenységre való egészségi alkalmasság igazolását is.

(3) Egyéni vállalkozás keretében, amennyiben az ahhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, minden olyan egészségügyi tevékenység végezhető, amelynek végzését külön törvény nem korlátozza, illetve amely kapcsán külön jogszabály nem nevesíti a feladatot ellátó konkrét egészségügyi szolgáltatót.

10/A. §10 (1) Egyéni egészségügyi vállalkozási tevékenység folytatására az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő és a külön jogszabályokban meghatározott egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy jogosult.

(2) Az (1) bekezdés szerinti jogosultságát a kérelmező az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába vételéről szóló igazolványával igazolhatja.

(3) Ha az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásába vett kérelmező az (1) bekezdés szerinti jogosultságát nem igazolja, a működési nyilvántartást vezető szervet kell megkeresni a jogosultságra vonatkozó adatok szolgáltatása vagy igazolása iránt.

Társas vállalkozás

11. § (1) Az egészségügyi dolgozó jogosult a külön törvény(ek)ben foglalt engedély(ek) birtokában – jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli – társas vállalkozás tagjaként, a társas vállalkozás nevében és felelősségére egészségügyi tevékenységet végezni.

(2) A társas vállalkozás tagjaként történő egészségügyi tevékenység végzése esetén a 10. § (2)–(3) bekezdéseiben foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

Munkaviszony és közalkalmazotti jogviszony

12. § (1) A munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban – ideértve a külön jogszabály szerint központi gyakornoki rendszer keretében egészségügyi tevékenységet végző személyeket is – álló egészségügyi dolgozó (a továbbiakban együtt: alkalmazott) egészségügyi tevékenységet, amennyiben az egészségügyi szolgáltató megszakítás nélküli munkarendben működik

a) műszakbeosztás szerinti munkarendben,

b)11 egészségügyi ügyelet keretében vagy

c)12 készenlét útján

végezhet.

(2) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató – ide nem értve a háziorvosi ügyeleti szolgálatokat – 22 óra és 6 óra között nem nyújt egészségügyi szolgáltatást, egy- vagy kétműszakos munkarendet kell megállapítani.

(3) Amennyiben az egészségügyi szolgáltató munkarendje szerint az egészségügyi szolgáltatások folyamatosan több mint 10 órán át, de nem 24 órán keresztül hozzáférhetők, több műszakot kell szervezni.

(4)13 Amennyiben a folyamatos egészségügyi ellátást, továbbá a fekvőbeteg-ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltató külön jogszabály alapján nem köteles a folyamatos működését műszakszervezéssel biztosítani, a folyamatos betegellátás egészségügyi ügyelet és készenlét szervezésével is ellátható.

(5)14 Az egészségügyi ügyeletben történő munkavégzésre nem kell alkalmazni a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 126. § (1) bekezdésének c) pontját. Egészségügyi ügyeletet az alkalmazott

a) rendes munkaidőben,

b) a munkáltató által a 13. § (1) bekezdésének b) pontja alapján elrendelt módon, vagy

c) a 13. § (2) bekezdése alapján vállalt többletmunka keretében

láthat el.

(6)15 Rendes munkaidő terhére egészségügyi ügyelet akkor rendelhető el, ha ebben a felek előzetesen írásban megállapodtak. Ha az ügyelet rendes munkaidőben történő ellátása az alkalmazott egészségügyi dolgozó alapbérét, illetményét érinti, erre a megállapodásban ki kell térni.

(7)16 Amennyiben az alkalmazott egészségügyi dolgozó jogviszonya kizárólag ügyeleti feladatok ellátására irányul, az ügyeleti feladatok ellátására e jogviszonyban kizárólag készenléti jellegű munkakörben kerülhet sor.

(8)17 Az Eütv. 94. §-ában meghatározott mentési feladatok ellátására készenléti jellegű munkakörben is sor kerülhet.

(9)18 A készenlét az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan elérhető helyen és időben való rendelkezésre állása.

(10)19 A (9) bekezdés szerinti készenlét havonta legfeljebb tíz alkalommal rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

12/A. §20 (1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozóval a munkaidő-beosztást, amely tartalmazza az egészségügyi ügyelet és a készenlét beosztását is – kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónappal korábban, és legalább egy hónapra előre, írásban közölni kell.

(2) Kollektív szerződés az (1) bekezdés szerinti írásbeli közlés módját, formáját – különös tekintettel a közzététel helyben szokásos módjára vagy az elektronikus úton történő közlés lehetőségére – szabályozhatja.

(3) A munkáltató az alkalmazott egészségügyi dolgozóval az (1) bekezdés szerinti munkaidő-beosztásban közli

a) az egészségügyi dolgozó napi rendes (törvényes) munkaidejének tartamát, a heti pihenőnap (pihenőidő) megjelölését,

b) a munkaidő 12/B. § szerinti minősítését.

12/B. §21 (1) A munkáltató a munkaidő-beosztásban – figyelemmel a 12. § (6) bekezdése, illetve a 13. § (2) bekezdése szerinti, hatályos megállapodás meglétére – a beosztás szerinti munkaidő egyes óráit annak megfelelően minősíti, hogy az

a) rendes (törvényes) munkaidőnek,

b) egészségügyi ügyeletnek, vagy

c) készenlétnek

minősül.

(2) Az (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti munkaidő tekintetében a minősítés során meg kell jelölni, hogy annak mely része minősül a 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodás alapján önként vállalt többletmunkának.

(3) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi ügyelet esetében a minősítés során meg kell jelölni, hogy annak mely része

a) a munkáltató által a 13. § (1) bekezdése szerinti keret terhére elrendelt munkaidő,

b) a 12. § (6) bekezdése szerinti megállapodás alapján rendes munkaidő terhére elszámolt egészségügyi ügyelet.

(4) A heti pihenőnapon elrendelt egészségügyi ügyelet

a) rendes munkaidőnek nem minősíthető, és

b) az egészségügyi dolgozó részére a munkáltató által egyoldalúan, a 13. § (1) bekezdése szerinti keret terhére vagy a 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodás alapján az önként vállalt többletmunkaórák terhére rendelhető el.

(5) A 12. § (6) bekezdése szerint kötött megállapodás alapján az egészségügyi dolgozó számára rendes munkaidő terhére beosztott egészségügyi ügyeletnek az egészségügyi szolgáltató, illetve az adott szervezeti egység Eütv. 93. § szerinti ügyeleti szolgálatának időtartamára kell esnie.

13. § (1)22 Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében hathavi, más egészségügyi szolgáltatók esetében négyhavi munkaidőkeret állapítható meg. Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára – a heti 40 órás rendes munkaidőn felül – naptári évenként legfeljebb 416 óra egészségügyi ügyelet rendelhető el azzal, hogy a rendkívüli munkavégzés és az elrendelt egészségügyi ügyelet együttes időtartama nem haladhatja meg naptári évenként a 416 órát. A heti munkaidő – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a munkáltató rendelkezése szerint a munkaidőkeret átlagában a 48 órát nem haladhatja meg azzal, hogy ennek terhére a munkáltató a napi munkarend szerinti munkaidőn túl

a) rendkívüli munkavégzést vagy

b) egészségügyi ügyeletet

rendelhet el.

(2)23 Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően – külön, írásba foglalt megállapodás alapján – az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát, illetve ha a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a heti 24 órát. Az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.

(3)24 Az egészségügyi szolgáltató az önként vállalt többletmunkáról nyilvántartást köteles vezetni.

(4)25 Az (1) és (2) bekezdésben szereplő munkavégzés együttes időtartama – munkaidőkeret alkalmazása esetén annak átlagában – nem haladhatja meg a heti 60 órát, vagy – ha az egészségügyi dolgozó egészségügyi ügyeletet is ellát – a heti 72 órát.

(5)26 Az alkalmazott egészségügyi dolgozó beosztás szerinti napi munkaideje nem haladhatja meg

a) a 12 órát,

b) egészségügyi ügyelet ellátása esetén a 24 órát, amelyből legalább 12 órában egészségügyi ügyeletet teljesít.

(6)27 Az egészségügyi tevékenység befejezése és a következő, munkarend szerint megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőt kell biztosítani, amely a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók esetében a felek megállapodása alapján legalább 8 óra időtartamú megszakítás nélküli pihenőidőre csökkenthető. Egészségügyi ügyelet esetén ezt a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően kell kiadni.

(7)28 Az Mt. 124. §-ának (8) bekezdésében foglaltaktól eltérően az Mt. 127. § (6) bekezdés c) pontja szerinti munkavállaló esetében a heti pihenőnap részben összevonható, ha a munkavállaló munkaköri feladataként munkaidejének legalább 50%-ában ügyeleti feladatokat lát el, azzal, hogy hat nap munkavégzést követően legalább egy pihenőnap kiadása kötelező.

(8)29 Az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszony alapján oktatói feladatokat is ellátó egészségügyi dolgozók tekintetében az (1)–(6) bekezdésekben foglaltakat az oktatói és az egészségügyi tevékenység együttes végzésére kell alkalmazni.

(9)30 Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejének az (1) és (2) bekezdésben foglalt legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az egészségügyi ügyelet teljes időtartama, a heti munkaidő e bekezdésekben meghatározott legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát, valamint az egészségügyi ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani.

13/A. §31 (1) Az egészségügyi ügyelet, valamint a készenlét ellátásáért az alkalmazottat ügyeleti díj, illetve készenléti díj illeti meg, amelynek mértékét – figyelemmel a 12. § (6) bekezdésében foglaltakra – kollektív szerződés vagy a felek megállapodása határozza meg. Kollektív szerződés rendelkezése, illetve a felek megállapodása hiányában az ügyeleti díj mértéke nem lehet kevesebb

a) hétköznap az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 70%-ánál,

b) heti pihenőnapon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 80%-ánál,

c) munkaszüneti napon az egészségügyi ügyelet minden munkaórája után a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 90%-ánál.

(2) Az (1) bekezdés szerinti készenléti díj mértéke legalább a készenlét minden órájára a személyi alapbér, illetve az illetmény egy órára eső összegének 25%-a. A készenlét során elrendelt munkavégzés díjazására az Mt. 148. § (2) bekezdését kell alkalmazni, azzal, hogy a munkavégzés időtartamát az alkalmazott értesítésétől kell számítani.

14. §32 Az alkalmazott egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunkavégzés keretében végzett munka egy órára eső díjazásának mértéke a 13/A. §-ban, illetve a külön jogszabályban meghatározott díj 50%-kal megemelt összege.

14/A. §33 (1) A 12. § (6) bekezdése és a 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodást határozott időre lehet megkötni. A megállapodást – kollektív szerződés vagy a felek eltérő rendelkezése hiányában – legalább egy hónapra, legfeljebb a munkáltatónál irányadó munkaidőkeret tartamára lehet megkötni.

(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodást az egészségügyi dolgozó csak abban az esetben mondhatja fel, ha a megállapodás teljesítése – a megkötését követően bekövetkezett, illetve ismertté vált okból – személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel rá nézve aránytalan sérelemmel járna. A munkáltató a megállapodást csak abban az esetben mondhatja fel, ha a munkáltatónál az alkalmazott egészségügyi dolgozók számának, összetételének kedvező megváltozása következtében a folyamatos ellátás a megállapodás szerinti munkaszervezési eszközök nélkül is biztosítható.

(3) Akkor osztható be önként vállalt többletmunkára vagy a rendes munkaidő terhére elrendelt ügyeletre az egészségügyi dolgozó, ha

a) a munkáltató a munkaidő-beosztás közlése előtt legalább tizenöt nappal írásban tájékoztatja az egészségügyi dolgozót

aa) munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidőkeret átlagában,

ab) munkaidőkeret alkalmazása hiányában a havonta

általa igénybe venni kívánt önként vállalt többletmunka, illetve rendes munkaidő terhére elrendelt egészségügyi ügyelet felső mértékéről, majd ezt követően

b) a felek legkésőbb a munkaidő-beosztás közléséig megkötik az (1) bekezdés szerinti megállapodást.

(4) A 13. § (2) bekezdése szerinti megállapodásban – egész órában kifejezve, a törvényes maximális óraszámig – meghatározható az egészségügyi dolgozó által önként vállalt többletmunka, ezen belül a rendes és – amennyiben az annak elrendelésére alapot adó ok bekövetkezik – rendkívüli munkára igénybe vehető többletmunka időtartama.

14/B. §34 A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál történő foglalkoztatás esetén a Kjt. 41. § (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható.

15. § (1) Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejébe a pontszerző kötelező továbbképzésére fordított időből – ideértve a kongresszusi részvételt is – az egészségügyi szolgáltató szabályzata szerint megállapított időt be kell számítani.

(2) Az (1) bekezdés szerint figyelembe vehető idő évi 3 munkanapnál kevesebb és 10 munkanapnál több nem lehet.

15/A. §35 Ha annál az egészségügyi szolgáltatónál, ahol az egészségügyi dolgozó egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzése megszerzése érdekében alkalmazásban áll, részben hiányoznak a szükséges szakmai gyakorlat feltételei, az egészségügyi dolgozó a szakképzettség megszerzéséhez szükséges, és a munkáltatónál nem teljesíthető időtartamban annál az egészségügyi szolgáltatónál végezhet tevékenységet, ahol a szakmai gyakorlat megszerzésének a feltételei rendelkezésre állnak. Erről az érintett egészségügyi szolgáltatóknak és az egészségügyi dolgozónak meg kell állapodnia, azzal, hogy e jogcímen a munkavégzés tartama naptári évenként nem haladhatja meg a kettőszáz napot. E jogviszonyra egyebekben a kirendelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

15/B. §36

Közszolgálati jogviszony és szolgálati viszony

16. § (1) Az egészségügyi dolgozó közszolgálati jogviszony keretében csak az őt foglalkoztató közigazgatási szerv tevékenységével összefüggő egészségügyi tevékenység végzésére jogosult.

(2) Az egészségügyi dolgozó jogosult egészségügyi tevékenység végzése céljából a külön törvényben nevesített szervekkel szolgálati viszonyt létesíteni.

(3)37

(4)38 Az (1)–(2) bekezdés szerinti jogviszonyban álló egészségügyi dolgozó által végzett egészségügyi tevékenységre a 4. § e) pontjában, valamint a 12–13. §-okban foglaltakat, illetve továbbképzésére a 15. §-ban foglaltakat értelemszerűen alkalmazni kell.

Önkéntes jogviszony39

17. § (1)40 Az egészségügyi szolgáltatók feladatainak ellátásában – a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény41 rendelkezései szerint – önkéntesként

a) az egészségügyi dolgozó,

b) hivatásszerűen nem közvetlen betegellátással foglalkozó egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy,

c) minden egészségügyi képesítést nem igénylő feladat ellátásában segítséget adni kívánó személy

részt vehet.

(2)42 Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott személy önkéntesként működhet közre a szolgáltató által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokban. Az egészségügyi dolgozóval kötött önkéntes szerződésnek tartalmaznia kell a 9. §-ban meghatározottakat.

(3)43 Az (1) bekezdés b) pontja szerinti személy a szakmai gyakorlata megőrzése céljából, önkéntesként jogosult a betegellátásban részt venni.

(4)44 Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti önkéntes csak olyan egészségügyi tevékenység végzésében működhet közre, amelyre nézve rendelkezik az adott egészségügyi tevékenység végzésére, illetve az abban való közreműködésre jogosító szakképesítéssel, és egészségi állapota alapján az adott egészségügyi tevékenység végzésére alkalmas.

(5)45 Az egészségügyi szolgáltató a betegellátás biztonsága érdekében megkövetelheti a beteg jó közérzetét, testi-lelki egyensúlyát és életvitelét segítő tevékenységben részt vevő, (1) bekezdés c) pontja szerinti önkéntes egészségi alkalmasságának vizsgálatát.

(6)46

A különböző jogviszonyban foglalkoztatott egészségügyi dolgozók együttműködése

18. § (1) Az egészségügyi szolgáltató által nyújtott ellátásokban közreműködő egészségügyi dolgozók, függetlenül a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk típusától, a (2) bekezdésben foglalt szabályzat szerint kötelesek az egészségügyi tevékenység végzése során együttműködni.

(2) Az az egészségügyi szolgáltató, amely az egészségügyi szolgáltatásait több típusú jogviszony keretében ténykedő egészségügyi dolgozók közreműködésével nyújtja, szabályzatban köteles rendezni a feladatok ellátása során az egyes dolgozókat megillető utasításadási jogosultságokat.

(3) A szabályzat kidolgozását a szakmai kamarák ajánlások összeállításával segíthetik elő.

Az egészségügyi közszolgáltatást nyújtó egészségügyi dolgozókra vonatkozó speciális rendelkezések

19. § (1) Az állami költségvetésből, illetve az Egészségbiztosítási Alapból külön jogszabályok szerint finanszírozott egészségügyi szolgáltatók keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó feladatainak ellátása során köteles figyelembe venni a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 19. § (1) bekezdése alapján, az adott finanszírozott ellátásra a miniszter által meghatározott vizsgálati és terápiás eljárási rendet is.

(2)47 Az (1) bekezdésben foglalt egészségügyi szolgáltatónál történő tevékenység keretében, továbbá az Ebtv. 32. §-a szerint gyógyszer és gyógyászati segédeszköz társadalombiztosítási támogatással történő rendelésére jogosító szerződés alapján gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt rendelő orvos a rendelés során köteles figyelembe venni az (1) bekezdésben említett terápiás eljárási rendet, valamint az egészségügyért felelős miniszter által közzétett gyógyszerterápiás ajánlásokat.

Felelősség a betegnek okozott kárért

19/A. §48 A beteg, illetve hozzátartozója az egészségügyi szolgáltatás során vagy az azzal összefüggésben keletkezett kára megtérítésére vonatkozó igényét közvetlenül a közszolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatóval szemben érvényesítheti, függetlenül attól, hogy az egészségügyi közszolgáltató milyen jogviszonyban foglalkoztatta a kárt okozó egészségügyi dolgozót.

IV. Fejezet

AZ EGÉSZSÉGÜGYI TEVÉKENYSÉG VÉGZÉSÉRE VALÓ ALKALMASSÁG

20. § (1) Egészségügyi tevékenység végzésére csak az az egészségügyi dolgozó jogosult, aki egészségi, mentális és fizikai (a továbbiakban együtt: egészségi) állapotára tekintettel az adott tevékenység végzésére képes és alkalmas (a továbbiakban: munkaköri alkalmasság).

(2) Az egészségügyi tevékenység megkezdése előtt az egészségügyi dolgozó előzetes alkalmassági vizsgálaton, az egészségügyi szolgáltató rendelkezése szerinti gyakorisággal pedig időszakos alkalmassági vizsgálaton vesz részt.

(3) Az alkalmassági vizsgálat az egészségügyi dolgozót foglalkoztató, illetve foglalkoztatni kívánó egészségügyi szolgáltatóval e feladat ellátására szerződött, vagy általa működtetett foglalkozás-egészségügyi szolgálatnál végezhető el.

(4) Amennyiben az egészségügyi dolgozó nem kívánja az alkalmassági vizsgálatot az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltatónál elvégeztetni, alkalmasságának megállapítását – saját költségére – más arra jogosult egészségügyi szolgáltatónál is kezdeményezheti.

(5) A 7. § (2) bekezdés b) és c) pontjában foglalt jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó alkalmassági vizsgálatának elvégzésére a miniszter rendeletében meghatározott foglalkozás-egészségügyi szolgálat jogosult.

21. § (1) Az alkalmassági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az egészségügyi dolgozó

a) nem szenved a miniszter rendeletében nevesített, az adott egészségügyi tevékenység gyakorlását kizáró megbetegedésben és a feladatkörébe tartozó egészségügyi tevékenység végzésére egészségi állapota alapján alkalmas,

b) nem szenved az a) pont szerinti megbetegedésben, de más betegsége, illetve fizikai vagy mentális állapota (a továbbiakban együtt: betegsége) miatt egészségügyi tevékenység végzésére ideiglenes vagy végleges jelleggel alkalmatlan,

c) az a) vagy a b) pont szerinti betegsége miatt egészségügyi tevékenység végzésére korlátozással alkalmas.

(2) Amennyiben az alkalmassági vizsgálat során az egészségügyi dolgozó

a) ideiglenes alkalmasságát állapítják meg, meg kell határozni az alkalmatlanság időtartamát, illetve amennyiben ez nem lehetséges, az egészségi alkalmasság felülvizsgálatának időpontját,

b) korlátozással történő alkalmasságát állapítják meg, meg kell határozni azoknak az egészségügyi tevékenységeknek a körét, amelyek végzésére az egészségügyi dolgozó nem alkalmas.

22. § (1) Amennyiben a vizsgálat alapján az egészségügyi dolgozó az általa ellátott, illetve ellátandó munkakörre egészségileg alkalmas, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa a munkaköri alkalmasságot igazolja.

(2)49 Amennyiben az (1) bekezdés szerinti vizsgálat alapján a munkaköri alkalmasság nem igazolható, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa az egészségügyi dolgozó hozzájárulásával a munkaköri alkalmasságának vizsgálatát az egészségügyi államigazgatási szervnél kezdeményezi. Az egészségügyi államigazgatási szervnél a vizsgálat elvégzéséről 8 munkanapon belül gondoskodik.

(3)50 Ha a (2) bekezdés szerinti vizsgálat az egészségügyi dolgozó munkakörre való alkalmasságát állapítja meg, azt az (1) bekezdésben foglaltak szerint igazolja. Amennyiben a vizsgálat eredményeként az egészségügyi dolgozó alkalmatlannak, illetve korlátozással alkalmasnak minősül, az egészségügyi államigazgatási szerv kezdeményezi az alkalmatlanság 23. § szerinti megállapítását.

23. § (1)51 Az egészségügyi dolgozó alkalmasságát elbíráló szervezet az egészségügyi államigazgatási szervnél (a továbbiakban: egészségügyi hatóság) kezdeményezi, hogy az egészségügyi dolgozó adott munkakörre való alkalmatlanságát, illetve korlátozással történő alkalmasságát állapítsa meg, illetve amennyiben indokolt az egészségügyi dolgozót – valamennyi munkakörre kiterjedő hatállyal – az egészségügyi tevékenység folytatásától tiltsa el.

(2) Az egészségügyi tevékenységtől való eltiltásra irányuló eljárás lefolytatása során igazságügyi orvosszakértőt kell kirendelni.

(3)52 Amennyiben a (2) bekezdés szerinti eljárás az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenységtől való eltiltásával, illetve egy munkakörre való végleges alkalmatlanság, vagy korlátozással történő alkalmasság megállapításával végződik, az erről szóló jogerős határozatot a működési nyilvántartást vezető szervvel közölni kell.

24. §53 Amennyiben az egészségügyi dolgozó egészségügyi tevékenység gyakorlásától való eltiltására a belátási képesség érintettsége miatt kerül sor és az érintett egészségügyi dolgozó orvos, az egészségügyi hatóság kezdeményezi az egészségbiztosítási szervnél a pro familia gyógyszerrendelésre jogosító szerződés felmondását.

25. § (1) Az egészségügyi szolgáltató szabályzatában az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozók időszakos alkalmassági vizsgálatát rendelheti el.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól függetlenül is jogosult az egészségügyi szolgáltató az általa foglalkoztatott egészségügyi dolgozó soron kívüli alkalmassági vizsgálatát elrendelni. A vizsgálatot írásban, indoklással ellátva kezdeményezheti a szolgáltató és a dolgozó ebben az esetben is élhet a 20. § (4) bekezdésben biztosított lehetőséggel.

(3)54 Az egyéni egészségügyi vállalkozók, az egyéni cég, illetve a társas vállalkozás tagjaként egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozók időszakos, illetve soron kívüli egészségi alkalmasságának vizsgálatát a tevékenységüket engedélyező egészségügyi hatóság kezdeményezheti, illetve a kezdeményezés eredménytelensége esetén a vizsgálatot elrendelheti.

26. § (1) Az egészségügyi tevékenység végzésére alkalmasnak minősített egészségügyi dolgozó sem végezhet egészségügyi tevékenységet, amennyiben pillanatnyi egészségi állapota következtében a beteg számára nagyobb kockázatot jelentene a tevékenységével, mint amelyet annak elmaradásával okozna.

(2) Az egészségügyi dolgozók alkalmassági vizsgálatára egyebekben a munkaköri alkalmasság véleményezéséről rendelkező jogszabályok előírásait kell alkalmazni.

27. § Az egészségügyi tevékenységet nem végző, de a munkakörük szerint a betegekkel közvetlenül érintkező 4. § b) pontja szerinti egészségügyben dolgozók, valamint az egészségügyi tevékenység végzésében tanulói vagy hallgatói jogviszony alapján közreműködő személyek alkalmassági vizsgálatára a 20. § rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.

V. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. § (1) Ez a törvény 2004. május 1-jén lép hatályba.

(2) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy meghatározza a folyamatos egészségügyi ellátás szervezésének szakmai követelményeit, továbbá az egészségügyi tevékenységre való alkalmasság részletes szabályait.55

(3)56 Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az egészségügyi tevékenység sajátosságaira tekintettel az alkalmazott egészségügyi dolgozók pótszabadságának, munkahelyen tölthető idejének, valamint bérpótlékainak – az Mt.-ben foglaltaknál a munkavállalókra nézve kedvezőbb – szabályait rendeletben meghatározza.

(4)57 A törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) hatályát veszti az Eütv. 114. és 128. §-a, és 77. § (3) bekezdéséből a ,,legnagyobb'' szövegrész,

b)58 a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény a következő 43/A. §-sal egészül ki:

,,
43/A. § (1) A 43. § (1) bekezdés szerint számított szolgálati időn túl az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek – a munkáltató által munkaórában igazolt – 2004. május 1-jét követő, – napi 8 óra alapulvételével átszámított – időtartamát.
(2) Az (1) bekezdés és a 43. § (1) bekezdés szerint külön-külön számított szolgálati idő együttes időtartamát a 12., 20., 29. és 34. §-ok alkalmazásánál kell figyelembe venni.
(3)''

(5)59 A 18. § szerinti szabályzatot az egészségügyi szolgáltató e törvény hatálybalépését követő 30 napon belül készíti el.

(6)60 Az első szakorvosi szakképesítés megszerzéséig a felsőfokú szakirányú szakképzés megszerzését megkezdő orvos és fogorvos munkaideje – a 13. § (2) bekezdésében foglalt kivétellel – a heti 56 órát, 2009. augusztus 1-től legkésőbb 2011. július 31-ig a heti 52 órát nem haladhatja meg. A heti 48 órát meghaladó munkavégzés elrendelésének részletes feltételeit az egészségügyért felelős miniszter rendeletben állapítja meg.

(7)61 A (6) bekezdés 2011. augusztus 1. napjával hatályát veszti. E bekezdés 2011. augusztus 2-án hatályát veszti.

(8)62 E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek, és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

– a Tanács 1993. november 23-i, 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól,

– az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 22-i, 2000/34/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 93/104/EK tanácsi irányelvnek az abból kizárt ágazatok és tevékenységek szabályozása céljából történő módosításáról.

1

A törvényt az Országgyűlés a 2003. október 20-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 2003. november 11.

2

A 4. § a 2007: LXXII. törvény 1. §-ával megállapított szöveg.

3

A 4. § c) pontját a 2008: CVI. törvény 73. § (4) bekezdésének e) pontja hatályon kívül helyezte.

4

Az 5. § (1) bekezdése a 2006: XCVII. törvény 34. § (1) bekezdésének k) pontja szerint módosított szöveg.

5

Az 5. § (5) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 2. §-ával megállapított szöveg.

6

A 7. § (1) bekezdése a 2008: CVI. törvény 65. §-ával megállapított szöveg.

7

A 7. § (2) bekezdés j) pontját a 2009: CXV. törvény 74. § (1) bekezdése iktatta be.

8

A 8. § (4) bekezdését a 2005: XLIX. törvény 36. §-a iktatta be, szövege a 2009: CXV. törvény 74. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

9

A 8. § (5) bekezdését a 2005: XLIX. törvény 36. §-a iktatta be, szövege a 2009: CXV. törvény 74. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

10

A 10/A. §-t a 2009: LVI. törvény 281. §-a iktatta be. E módosító törvény 428. §-a alapján a rendelkezést a 2009. október 1. napját követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

11

A 12. § (1) bekezdésének b) pontja a 2007: LXXII. törvény 3. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

12

A 12. § (1) bekezdésének c) pontját a 2007: LXXII. törvény 3. § (1) bekezdése iktatta be.

13

A 12. § (4) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 3. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

14

A 12. § (5) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 3. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

15

A 12. § új (6) bekezdését a 2007: LXXII. törvény 3. § (3) bekezdése iktatta be, egyidejűleg az eredeti (6) bekezdésének számozását (9) bekezdésre változtatta.

16

A 12. § (7) bekezdését a 2007: LXXII. törvény 3. § (3) bekezdése iktatta be.

17

A 12. § (8) bekezdését a 2007: LXXII. törvény 3. § (3) bekezdése iktatta be.

18

A 12. § eredeti (6) bekezdésének számozását (9) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 3. § (3) bekezdése.

19

A 12. § (10) bekezdését a 2007: LXXII. törvény 3. § (4) bekezdése iktatta be.

20

A 12/A. §-t a 2009: CLIV. törvény 70. §-a iktatta be.

21

A 12/B. §-t a 2009: CLIV. törvény 70. §-a iktatta be.

22

A 13. § (1) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (1) bekezdésével megállapított szöveg. E módosító törvény 8. § (4) bekezdése alapján az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejének a törvény 13. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az egészségügyi ügyelet teljes időtartama, a heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát, valamint az egészségügyi ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani. E módosító törvény 8. § (2) bekezdése alapján az alkalmazási rendelkezést a 2007. évre kell alkalmazni.

23

A 13. § (2) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (2) bekezdésével megállapított szöveg. E módosító törvény 8. § (4) bekezdése alapján az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejének a törvény 13. § (1) bekezdésében foglalt legmagasabb mértékére megállapított felső határ alkalmazásakor munkaidőnek tekintendő az egészségügyi ügyelet teljes időtartama, a heti munkaidő e bekezdésben meghatározott legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes időtartamát, valamint az egészségügyi ügyeleten kívül elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát is be kell számítani. E módosító törvény 8. § (2) bekezdése alapján az alkalmazási rendelkezést a 2007. évre kell alkalmazni.

24

A 13. § (3) bekezdésének „külön jogszabályban meghatározott tartalommal” szövegrésze a 2004: XXVI. törvény 94. § (7) bekezdésének e) pontja alapján nem lépett hatályba.

25

A 13. § (4) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

26

A 13. § (5) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (3) bekezdésével megállapított, bevezető szövegrésze a 2009: CLIV. törvény 127. § (19) bekezdése szerint módosított szöveg.

27

A 13. § (6) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

28

A 13. § (7) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 4. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

29

A 13. § (8) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 8. § (3) bekezdésének a) pontja szerint módosított szöveg.

30

A 13. § (9) bekezdését a 2008: LXI. törvény 39. § (1) bekezdése iktatta be.

31

A 13/A. §-t a 2007: LXXII. törvény 5. §-a iktatta be.

32

A 14. § a 2007: LXXII. törvény 8. § (3) bekezdésének b) pontja szerint módosított szöveg.

33

A 14/A. §-t a 2009: CLIV. törvény 71. §-a iktatta be.

34

A 14/B. §-t a 2009: CLIV. törvény 71. §-a iktatta be.

35

A 15/A. §-t a 2007: LXXII. törvény 6. §-a iktatta be.

37

A 16. § (3) bekezdését a 2004: CV. törvény 209. §-ának 35. pontja hatályon kívül helyezte.

38

A 16. § (4) bekezdése a 2007: LXXII. törvény 8. § (3) bekezdésének c) pontja szerint módosított szöveg.

39

A 17. § előtti alcím a 2005: LXXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.

40

A 17. § (1) bekezdésének bevezető szövegrésze a 2005: LXXXVIII. törvény 25. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

42

A 17. § (2) bekezdése a 2005: LXXXVIII. törvény 25. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

43

A 17. § (3) bekezdése a 2005: LXXXVIII. törvény 26. § (4) bekezdése j) pontjának ja) alpontja szerint módosított szöveg.

44

A 17. § (4) bekezdése a 2008: CVI. törvény 66. §-ával megállapított szöveg.

45

A 17. § (5) bekezdése a 2005: LXXXVIII. törvény 26. § (4) bekezdése j) pontjának jb) alpontja szerint módosított szöveg.

46

A 17. § (6) bekezdését a 2005: LXXXVIII. tövény 26. § (3) bekezdésének b) pontja hatályon kívül helyezte.

47

A 19. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 171. § (1) bekezdésének b) pontja szerint módosított szöveg.

48

A 19/A. §-t és címét a 2004: XXVI. törvény 85. §-a iktatta be.

49

A 22. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 107. § (4) bekezdésének e) pontja szerint módosított szöveg.

50

A 22. § (3) bekezdése a 2006: CIX. törvény 107. § (4) bekezdésének e) pontja szerint módosított szöveg.

51

A 23. § (1) bekezdése a 2006: CIX. törvény 107. § (4) bekezdésének e) pontja szerint módosított szöveg.

52

A 23. § (3) bekezdése a 2009: LVI. törvény 282. §-a szerint módosított szöveg. E módosító törvény 428. §-a alapján a rendelkezést a 2009. október 1. napját követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni.

53

A 24. § a 2006: CIX. törvény 80. § (2) bekezdésének g) pontja szerint módosított szöveg.

54

A 25. § (3) bekezdése a 2009: CXV. törvény 74. § (3) bekezdése szerint módosított szöveg.

55

Lásd a 40/2004. (IV. 26.) ESZCSM, a 47/2004. (V. 11.) ESZCSM rendeletet.

56

A 28. § új (3) bekezdését a 2007: LXXII. törvény 7. §-a iktatta be, egyidejűleg az eredeti (3)–(7) bekezdésének számozását (4)–(8) bekezdésre változtatta.

57

A 28. § eredeti (3) bekezdésének számozását (4) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 7. §-a.

58

A 28. § (3) bekezdése b) pontjának az 1997: LXXXI. törvény 43/A. §-a (3) bekezdését megállapító szövegrészét a 2004: CXXXV. törvény 119. § (1) bekezdésének f) pontja hatályon kívül helyezte.

59

A 28. § eredeti (4) bekezdésének számozását (5) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 7. §-a.

60

A 28. § új (5) bekezdését a 2004: XXVI. törvény 87. §-a iktatta be, egyidejűleg az eredeti (5) bekezdés számozását (7) bekezdésre változtatva. A 28. § (5) bekezdés számozását (6) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 7. §-a, szövege a 2009: LVI. törvény 426. §-ával megállapított szöveg. Ez utóbbi módosító törvény 428. §-a alapján a rendelkezést a 2009. július 1. napját követően indult és megismételt eljárásokban kell alkalmazni. A 28. § (6) bekezdése a (7) bekezdése alapján hatályát veszti 2011. augusztus 1. napjával.

61

A 28. § (6) bekezdését a 2004: XXVI. törvény 87. §-a iktatta be, a bekezdés számozását (7) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 7. §-a, szövege a 2009: LVI. törvény 426. §-ával megállapított szöveg.

62

A 28. § eredeti (5) bekezdésének számozását (7) bekezdésre változtatta a 2004: XXVI. törvény 87. §-a, (8) bekezdésre változtatta a 2007: LXXII. törvény 7. §-a.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére