• Tartalom

2005. évi CXX. törvény

az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról1

2010.10.03.

Az Országgyűlés azon kötelezettségére tekintettel, hogy a közügyek szabad megvitatását, a közügyekkel összefüggő információhoz való hozzájutást, a művészeti élet szabadságának megvalósulását és a testkultúra, különösen a sport fejlődését előmozdítsa, figyelemmel arra, hogy mint törvényalkotó egyes alkotmányos és társadalompolitikai célkitűzéseinek érvényesítése érdekében a közterhek vonatkozásában kedvezményeket állapíthat meg, elismerve azon személyek tevékenységének sajátosságait, akik e célok elérésében közreműködnek, a következő törvényt alkotja:2

A törvény hatálya

1. § (1) A Magyar Köztársaságban egyes, az e törvényben meghatározott foglalkozásnak megfelelő tevékenységet munkaviszonyban vagy vállalkozási, megbízási szerződés alapján folytató magánszemély és a magánszeméllyel e szerződéses kapcsolatban álló munkáltató, kifizető (a továbbiakban: kifizető) – a magánszemély erre vonatkozó nyilatkozatával tett választása alapján – az említett tevékenység ellenértékeként fizetett bevétel után a közteherviselési kötelezettségeit e törvény szerint egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (a továbbiakban: ekho) által teljesíti.

(2) Az ekho az e törvényben meghatározott megoszlásban a központi költségvetést és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait – magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében a magánszemély javára a magánnyugdíjpénztárát is – illeti meg.

(3) A kifizető és a magánszemély az ekhóval összefüggő adókötelezettségeit e törvény, valamint az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) rendelkezései szerint teljesíti.

(4) Az ekhóval összefüggő adóztatási feladatok az állami adóhatóság hatáskörébe tartoznak.

Fogalmak

2. § E törvény alkalmazásában

a) munkaviszony: az Art. szerinti munkaviszony;

b) vállalkozási szerződés: a magánszemély által a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályai szerint kötött vállalkozási szerződés;

c) megbízási szerződés: a magánszemély által kötött, a Ptk. szerinti megbízási szerződés, ideértve a felhasználási szerződést is;

d) nyugdíjas: a sajátjogú nyugdíjas vagy az olyan özvegyi nyugdíjas, aki betöltötte a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a 3. § (1) bekezdésének b) alpontja, valamint a 3. § (4) bekezdésének c) alpontja alkalmazásában mindkét esetben csak akkor, ha az adóévben legalább 183 napig nyugdíjas.

Az ekho választásának feltételei

3. § (1)3 Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély – ideértve az EGT-állam olyan polgárát is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával (a továbbiakban: EGT-államban biztosított személy) –

a)4 az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben

aa) munkaviszonyból származó,

ab) egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,

ac) társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén,

ad) vállalkozási, megbízási szerződés alapján a személyi jövedelemadóról szóló törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként

olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek (EGT-államban biztosított személy esetében a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség) teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy

b) nyugdíjas

és

c) a tevékenysége alapján a (3) bekezdésben meghatározott foglalkozásúnak minősül, valamint

d) – figyelemmel a (2)–(5) bekezdés rendelkezéseire is – a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a c) pont szerinti tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az e törvény rendelkezéseinek alkalmazását választja.

(2) A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) bekezdésben említett foglalkozású magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben a Magyar Köztársaság törvényes fizetőeszközében történő kifizetéssel (folyósítással)

a)5 – a (7) bekezdés rendelkezéseiben foglalt korlátozással – munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg, feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat, és/vagy

b) a foglalkozása szerinti tevékenységére kötött

ba) vállalkozási szerződés és/vagy

bb) megbízási szerződés

alapján illeti meg,

és az a)–b) pontban említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott összeghatárt.

(3)6 Az (1) bekezdés c), valamint a (2) bekezdés a) és b) pontjában említett, FEOR-számmal azonosított foglalkozás:

2615 Könyv- és lapkiadó szerkesztője

2616 Újságíró

2617 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő

2618 Szakképzett edző, sportszervező, -irányító, feltéve, hogy rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel

2619 Egyéb magasabb képzettséget igénylő kulturális foglalkozások

2621 Író (újságíró nélkül)

2622 Műfordító

2623 Képzőművész

2624 Iparművész

2625 Zeneszerző

2626 Rendező

2627 Operatőr, fotóművész

2629 Egyéb alkotóművész foglalkozások (díszlettervező, jelmeztervező, dramaturg)

2631 Színész, előadóművész, bábművész

2632 Zenész, énekes

2633 Koreográfus, táncművész

3714 Rádióműsor-, televízióműsor-szerkesztő munkatárs

3715 Könyv- és lapkiadó-szerkesztő munkatárs

3716 Hivatásos sportoló, sportmunkatárs, valamint FEOR számtól függetlenül a sportról szóló törvényben meghatározott sportszakember, feltéve, hogy a magánszemély sportszervezettel vagy országos sportági szakszövetséggel, országos sportági sportszövetséggel fennálló jogviszonya keretében sporttevékenységgel kapcsolatban közvetlenül vagy közvetetten feladatot lát el, a szövetség szabályzatában meghatározott sportszakembernek minősül, és rendelkezik a sport területén képesítéshez kötött tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítések jegyzékéről szóló jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel. Sportszakember különösen a sportedző (a sportág megjelölésével), sportoktató (a sportág megjelölésével), mérkőzésvezető, versenybíró, sportorvos, gyúró

3721 Segédszínész

3722 Segédrendező

3723 Népzenész

3725 Cirkuszművész

3729 Egyéb művészeti foglalkozások

5311 Színházi fodrász

5312 Színházi kikészítő

5341 Fényképész, fotó- és mozgófilmlaboráns

5342 Világosító és egyéb filmgyártási foglalkozású

5343 Díszletező, díszítő

5349 Egyéb kulturális, sport-, szórakoztatási szolgáltatási foglalkozások, feltéve, hogy azok a mű elkészítésének folyamatában alkotó jelleggel, attól elválaszthatatlan módon vesznek részt. Ilyen foglalkozás különösen a fotóriporter, a korrektor, a designer, képszerkesztő, művészeti vezető, a hangmérnök, továbbá a népi iparművész igazolvánnyal rendelkező magánszemély az igazolványban feltüntetett tevékenysége tekintetében

5349 Színházi öltöztető

7321 Színházi jelmezkészítő

7323 Színházi fejdíszkészítő

7335 Színházi lábbeli készítő.

(4)7 A (2) bekezdésben említett összeghatár

a) évi 25 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét,

b) az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 25 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel,

c) nyugdíjas esetében – az a)–b) pontokban foglaltaktól függetlenül – évi 25 millió forint,

d) az a)–b) pontokban említett összeghatár helyett évi 100 millió forint – a 2010. évben 50 millió forint –, ha a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója

azzal, hogy, ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.

(5) A (4) bekezdés szerinti bevételi határt csökkenti az a bevétel,

a) amelyet az adóévben az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (a továbbiakban: eva) hatálya alá tartozó egyéni vállalkozói tevékenységet (is) folytató magánszemélynek az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie, azzal, hogy a (2) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható az eva hatálya alá tartozó egyéni vállalkozót a (2) bekezdés ba) pontjában említett vállalkozói szerződés alapján megillető bevételre, amelyet az eva alapjába tartozó bevételként kell figyelembe vennie,

b) amely az eva hatálya alá tartozó társas vállalkozás bevételéből a társas vállalkozás ekhót választó tagjára (tulajdonosára) a társasági szerződésben az adózott eredményből való részesedésére előírt mérték, ennek hiányában a jegyzett tőkéből való részesedése arányában jut.

(6)8 Nem tehet az adóévben az ekho választására vonatkozó nyilatkozatot a magánszemély azt követően, hogy a (4) bekezdés szerinti összeghatárt már elérte.

(7)9 Ha a magánszemély munkaviszonyban folytat ekho választására jogosító tevékenységet, az ellenértéket kifizető munkáltató a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veszi figyelembe a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatát. Nem kell e rendelkezést alkalmazni, ha

a) a magánszemély nyugdíjas;

b) a magánszemélynek a munkáltatóval fennálló más jogviszonyában legalább a hónap első napján érvényes havi minimálbér alapulvételével a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint megtörténik;

c)10 a magánszemély igazolja, hogy az (1) bekezdés a) pontjában említett címen az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik.

Az ekho alapja, mértéke és megállapítása

4. § (1) Az ekho alapja a 3. § (2) bekezdésének rendelkezésében meghatározott bevétel, csökkentve – ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett – az általános forgalmi adóval.

(2)11 A magánszemély az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összegéből 15 százalék ekhot fizet; ha azonban a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben – minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden olyan ekhoalapot képező bevételét, amely után 15 százalék mértékű ekhot fizetett figyelembe véve – a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette, az ekho mértéke 11,1 százalék. Ha a magánszemély az adott kifizetéssel lépi át a járulékfizetés felső határát, a nyilatkozatban a magánszemély megjelölheti az ekhoalapnak a járulékfizetés felső határa eléréséhez szükséges részét, ebben az esetben az ekhoalap fennmaradó részére alkalmazható a 11,1 százalékos ekhomérték. Szintén 11,1 százalék az ekho mértéke az ekhoalap azon része után, amely meghaladja az adott jogviszonyban a Tbj. szerint biztosítási kötelezettség időtartamaként figyelembe vehető napok és a kifizetés napján érvényes járulékfizetési felső határ napi összegének szorzatát.

(3) A kifizető az (1) bekezdésben meghatározott ekhoalap összege után 20 százalék ekhót fizet.

(4)12 A kifizető a magánszemélyt terhelő ekhot levonással állapítja meg, ideértve azt az esetet is, ha a kifizetést számla alapján – akár egyéni vállalkozónak, akár más magánszemélynek – teljesíti, kivéve, ha a magánszemély az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz.

(5)13 Az (1)–(4) bekezdés rendelkezésétől eltérően az EGT-államban biztosított személy esetében a kifizető ekhot nem fizet, a magánszemélynek juttatott ekho alapul szolgáló bevételből 9,5 százalék ekhot állapít meg és von le.

Az ekho választására vonatkozó nyilatkozat

5. § (1) Az a magánszemély, aki a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozását munkaviszonyban, tartós megbízási jogviszonyban folytatja, az ekho választására, illetőleg mértékére vonatkozó nyilatkozatát az adóévben bármikor megteheti, azzal, hogy a kifizető a nyilatkozatot a még nem számfejtett összegre veszi figyelembe. A kifizető mindaddig a magánszemély említett nyilatkozata szerint jár el az adóévben, amíg a magánszemély a (2) bekezdés szerint vissza nem vonja az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát.

(2) Az (1) bekezdésben említett magánszemélynek a számfejtést megelőzően az adóévben esedékes további kifizetések tekintetében vissza kell vonnia az ekho választására tett nyilatkozatát, ha az esedékes bevételére (vagy annak egy részére) a bevétel nagysága alapján a továbbiakban az ekho már nem alkalmazható az adóévben.

(3)14 Ha a magánszemély az olyan tevékenységét, amely alapján a 3. § (3) bekezdése szerinti foglalkozásúnak minősül, vállalkozási szerződés vagy eseti megbízási szerződés alapján végzi, az ekho választásáról az őt megillető bevétel kifizetése előtt nyilatkozik, ekkor nyilatkozhat arról is, hogy a kifizetőt és az őt terhelő ekho megállapítását, bevallását és megfizetését átvállalja a kifizetőtől.

(4)15 A kifizető a magánszemély nyilatkozata ellenére, vagy annak visszavonása hiányában sem alkalmazhatja a továbbiakban az ekhót, ha a magánszemély tőle származó olyan bevétele, amely után ekhót fizetett, az adóévben a 3. § (4) bekezdése szerinti összeghatárt meghaladja.

Az ekho jogosulatlan választása

6. § (1) Amennyiben a kifizetőnek tett nyilatkozata alapján a magánszemély valamely bevétele után e törvény szerint történt a közterhek megfizetése, de az ekho választására a magánszemély bármely ok miatt nem volt jogosult:

a)16 e bevétel ekhoalapnak tekintett részét a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapításánál – a kifizetővel fennálló jogviszony szerinti jogcímen – figyelembe kell venni, azzal, hogy a bevétel ekhoalapnak tekintett része 9,5 százalékát kifizető által levont személyi jövedelemadó-előlegnek kell tekinteni, valamint

b) e bevétele ekhoalapnak tekintett része 9 százalékát ekho különadóként

köteles adóbevallásában feltüntetni és a bevallás benyújtására előírt határidőig megfizetni.

(2) A magánszemély az (1) bekezdés b) pontjának rendelkezésétől eltérően 18 százalék különadót köteles megfizetni azon ekhoalap után,

a)17 amely az adóévben a 3. § (4) bekezdése szerinti összeghatárt meghaladja, és/vagy

b) amelyre az ekho választására vonatkozó nyilatkozatát a tevékenységére tekintettel nem tehette volna meg.

A magánszemélyt terhelő ekho mértékének helyesbítése

7. §18 Ha a magánszemély a 4. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozattételi lehetőségével – annak feltételei fennállta ellenére – nem élt, illetőleg nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj) fizetésére a Tbj. rendelkezései szerint nem volt kötelezett, a magánszemélyt terhelő ekho nyugdíjjáruléknak, magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak minősülő részének megfelelő különbözetet a Tbj.-nek és Art.-nak a nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj) különbözet visszaigénylésére vonatkozó szabályai alkalmazásával igényli vissza.

Az ekhóval teljesített közterhek

8. § A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után a közterhek e törvényben szabályozott megfizetésével teljesülnek

a) a Tbj.-ben meghatározott, a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék,

b) a Tbj.-ben meghatározott, a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék (magánnyugdíjpénztári tagdíj),

befizetési, illetve levonási, továbbá

c) a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási

kötelezettségek.

Az ekho megoszlása

9. §19 (1) A 4. § (2) bekezdése szerinti, a magánszemélyt terhelő ekhoból az ekhoalap

a) 1,6 százaléka természetbeni egészségbiztosítási járuléknak,

b) 9,5 százaléka személyi jövedelemadónak,

c) 3,9 százaléka – kivéve, ha a magánszemély nyugdíjas, vagy az adóévben a nyugdíjjárulékot a járulékfizetés felső határáig megfizette – nyugdíjjáruléknak; magánnyugdíjpénztár-tag magánszemély esetében az ekhoalap 0,1 százaléka nyugdíjjáruléknak, az ekhoalap 3,8 százaléka magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak

minősül.

(2)20 A 4. § (3) bekezdése szerint a kifizetőt terhelő ekhoból az ekhoalap

a) 1,2 százaléka egészségbiztosítási járuléknak,

b) 18,8 százaléka nyugdíjbiztosítási járuléknak

minősül.

Az ekho megfizetése, bevallása

10. § (1) A kifizetőt terhelő – megállapított és a magánszemélytől levont – ekhót a kifizető az Art. rendelkezései szerint vallja be és fizeti meg.

(2)21

Az ekhóval teljesített közterhek nyilvántartása, átutalása

11. §22 (1) Az állami adóhatóság a magánszemélyt terhelő 11,1 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből 85,6 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 14,4 százalékot természetbeni egészségbiztosítási járulékként az Egészségbiztosítási Alapnak utal át. Az EGT-államban biztosított személyt terhelő 9,5 százalékos mértékkel levont ekhot személyi jövedelemadóként tartja nyilván. A magánszemélyt terhelő 15 százalékos mértékkel levont ekho megfizetett összegéből az állami adóhatóság

a) 63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 26 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak utal át,

b) a magánszemély magánnyugdíjpénztári tagsága esetén 63,3 százalékot személyi jövedelemadóként tart nyilván, 10,7 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 0,7 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 25,3 százalékot a magánszemély magánnyugdíjpénztárának utal át.

(2)23 Az állami adóhatóság a kifizetőt terhelő, megfizetett ekho összegéből

a) 94 százalék nyugdíjbiztosítási járulékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 6 százalék egészségbiztosítási járulékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.

(3)24 Az állami adóhatóság a különadó megfizetett összegéből

a) 94 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak,

b) 6 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak

utal át.

A magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások

12. § A befizetett ekho alapján a magánszemély egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, baleseti járadékra és nyugdíjbiztosítási ellátásra jogosult.

Vegyes rendelkezések

13. § (1) Az általános forgalmi adóalany magánszemély az általános forgalmi adóval összefüggő adókötelezettségeit az általános forgalmi adóról szóló törvény és az adózás rendjéről szóló törvény előírásai szerint teljesíti.

(2) A magánszemélynek az Szja tv. rendelkezéseiben előírt nyilvántartásait úgy kell vezetnie, hogy azok alkalmasak legyenek az e törvény rendelkezéseiben előírt kötelezettségek és jogosultságok alátámasztására, különös tekintettel az ekho választásával kapcsolatos nyilatkozat(ok) jogszerű megtételéhez szükséges adatok megállapítására.

(3) Az Szja tv. alkalmazásában a magánszemély által jogszerűen ekhóalapként figyelembe vett bevételt a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, illetőleg az nem minősül vállalkozói bevételnek.

(4) A vállalkozói szerződés alapján elért bevétele után ekhót fizető egyéni vállalkozó magánszemély az Szja tv. költségelszámolásra vonatkozó rendelkezéseit azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy az adóévben felmerült vállalkozói költségeit (az értékcsökkenési leírást is ideértve) olyan arányban számolhatja el, amilyen arányt a vállalkozói bevétele és a jogszerűen figyelembe vett ekhóalap adóévi együttes összegében a vállalkozói bevétel képvisel.

(5) A (3) bekezdés rendelkezésétől függetlenül a magánszemély jogszerűen ekhóalapként figyelembe vett bevétele egészét az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja szerinti éves összes jövedelme megállapításánál beszámítja.

(6)25 A kifizető az ekhóalapjaként figyelembe vett kifizetésről, a levont, megfizetett ekhóról a magánszemély részére a kifizetéssel egyidejűleg igazolást ad. Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a kifizető az adóévet követő január 31-ig a magánszemély adóazonosító jelének feltüntetésével adatot szolgáltat az adóhatósághoz a magánszemély részére az adóévben juttatott ekhoalapot képező bevételről.

(7)26 Az ekhót fizető magánszemély biztosítási jogviszonyára és e jogviszonyával összefüggő nyilvántartási, adatszolgáltatási, a járulékfizetési kötelezettség teljesítésére, valamint jogosultságaira az e törvényben meghatározott eltéréssel a Tbj. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(8)27 Az ekhót választó magánszemély önadózóként az adóévről személyi jövedelemadó bevallást nyújt be, amelyben feltünteti a jogszerűen ekhóalapként figyelembe vett bevételét és az abból levont ekho összegét. Az 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozat esetén a magánszemély az általa megállapított ekhot negyedévente, a negyedévet követő hó 12. napjáig fizeti meg, az e nyilatkozat szerinti ekho alapját és fizetendő összegét – a kifizetőtől átvállalt és a magánszemélyt terhelő összegek szerint külön – negyedéves bontásban a negyedév utolsó hónapjának kötelezettségeként az éves személyi jövedelemadó bevallásában vallja be.

(9)28 A kifizetőt és a magánszemélyt az ekho alapját képező bevétellel összefüggésben az e törvényben szabályozott kötelezettségeken túlmenően – ide nem értve a kifizető e törvényben szabályozott kötelezettségei megsértésével összefüggő, az Art. szerint kiszabható mulasztási bírságot – egyéb adóval és más közteherrel összefüggő fizetési kötelezettség nem terheli.

(10) Az e törvényben nem szabályozott egyéb kérdésekben – így különösen a fogalmi meghatározások, az ekhóalapot nem képező bevétellel összefüggő kifizetői adó- és más kötelezettségek tekintetében, valamint a magánszemélyt kifizetői minőségében terhelő, illetőleg más jogszabály előírása szerint rá vonatkozó nyilvántartási, bizonylatkiállítási, adatszolgáltatási, a számla-, illetőleg nyugtaadási kötelezettség tekintetében – az egyes ilyen előírásokat megállapító törvények rendelkezései az irányadóak.

(11)29 Az EGT-államban biztosított személy esetében a 12. §, valamint e § (7) bekezdésének rendelkezése nem alkalmazható.

Záró rendelkezések

14. § (1) E törvény 2006. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit az ezt követő időponttól megszerzett bevételre és az azzal összefüggő kötelezettségekre kell alkalmazni.

(2)–(3)30

14/A. §31 Az Ekho. tv. 3. § (3)–(4) és (6) bekezdésének, 5. § (4) bekezdésének, és 6. § (2) bekezdés a) pontjának a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvénnyel megállapított rendelkezéseit a hatálybalépésük32 napját követően megszerzett bevételre kell alkalmazni.

1

A törvényt az Országgyűlés a 2005. november 7-i ülésnapján fogadta el. A kihirdetés napja: 2005. november 15.

2

A preambulum a 2010: LXXXIII. törvény 13. §-ával megállapított szöveg.

3

A 3. § (1) bekezdésének bevezető szövegrésze a 2007: CXXVI. törvény 54. § (1) bekezdésével megállapított és a 2010: XCII. törvény 13. §-a szerint módosított szöveg.

4

A 3. § (1) bekezdésének a) pontja a 2007: CXXVI. törvény 54. § (1) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

5

A 3. § (2) bekezdésének a) pontja a 2006: CXXXI. törvény 17. § (1) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító törvény 194. § (2) bekezdése alapján a rendelkezést a 2007. március 1-jétől megszerzett bevételre és az azzal összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

7

A 3. § (4) bekezdése a 2010: LXXXIII. törvény 14. § (2) bekezdésével megállapított szöveg.

8

A 3. § (6) bekezdése a 2010: LXXXIII. törvény 14. § (3) bekezdésével megállapított szöveg.

9

A 3. § (7) bekezdését a 2006: CXXXI. törvény 17. § (2) bekezdése iktatta be, e módosító törvény 194. § (2) bekezdése alapján a rendelkezést a 2007. március 1-jétől megszerzett bevételre és az azzal összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

10

A 3. § (7) bekezdésének c) pontja a 2007: CXXVI. törvény 54. § (2) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

11

A 4. § (2) bekezdése a 2007: CXXVI. törvény 55. § (1) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

12

A 4. § (4) bekezdése a 2007: CXXVI. törvény 55. § (2) bekezdésével megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

13

A 4. § (5) bekezdését a 2007: CXXVI. törvény 55. § (3) bekezdése iktatta be, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

14

Az 5. § (3) bekezdése a 2007: CXXVI. törvény 56. §-ával megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

15

Az 5. § (4) bekezdése a 2010: LXXXIII. törvény 15. §-ával megállapított szöveg.

16

A 6. § (1) bekezdésének a) pontja a 2007: CXXVI. törvény 403. § b) pontja szerint módosított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

17

A 6. § (2) bekezdés a) pontja a 2010: LXXXIII. törvény 16. §-ával megállapított szöveg.

18

A 7. § a 2009: LXXVII. törvény 172. §-a szerint módosított szöveg.

19

A 9. § a 2007: CXXVI. törvény 57. §-ával megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

20

A 9. § (2) bekezdése a 2009: LXXVII. törvény 50. §-ával megállapított szöveg.

21

A 10. § (2) bekezdését a 2006: CXXXI. törvény 173. §-a hatályon kívül helyezte.

22

A 11. § a 2007: CXXVI. törvény 58. §-ával megállapított szöveg, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

23

A 11. § (2) bekezdése a 2009: LXXVII. törvény 51. §-ával megállapított szöveg.

24

A 11. § (3) bekezdése a 2009: LXXVII. törvény 51. §-ával megállapított szöveg.

25

A 13. § (6) bekezdésének második mondatát a 2007: CXXVI. törvény 59. § (1) bekezdése iktatta be, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

26

A 13. § (7) bekezdése a 2009: LXXVIII. törvény 48. § (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja szerint módosított szöveg.

27

A 13. § (8) bekezdésének második mondatát a 2007: CXXVI. törvény 59. § (2) bekezdése iktatta be, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

28

A 13. § (9) bekezdése a 2009: LXXVIII. törvény 48. § (2) bekezdésének b) pontja szerint módosított szöveg.

29

A 13. § (11) bekezdését a 2007: CXXVI. törvény 59. § (3) bekezdése iktatta be, e módosító törvény 471. §-a alapján a 2008. január 1-jétől megszerzett bevételre és az ezzel összefüggő adókötelezettségre kell alkalmazni.

30

A 14. § (2)–(3) bekezdését a 2007: LXXXII. törvény 2. § 831. pontja hatályon kívül helyezte.

31

A 14/A. §-t a 2010: LXXXIII. törvény 17. §-a iktatta be.

32

A hatálybalépés időpontja 2010. augusztus 18.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére