• Tartalom
Oldalmenü
2007. évi CXXVII. törvény indokolása
az általános forgalmi adóról
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az áfáról szóló alaptörvény közel másfél évtizede született olyan időben és körülmények között, amikor hazánk még nem volt az Európai Unió tagállama. Az időközi módosítások nyomán a jogi szabályozás hatékonysága jelentősen romlott, amely mind az adózók önkéntes jogkövetését, mind a hatósági jogalkalmazást nehezíti. Megérett tehát a helyzet az újrakodifikációra. Az új törvény megalkotását ösztönzi, egyben segíti az is, hogy a közösségi szintű áfa-szabályozás is megújult. 2007. január 1-jével ugyanis hatályba lépett a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv), amely a korábbi 77/388/EGK (ún. hatodik) áfa irányelvet és annak összes módosítását tartalmazza átláthatóbb és közérthetőbb szerkezetben. Az erre épülő új áfatörvény egyrészt lehetőséget teremt a jogharmonizációt érintő fogyatékosságok és hiányosságok maradéktalan kiküszöbölésére, másrészt egy korszerű szabályozási környezetben tartós egyensúlyt hoz létre az adózókkal szembeni bizalmi elv érvényesítése, illetőleg az adóérdekek védelme között.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
I. Fejezet
Alapvető rendelkezések
Bevezető rendelkezés
az 1. §-hoz
A Javaslat értelmében az általános forgalmi adó bevétele az államháztartáson belül a központi kormányzati költségvetést illeti.
Alkalmazási hatály
a 2. §-hoz
A Javaslat megnevezi azon tényállásokat, amelyek megvalósulása esetén adót kell fizetni.
a 3. §-hoz
Az egyszerűsített vállalkozói adó, illetve az adójegyes dohánygyártmány már magában foglalja az áfát is. A kettős adóztatás elkerülése végett a Javaslat értelmében az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (eva) hatálya alá tartozó személyek és szervezetek termékértékesítésére, szolgáltatásnyújtására, Közösségen belüli beszerzéseire, importjára, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek különös szabályairól szóló törvény (Jöt.) hatálya alá tartozó jövedéki adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra csak akkor kell alkalmazni a Javaslatban foglalt rendelkezéseket, ha arról az eva illetőleg a Jöt. kifejezetten rendelkezik.
a 4. §-hoz
A Javaslat meghatározza az adófizetési kötelezettség megítéléséhez alapvetően fontos területi fogalmakat, úgymint: belföld, a Közösség területe és a harmadik állam területe.
Adóalany
az 5. §-hoz
A Javaslat e §-a az adóalanyok körét, az adóalannyá válás feltételeit részletezi. Az adóalanyiság fennáll minden olyan jog- és cselekvőképes személy (szervezet) vonatkozásában, aki (amely) a saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy azt hol és milyen célból végzi, illetve hogy az jár-e eredménnyel vagy sem. Az adó alanya belföldi és külföldi személy egyaránt lehet, a jog- és cselekvőképesség fennállása tekintetében elsődlegesen azok személyes joga irányadó.
A közös tulajdonban és közös használatban lévő ingó és ingatlan dolog hasznosítása tekintetében a Javaslat a tulajdonostársak közösségét jelöli meg adóalanyként. A tulajdonostársak közössége az adóalanyisághoz fűződő jogokat és kötelezettségeket képviselő útján gyakorolja.
Gazdasági tevékenység
a 6–7. §-okhoz
A gazdasági tevékenység körébe tartozónak minősít a Javaslat minden olyan tevékenységet, amelyet bevétel elérése érdekében üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeresen végeznek, feltéve, hogy a tevékenység folytatása független formában történik. Nem minősül független formában kifejtett gazdasági tevékenységnek a munkaviszony, munkaviszony jellegű jogviszony, valamint olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzett tevékenységet, ahol a kötelezett alárendelt helyzetben van a megbízóval, munkáltatóval szemben a tevékenység végzése feltételeinek és egyéb körülményeinek meghatározásában.
A Javaslat egyes tevékenységeket akkor is gazdasági tevékenységnek tekint, ha azok gyakorlása nem tartósan vagy rendszeresen történik. Adóalanyok vonatkozásában gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany vállalkozásának részét képező vagyonát, vagyoni értékű jogát eseti jelleggel értékesíti.
Mindenkor, vagyis eseti értékesítés esetén is gazdasági tevékenységnek minősül az új közlekedési eszköz másik tagállamba – meghatározott feltételek mellett – történő értékesítése. Ez a tevékenység azok számára is adóalanyiságot eredményez, akik egyébként nem végeznek más olyan (bevétel orientált, üzletszerű, rendszeres) tevékenységet, amely adóalanyiságot alapozna meg.
Szintén gazdasági tevékenység és adóalanyiságot eredményez az ingatlanok meghatározott körének sorozat jelleggel [Javaslat 258. § (1) bekezdés 18. pont] történő értékesítése. A rendelkezés megalkotását részben annak a jogbizonytalanságnak a kiküszöbölése indokolta, amely az építési telek és ingatlanértékesítés területén jelentkezett, azzal, hogy milyen mennyiségű vagy értékű ingatlan értékesítése után válik egy egyébként nem adóalany személy, szervezet adóalannyá amiatt, hogy a tevékenysége kimeríti az üzletszerűség fogalmát.
A Javaslat értelmében, amennyiben egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy szervezet (így a magánszemély, vagy egyéb nem adóalany szervezet is) értékesít építési telket vagy új ingatlant (értve ez utóbbi alatt azt az ingatlant, amelynél használatbavétel még egyáltalán nem történt meg, vagy az első használatbavételtől két évnél több idő nem telt el az értékesítésig), akkor válik adóalannyá ezen értékesítések miatt és keletkezik adófizetési kötelezettsége, ha két naptári éven belül már a negyedik telket vagy új ingatlant értékesíti. (A számolásnál figyelembe kell venni mind az építési telket, mind az új ingatlant vegyesen.) Ezt követően, mivel már adóalanyról van szó a további telek és ingatlan értékesítések az áfa hatálya alá tartoznak. Az a személy, szervezet aki (amely) a negyedik ingatlan értékesítése miatt adóalannyá vált, de a negyedik értékesítés évét követő három évig nem értékesít ingatlant, arra nézve a szabályokat elölről kell alkalmazni (elölről kell kezdeni a számolást).
Természetesen az adóalanyiság együtt jár a levonási jog megnyílásával, vagyis azok a személyek, akik így adóalannyá váltak, levonásba helyezhetik azon áfát, melyet az adókötelesen értékesített ingatlanhoz kapcsolódó beszerzések során rá áthárítottak.
A Javaslat a közhatalmi tevékenységet nem minősíti gazdasági tevékenységnek, így ez nem alapoz meg adóalanyiságot.
Csoportos adóalanyiság
a 8. §-hoz
A Javaslat más uniós tagállamhoz hasonlóan lehetőséget teremt csoportos áfaalanyiság kialakítására. A Javaslat szerint a csoportos adóalanyiság választásának két lényegi jogkövetkezménye van. Az egyik az, hogy a csoportban résztvevők önálló forgalmi adóalanyisága megszűnik (aki korábban működő adóalany volt annak adójogi szempontból a csoport a jogutódja), és a csoportos adóalanyiság időszakában a tagok együttesen minősülnek egy adóalanynak. A csoportos adóalany így egyetlen adóalanyként viselkedik, vagyis a csoporttagok tevékenységükről egyetlen áfabevallást nyújtnak be, melyben a tagok fizetendő, illetve levonható adója együttesen szerepel. A csoporttagok – és a tagok azon kapcsolt vállalkozásai is, amelyek úgy döntenek, hogy tagként nem vesznek részt a csoportos adóalanyiságban – a felmerült adófizetési kötelezettségért egyetemlegesen felelnek. A csoportos adóalanyiság másik lényegi következménye, hogy a csoporttagok egymás közötti ügyletei után általános forgalmi adó fizetési kötelezettség nem keletkezik.
A csoportos adóalanyiság az állami adóhatóság engedélyével hozható létre és annak visszavonásával szűnik meg, de csak azon adóalanyok számára választható, akik Magyarországon gazdasági céllal letelepedtek és kapcsolt vállalkozások. Az adóalanyisággal összefüggő bírósági és más hatósági eljárásjogi cselekmények alanya a tagok által kijelölt képviselő.
A csoportos adóalanyiság létrehozásához valamennyi belépni kívánó tag erre irányuló közös, kifejezett és egybehangzó írásos kérelme szükséges, továbbá azon kapcsolt vállalkozások hozzájáruló nyilatkozata is, akik (amelyek) a csoportos adóalanyiságban nem kívánnak részt venni. Ezek az adóalanyok, illetve az újonnan létrejött adóalanyok a csoportos adóalanyisághoz kérelem alapján később is csatlakozhatnak.
A csoportos adóalanyiság megszűnése esetén a jogutódlással történő megszűnés szabályai érvényesülnek, kivéve ha a csoportos adóalanyiság megszűnésének oka a tagok jogutód nélküli megszűnése.
Termék értékesítése
a 9. §-hoz
A Javaslat rögzíti a termékértékesítés általános meghatározását, valamint definiálja a birtokba vehető dolog fogalmát. A Javaslat szerint termékértékesítés a birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más olyan ügylet, amely ezt a joghatást eredményezi.
a 10. §-hoz
A Javaslat néhány olyan ügyletet is eleve termékértékesítésnek minősít, amelyek az ügylet megkötésekor, vagy a termék birtokba adásakor még nem felelnek meg maradéktalanul a fenti átfogó meghatározásnak, mivel a tulajdonjog átruházásához további feltétel(ek)nek is teljesülnie kell.
Így termékértékesítésnek minősül a célját tekintve tulajdonátruházást megvalósítani kívánt termékátadás (bérbeadás, részletvétel), amikor a dolog birtokba adásával egyidejűleg még nem valósul meg a tulajdonjog átruházása, az csak a szerződés lejártával, avagy az utolsó részlet megfizetésével száll át.
A megbízó és a bizományosi közötti termékátadás is termékértékesítésnek minősül, amennyiben a bizományos és a harmadik fél közötti általános értelemben vett termékértékesítés teljesül.
Termékértékesítésnek minősül az adós és a hitelező közötti ügylet (pl. zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között), amennyiben a hitelező a terméket lejárt követelésének érvényesítése érdekében értékesíti, és az ellenérték őt illeti meg.
Az építési szerződés alapján történő termékátadást a Javaslat – az áfairányelv megengedő szabályával élve – minden esetben szolgáltatásnyújtás helyett termékértékesítésnek tekinti, függetlenül attól, hogy a termék előállításához szükséges anyagokat az építő, vagy a megrendelő bocsátotta rendelkezésre.
a 11. §-hoz
A Javaslat e rendelkezése olyan termékátadási, felhasználási jogcímeket is adóztatási pontnak – ellenérték fejében történő termékértékesítésnek – minősít, amelyekhez ellenszolgáltatás nem kapcsolódik, azonban a termék beszerzéséhez, illetve a felhasználáskori formájában történő beszerzéséhez kapcsolódóan az adóalanyt részben vagy egészben adólevonási jog illette meg.
A Javaslat szerint – amennyiben a termékhez kapcsolódóan az adóalanyt adólevonási jog illette meg – a terméknek a vállalkozásból történő kivonása a vállalkozástól idegen célra (pl. személyes vagy az alkalmazottak szükségleteinek kielégítésére) ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül, így adófizetési kötelezettséget keletkeztet.
Szintén ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnek minősül a saját vállalkozásban végzett tárgyi eszköz előállítására irányuló beruházás. Ebből következően a beruházás során – a tárgyi eszköz előállításához – beszerzett termékek, illetve igénybevett szolgáltatások előzetesen felszámított adója levonható.
A Javaslat értelmében ellenérték fejében történő termékértékesítés az is, ha a saját vállalkozásban kitermelt, előállított, megmunkált, átalakított, vásárolt, importált olyan terméket használ fel az adóalany gazdasági tevékenysége folytatásához, amely terméket, ha ebben a formájában másik adóalanytól szerez be, adólevonási jog egyáltalán nem illette volna meg.
Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti a Javaslat annak a tárgyi eszköznek nem minősülő terméknek a felhasználását, amelyet az adóalany adólevonásra nem jogosító gazdasági tevékenység folytatására használ fel, amennyiben a termék beszerzéséhez, vagy az előző bekezdésben részletezett felhasználásához részben vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott.
A Javaslat ugyancsak ellenérték fejében történő termékértékesítésnek tekinti az adóalany megszűnését az olyan megmaradt termékek tekintetében, amelyekhez az előző bekezdésekben említett módon részben, vagy egészben adólevonási jog kapcsolódott.
Az áfa jellegénél fogva a végső fogyasztás során realizálódik költségvetési bevételként. A felsorolt esetekben, bár a beszerzés eredetileg az adóalany gazdasági tevékenység folytatása céljából történt (ezért volt az adó levonható), az végső soron mégsem azt a célt szolgálta, vagy olyan gazdasági tevékenységet szolgál, mely nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget, így levonható adó sem kapcsolódhat hozzá. Tehát itt az adóalany kvázi végső fogyasztóként jelenik meg. A Javaslat ismertetett rendelkezéseinek a célja, hogy korrigálja az áfát, de nem az által, hogy a levonási jogot tagadja meg visszamenőleg, hanem azáltal, hogy előírja az adófizetési kötelezettséget.
a 12. §-hoz
A termékek Közösségen belüli mozgásának nyomon követhetőségét, valamint „elfogyasztásának” helye szerinti adóztathatóságát biztosító irányelvi rendelkezés, hogy termékértékesítésnek minősül az is, ha adóalany gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett terméket adnak fel, vagy fuvaroznak el az egyik tagállamból egy másik tagállamba.
Import esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése független attól, hogy a termékimport-értékesítés következménye-e. A vámhatárok lebomlásával ez az elv a közösségi szabályozásban fennmaradt, vagyis az adóalany vállalkozása tulajdonában tartott termék egyik tagállamból másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása adóztatandó tényállást keletkeztet, azokkal a kivételekkel, melyek a termékimport esetén is adómentességet, illetve az adófizetési kötelezettség halasztását eredményeznék (pl. ideiglenes behozatal, aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás), vagy amelyek adóztatása más szabályok alapján történik. Így nem a saját tulajdonban lévő terméknek egy másik tagállamba történő feladása, elfuvarozása kapcsán keletkezik adófizetési kötelezettség, tehát ezen a jogcímen nem adóztatandó amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, illetve arra az úgynevezett távértékesítés szabályai vonatkoznak, vagy villamosenergiáról, illetve csővezetéken keresztül értékesített földgázról van szó. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség saját termék tagállamok közötti mozgatása következtében akkor sem, ha a terméket nemzetközi repülő-, vonat-, vagy hajójáratok fedélzetén szándékoznak értékesíteni, vagy a fuvarozott termék termékexportot, vagy azzal egy tekintet alá eső termékértékesítést, vagy termék Közösségen belüli adómentes értékesítését valósítja meg. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség továbbá, ha a terméket megmunkálás céljából viszik át, vagy a termékkel végeznek el munkát másik tagállamban, és azt követően visszahozzák azt belföldre, vagy ha egyébként ideiglenes behozatali jogcím vonatkozna a termékre, amennyiben a behozatal import jogcímén történne (pl. kiállításra kiviszik a terméket és visszahozzák), illetve, ha a terméket más tagállamban fenntartott vevői készlet céljára továbbítják. Ez utóbbi kivételt a következők indokolják. Amennyiben az értékesítő adóalanynak egy másik országban van raktárkészlete, melyből akkor és annyit értékesít, amikor és amilyen mennyiségre a vevőnek szüksége van, akkor a kivétel fenn nem állása esetén neki adóalanyként be kellene jelentkeznie abban a tagállamban, ahol a raktárkészletét tartja. A tulajdonában lévő terméknek az elfuvarozása a másik tagállamba termék Közösségen belüli adómentes értékesítésének minősülne a feladás szerinti tagállamban, és termék ellenérték fejében történő Közösségen belüli beszerzésének a fuvar rendeltetési helye szerinti tagállamban. A raktárból a vevő részére történő értékesítés pedig a raktárkészlet helye szerinti tagállamban egy belföldi ügyletnek. Annak érdekében, hogy a terméket értékesítő félnek ne kelljen adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a raktárkészlet helye szerinti tagállamban, a Javaslat megengedi, hogy a terméknek vevői készlet feltöltése céljából történő átszállítása belföldről egy másik tagállamba ne minősüljön termékértékesítésnek, amennyiben ezt a termékmozgatást a termék rendeltetési helye szerinti tagállam sem tekinti adóztatandó tényállásnak. Ez utóbbi kitétel azért szükséges, mert az irányelv ilyen kivételt nem nevesít, és az ügylet kezelése a tagállamok részéről nem lehet egyoldalú.
Ez a rendelkezés biztosítja részben azt is, hogy amennyiben az importált terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabad forgalomba, amelyben ténylegesen használják, fogyasztják, akkor is a fogyasztás helye szerinti tagállamban, az ott érvényes adómértékkel kell az adót megfizetni.
Ellenőrizhetőségi, illetve az adóztatást biztosító elem, hogy amennyiben a kivételként felsorolt esetekben lévő bármelyik feltétel nem teljesül, a saját tulajdonban lévő termék tagállamok közötti feladását, fuvarozását termékértékesítésnek kell tekinteni, mely akkortól adóztatható, amikortól az adóztatást kizáró feltétel nem teljesül.
Szolgáltatás nyújtása
a 13. §-hoz
A Javaslat negatív módon határozza meg a szolgáltatásnyújtás fogalmát. Minden olyan művelet szolgáltatásnyújtás, amely a javaslat értelmében nem minősül termékértékesítésnek, kivéve az ellenérték pénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő kiegyenlítését, illetőleg ha a terméket értékesítő vagy szolgáltatásnyújtó a teljesítéssel keletkezett pénzbeni követelését harmadik félre engedményezi abban az esetben, ha a harmadik fél a követelés megvásárlásával nyújt szolgáltatást az engedményezőnek. A Javaslat – a teljesség igénye nélkül – szolgáltatásnyújtásként külön nevesíti a vagyoni értékű jogok időleges vagy végleges átengedését, valamint az ellenérték fejében vállalt passzív magatartást is.
a 14. §-hoz
A Javaslat a visszterhes szolgáltatásnyújtással azonos módon ítéli meg az adóalany olyan szolgáltatásnyújtását, melyet a gazdasági tevékenysége érdekkörén kívül eső szükségletek fedezésére biztosít. A termék időleges használatba történő átengedése csak akkor minősül szolgáltatásnyújtásnak, ha a termék vagy alkotórészei beszerzéséhez teljes, vagy részbeni adólevonási jog kapcsolódott.
a 15. §-hoz
A Javaslat a termékértékesítésnél vázolt bizományosi ügylettel analóg módon szabályozza a szolgáltatás közvetítését.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályok
a 16. §-hoz
A termék értékesítésére és a szolgáltatás nyújtására vonatkozó közös szabályokban a Javaslat egyértelművé teszi, hogy rendelkezései alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a teljesítésre a felek egyező akarata, jogszabályi előírás, hatósági eljárás, vagy árverés útján kerül sor.
a 17–18. §-okhoz
A Javaslat a főszabálytól eltérően nem minősíti termék értékesítésének és szolgáltatás nyújtásának a termék és a vagyoni értékű jog apportálását, illetve az adóalany jogutódlással történő megszűnésekor a jogutódra történő átszállását, amennyiben az apportot szerző, illetve a jogutód megfelel a Javaslatban foglalt feltételeknek.
Termék Közösségen belüli beszerzése
a 19–20. §-okhoz
Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával megszűnt a közte és a többi tagállam közötti pénzügyi határ, ezáltal a tagállamok közötti áruforgalom vámhatóság által történő ellenőrzésének, és az import áfa vámhatóság által történő beszedésének lehetősége. A tagállamok közötti áruforgalom tekintetében ezért a kivetéses adózás helyett az önadózás lépett, vagyis az adóalanyoknak, és meghatározott esetben a nem adóalany személyeknek, szerveknek a másik tagállamból vásárolt termék után be kell vallaniuk és meg kell fizetniük az áfát. Így a Javaslat meghatározza, hogy melyek azok az esetek, amikor a másik tagállamból vásárolt termék után az adót vevőnek kell belföldön megfizetni.
Termék Közösségen belüli beszerzése jogcímen adófizetési kötelezettséget keletkeztet tehát az az ügylet, ha egy belföldön nyilvántartásba vett adóalany egy másik tagállambeli adóalanytól vásárol terméket, és a termék igazoltan elhagyja az eladó tagállamát. Ez alól azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítő, vagy a beszerző fél adózói státusától függően.
A termékértékesítés típusától függő kivétel a távértékesítésre vonatkozó szabályozás alá tartozó, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket érinti, ilyen termékek tagállamon átnyúló értékesítésére, illetve beszerzésére nem a termék Közösségen belüli beszerzésének szabályait kell ugyanis alkalmazni. Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése miatt adót fizetni azon termékértékesítések után, melyeket, ha belföldön értékesítették volna, adómentesek lennének levonási jog mellett. Így nem kell ilyen jogcímen adót fizetni, ha nemzetközi közlekedésben részt vevő légi jármű, tengeri hajó, ezek alkatrészeinek, valamint ezek ellátására szolgáló termékek beszerzése történik, illetve ha a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai, vagy meghatározott esetben az Észak-atlanti Szerződés tagállamának belföldön állomásozó fegyveres ereje számára szereznek be terméket másik tagállamból.
Nem kell adót fizetni termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén azon termékek másik tagállamból történő beszerzése után, melyekre a használt cikkek szerinti adózás szabályai alkalmazandóak.
Nem kell termék Közösségen belüli beszerzése jogcímén a vevőnek adót fizetni, ha az értékesítő fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. És végezetül, nem minden esetben kell termék Közösségen belüli beszerzés jogcímén adót fizetni, ha a beszerző fél kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végző adóalany (alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve mezőgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az adóalanyi kör más tagállamból történő beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi személyekkel esik egy tekintet alá.
Az előbb említett adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személy más tagállamból történő termékbeszerzése után akkor nem kell adót fizetni, ha a szóban forgó személy, szervezet más tagállamból beszerzett termékeinek adó nélkül számított összesített értéke éves szinten a tárgyévben és a tárgyévet megelőző adóévben a 10 000 eurónak megfelelő forintösszeget nem haladta meg. Amennyiben az előbb meghatározott beszerzések összértéke időarányosan számítva ezt az értékhatárt bármelyik évben meghaladta, a beszerző adóalanynak, illetve nem adóalany jogi személynek a beszerzése után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tekintettel arra, hogy az új közlekedési eszközök és a jövedéki termékek más tagállamból történő beszerzésének esetére eltérő szabályok vonatkoznak, ezen termékek beszerzésének értékét figyelmen kívül kell hagyni a 10 000 eurós értékhatár számításánál.
Ez a különleges jogállású adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személyek dönthetnek úgy is, hogy ezen 10 000 eurónak megfelelő forint értékhatár alatt megfizetik az adót a másik tagállamból történő beszerzéseik után. Ezen választásukat előzetesen az adóhatósághoz be kell jelenteni, és ettől két évig nem térhetnek el.
Az új közlekedési eszköz másik tagállamból történő beszerzése után – függetlenül attól, hogy a beszerző fél adóalany, különleges jogállású adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet (tehát magánszemély is) – minden esetben termék Közösségen belüli beszerzése címén adót kell fizetni, tehát – amennyiben az új közlekedési eszköz belföldre kerül – az adót a beszerző félnek Magyarországon kell megfizetnie, az irányadó belföldi adómértékkel.
Jövedéki termékek másik tagállamból történő beszerzése esetén szintén nem kell figyelembe venni a 10 000 eurónak megfelelő forint küszöbértéket a különleges jogállású adóalanyok, illetve nem adóalany jogi személyek esetében, ugyanis ez esetben az adót belföldön kell megfizetni, amennyiben a jövedéki adófizetési kötelezettség is belföldön keletkezik.
a 21. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy a termék Közösségen belüli beszerzésének fogalmi eleme, hogy a termék feletti tulajdonjog átszálljon a beszerzőre, valamint a termék a feladástól, elfuvarozástól eltérő tagállamba kerüljön.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a terméket harmadik országból hozzák be a Közösség területére adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személyek, annak érdekében, hogy a beszerzés a Közösségen belül abban a tagállamban adózzon, ahol azt ténylegesen használják, fogyasztják.
a 22. §-hoz
A Javaslat – termékértékesítésnél megállapítottakkal megfelelően – rögzíti, hogy az is adófizetési kötelezettséget keletkeztet, ha az adóalany egy másik tagállamból továbbít(tat) vállalkozása tulajdonában lévő vagy bizományba átvett terméket belföldre, kivéve a termékértékesítésnél megfogalmazott kivételek tükörképének megfelelő eseteket (pl. az adóalany feldolgozni behozott termékét a feldolgozás után visszaviszi a saját tagállamába). Ez biztosítja azt, hogy a tagállamok egyformán kezeljék ezeket az eseteket. Amit ez egyik tagállam termékértékesítésnek minősít termékmozgatás miatt, azt a másik adóztassa termék Közösségen belüli beszerzése címén, amit viszont az egyik tagállam kivételnek tekint a termékértékesítés alól, azt a másik tagállam se adóztassa meg beszerzés jogcímén.
A Javaslat továbbá itt állapítja meg, mely szabályok mellett nem kell a belföldön fenntartott vevői készlet céljára más tagállamból behozott terméket Közösségi beszerzésnek tekinteni, illetve kinek kell ez esetben a beszerzés jogcímén az adót majd megfizetni.
a 23. §-hoz
A Javaslat szabályozza azt az esetet, hogy ha a Magyar Honvédség a NATO-csapat részeként másik tagállamban adómentesen szerez be terméket, majd azt belföldre behozza, akkor ezután adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben erre az esetre nem vonatkozna az import esetén vám- és adómentesség, ha azt importból szerezte volna be.
Termék importja
a 24. §-hoz
Termékimport a Közösség területén kívülről a Közösség területére behozott vagy egyéb módon bejuttatott termék esetében történik, amennyiben az még nincs szabadforgalomban. A Javaslat a szabadforgalom értelmezésekor az Európai Közösséget létrehozó szerződésre utal vissza, amely szerint a termék akkor minősül szabadforgalomban lévőnek, ha a vele kapcsolatos import formalitások lezárultak és a fizetendő – vámvisszatérítéssel nem érintett – vámterheket kivetették. Tekintettel arra, hogy a Közösség forgalmi adó szempontjából vett területe és vámterülete nem teljes mértékben egyezik meg egymással, tehát van olyan terület, mely a Közösség vámterületét képezi, de harmadik ország területének minősül a forgalmi adózás szempontjából, termékimportnak minősülnek az ezen területekről behozott termékek is.
II. Fejezet
Teljesítés helye
1. alfejezet
Teljesítés helye termék értékesítése esetében
Általános szabály
a 25. §-hoz
A teljesítés helyének meghatározása nagy jelentőséggel bír az áfa rendszerében, különösen a külföldre történő értékesítések esetében, hiszen az alapján dönthető el, hogy az adott ügylet hol adóztatandó, illetve, hogy kell-e utána belföldön adózni.
Az irányelvvel összhangban a Javaslat szerint amennyiben az értékesített terméket nem adják fel, illetve nem fuvarozzák el, a termék ott adóztatandó, ahol a termék a teljesítéskor található.
Különös szabályok
a 26–28. §-okhoz
Amennyiben a terméket feladják vagy elfuvarozzák, akkor a Javaslat főszabályként a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet jelöli meg, ahol a termék a feladás idejében vagy a fuvarozás megkezdésekor van. A Javaslat értelmében olyan ügyleteknél, amikor ugyanazt a terméket többször értékesítik egymás után, miközben a termék az első értékesítőtől közvetlenül az utolsó vevőhöz kerül, a főszabályt csak az egyik értékesítésre lehet alkalmazni, hiszen a termék is csak egyszer mozog fizikálisan. A termék mozgásához köthető értékesítés előtti termékértékesítések teljesítési helye a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének helye, míg a későbbi termékértékesítések teljesítési helye a küldeménykénti megérkezés vagy a fuvarozás befejezésének helye lesz.
Ha az importáló a Közösség területén kívülről feladott vagy fuvarozott terméket értékesíti, ezen termékértékesítés teljesítési helye az a tagállam, ahol az import teljesül.
a 29–31. §-hoz
A Javaslat speciális módon szabályozza, hogy hol keletkezik az adófizetési kötelezettség, amikor az egyik tagállambeli adóalany-értékesítő végzi vagy végezteti egy meghatározott termékkör feladását vagy fuvarozását másik tagállambeli nem adóalany vevőnek, vagy különleges jogállású adóalany vevőnek. Ebben az esetben főszabály szerint a termékértékesítés teljesítés helye a rendeltetési hely, de bizonyos kritériumok fennállása esetén – az értékesítést végző adóalany eltérő választása hiányában – mégis marad az adófizetési kötelezettség abban a tagállamban, ahol a terméket feladják vagy ahonnan a fuvarozás indul. Amennyiben az eladó adóalany azonos illetőségű más tagállambeli fentiekben meghatározott vevői részére értékesített termékeinek adó nélküli összértéke az adott évben meghalad, vagy a megelőző évben meghaladott egy bizonyos összeget, a teljesítés helye mindenképpen a termék feladásának, elfuvarozásának rendeltetési helye lesz. Az adóalanyok számára, előzetes bejelentés alapján biztosított annak a lehetősége is, hogy a tagállamonként megadott értékhatár alatt is a rendeltetési hely minősüljön termékértékesítésük teljesítési helyének.
Amennyiben a használt ingóságok, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére az azokra vonatkozó különleges adózási rendelkezéseit alkalmazzák, úgy azokra a leírt szabályok nem alkalmazhatók.
a 32. §-hoz
A fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítése kivételes ügyletként kezelendő, mely speciális teljesítési hely szabályozást von maga után. Következésképp a szóban forgó termékekkel kapcsolatos ügyletek esetében az adóztatás helyét nem a termék Közösségen belüli értékesítése, – beszerzése teljesítési hely szabályai alapján kell meghatározni, hanem aszerint, hogy a terméket ténylegesen hol szerelik fel vagy össze, illetőleg helyezik üzembe. Az a termékértékesítés minősül ilyennek, ahol a fel- vagy összeszerelést az értékesítő, vagy javára végzik.
a 33. §-hoz
A Közösség területén végzett személyszállítás tartama alatt teljesülő termékértékesítések teljesítési helyére vonatkozóan tartalmaz szabályokat a Javaslat, amely segítségével egyértelműen meghatározható, hogy a több tagállamon keresztül megvalósuló személyszállítás során értékesített termékek után hol kell az adófizetési kötelezettséget teljesíteni.
a 34–35. §-okhoz
Az adóalany-kereskedő (viszonteladó) részére csővezetékes földgáz, illetve villamosenergia-értékesítés a beszerző adóalany-kereskedő gazdasági tevékenységének székhelyén, telephelyén ezek hiányában pedig lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén adózik. Mindez harmadik országból, vagy másik tagállamból történő beszerzés esetén annyit tesz, hogy az adófizetési kötelezettséget nem a termékimportra, illetve a termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó szabályok, hanem e különleges teljesítési hely szabály alapján kell megállapítani és teljesíteni. A speciális teljesítési hely szabály meghatározását ezen termékértékesítések helyének nehéz fizikai nyomon követése, valamint a gáz- és villamosenergia-ágazat növekvő liberalizálása tette indokolttá. A Javaslat meghatározza továbbá az adóztatás helyét azokra az esetekre vonatkozóan is, ha a beszerző ezen beszerzett termékeket nem maradéktalanul értékesíti tovább.
2. alfejezet
Teljesítés helye szolgáltatás nyújtása esetében
Általános szabály
a 36. §-hoz
Főszabály szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a szolgáltatás nyújtójának gazdasági célú letelepedésének helye, illetve gazdasági célú letelepedés hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye. Gazdasági célú letelepedés alatt az adóalany gazdasági tevékenységének székhelyét, vagy állandó telephelyét kell érteni.
Különös szabályok
a 37. §-hoz
A főszabálytól eltérően a szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések más nevében és más javára történő közvetítésének teljesítési helye a Közösségen belüli fuvarozás, az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásnyújtás, valamint a Javaslat 46. §-ban felsorolt szolgáltatások közvetítésének kivételével az a hely, ahol a közvetített ügylet teljesítési helye van. Amennyiben a közvetítői szolgáltatást igénybe vevő adóalanyt e szolgáltatásnyújtással összefüggésben a fenti teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vették adóalanyként nyilvántartásba, akkor a közvetítői szolgáltatás teljesítési helyének ezen tagállam területe minősül.
a 38. §-hoz
Szintén a főszabálytól eltérően az ingatlan fekvése alapján történik a teljesítési hely meghatározása, ha az adott szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik az ingatlanhoz. A Javaslat példálózó jelleggel felsorol ilyen szolgáltatásokat.
a 39. §-hoz
A legtöbb szolgáltatás teljesítési helyének jellegétől eltérően a személyszállítás, illetve a termékfuvarozás esetében, kivéve a Közösségen belüli fuvarozást, nem egy meghatározott pont, hanem a ténylegesen megtett útvonal minősül a teljesítés helyének.
a 40. §-hoz
Közösségen belüli fuvarozásnak minősül, ha a fuvar indulási és érkezési helye két különböző tagállamban van, még akkor is, ha a fuvar útvonala esetleg harmadik ország területén is áthalad. Továbbá termék Közösségen belüli fuvarozásának minősül az is, ha az indulási és érkezési hely két belföldi pont között történik ugyan, de közvetlenül kapcsolódik egy Közösségen belüli fuvarhoz. Termék Közösségen belüli fuvarozása teljesítési helyének nem a ténylegesen megtett útvonal, hanem a fuvar indulásának helye minősül. Ha azonban a fuvart saját nevében megrendelő adóalany a fuvar indulási helyétől eltérő tagállamban regisztrált adóalany, akkor – az adóalanyokra háruló adminisztrációs teher csökkentése érdekében – a teherközlekedés teljesítési helye áttevődik abba a tagállamba, amelyik az igénybe vevőt adóalanyként nyilvántartásba vette.
a 41. §-hoz
A Közösségen belüli fuvarozás más nevében és más javára történő közvetítésének teljesítési helye vonatkozásában is az adminisztrációs teher csökkentése érdekében alkalmazott szabály érvényesül, azaz főszabály alapján a teherközlekedés indulásának helye a teljesítés helye, de ha a közvetített szolgáltatást igénybe vevő adóalany ott nem rendelkezik adószámmal, akkor a teljesítés helye szintén arra a tagállamra tevődik, amelyben az igénybevevőt ezzel összefüggésben adóalanyként nyilvántartásba vették.
a 42. §-hoz
A Javaslat taxatíve felsorolja azokat a szolgáltatásokat, amelyek nyújtásának teljesítési helye a főszabálytól eltérően az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítik (tényleges munkavégzés helye).
a 43. §-hoz
A termék Közösségen belüli fuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások esetében, ha a szolgáltatást igénybevevő adóalany ezzel összefüggésben a tényleges teljesítés helyétől eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az igénybevevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.
a 44. §-hoz
A termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtását más nevében és javára közvetítő szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásának tényleges teljesítési helye. Ha azonban a közvetítői szolgáltatást igénybe vevő adóalany ezzel összefüggésben a termék Közösségen belüli fuvarozásához járulékosan kapcsolódó szolgáltatás tényleges teljesítési helyétől eltérő tagállamban van nyilvántartva, akkor a közvetítői szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye az igénybe vevőt adóalanyként nyilvántartó tagállamban lesz.
a 45. §-hoz
Az úgynevezett Közösségen belüli bérmunka-szolgáltatás (terméken végzett munka, szakértői értékelés) teljesítési helye azon tagállam, ahol a szolgáltatás igénybe vevőt adóalanyként nyilvántartásba vették, amennyiben ezen tagállam eltér a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól. A szabály alkalmazhatóságának további feltétele, hogy a szolgáltatással érintett terméket küldeményként feladják, vagy elfuvarozzák a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítési helye szerinti tagállamából.
a 46. §-hoz
A Javaslatban taxatíve felsorolt szolgáltatások nyújtásánál, a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybe vevője gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van. Ez a szabály akkor alkalmazandó, ha a szolgáltatást igénybe vevő adóalany a szolgáltatást nyújtó illetősége szerinti államtól eltérő államban telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van, illetve, ha igénybe vevője a Közösség területén kívül telepedett le gazdasági céllal, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van a Közösség területén kívül. A Javaslat továbbá értelmező rendelkezésben meghatározza, hogy mely mérnöki, illetve elektronikus úton nyújtott szolgáltatások tartoznak e speciális teljesítési hely szabály alá.
a 47–48. §-okhoz
Ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások, nem adóalany igénybe vevője a Közösség valamely tagállamában telepedett le, vagy ott lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, és a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági céllal a Közösség területén kívül telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig a lakóhelye vagy a szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, akkor a szolgáltatások nyújtásának teljesítési helye a Közösség azon tagállama, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
A telekommunikációs szolgáltatások, valamint a rádiós és televíziós műsorszolgáltatások vonatkozásában a fenti speciális teljesítési hely szabály alkalmazásának további feltétele, hogy a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása a Közösség azon tagállamában történjen, ahol a szolgáltatást igénybe vevő nem adóalany letelepedett, vagy ahol lakóhelye, szokásos tartózkodási helye van.
a 49. §-hoz
A Javaslat értelmében külön jogszabály rendelkezhet arról, hogy a taxatíve felsorolt szolgáltatások esetében a teljesítés helyének belföld minősüljön, ha az a Közösség területén kívülre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása belföldön történik, illetve a Közösség területén kívül legyen, ha a teljesítési hely belföldre esne, de a tényleges igénybevétel vagy egyébként a vagyoni előny húzása Közösség területén kívül történik.
3. alfejezet
Teljesítés helye termék Közösségen belüli beszerzése esetében
Általános szabály
az 50. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy termék Közösségen belüli beszerzése esetén hol van a teljesítés helye, vagyis melyik tagállamban keletkezik a beszerzés után az adófizetési kötelezettség. Főszabály szerint a teljesítés helye termék Közösségen belülről történő beszerzése esetén abban a tagállamban van, ahová a terméket elfuvarozzák.
Különös szabályok
az 51–52. §-okhoz
A tulajdonjog átszállása és a termék fizikai mozgása nem követi egymást minden esetben, így például az ún. háromszögügylet esetén, amikor is a termék értékesítése három különböző tagállambeli adóalany között történik, a termék azonban az első értékesítőtől rögtön a lánc végén álló vevőhöz kerül. Az irányelv erre az esetre egyszerűsítési szabályt alkalmaz, melynek hiányában a lánc közepén álló adóalanynak adóalanyként regisztráltatnia kellene magát a vevője tagállamában és ott megfizetni az adót egyszer a termék Közösségen belüli beszerzése után, egyszer pedig egy belföldinek minősülő termékértékesítés után. Ezt elkerülendő teljesítési helyként az első értékesítésnek megfelelő Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az értékesítési lánc közepén álló vevő illetősége szerinti tagállamot kell tekinteni, ennek azonban feltétele, hogy a lánc végén álló vevő a saját tagállamában az ún. fordított adózásra irányadó szabályok szerint a második értékesítés után az áfát saját nevében megfizesse, illetve, hogy a lánc közepén álló értékesítő fél ezt az ügyletet háromszögügyletként bevallja az összesítő jelentésében.
4. alfejezet
Teljesítés helye termék importja esetében
az 53–54. §-hoz
A Javaslat termékimportnak minősít minden olyan esetet, amikor a terméket harmadik országból a Közösség területére behozzák vagy egyéb módon bejuttatják. Azt, hogy melyik tagállamban kell ezután az adót megfizetni, a teljesítés helye szabályozza. Főszabály szerint a termékimport utáni adófizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyikbe a termék először kerül a Közösség területére. Más a helyzet, ha a termék vámjogi ellenőrzés alatt marad. Abban az esetben, ha a termék nincs szabadforgalomban és a Közösség területére történő belépés során vámszabad területre vagy vámszabad raktárba, illetve átmeneti megőrzés alá kerül, akkor az import teljesítési helye azon tagállam, ahol ez a speciális vámjogi helyzete megszűnik. A vámraktározási, vámfelügyelet melletti feldolgozás vagy aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt álló termék importja esetében a teljesítési hely azon tagállam lesz, ahol a termék az adott eljárás alól kikerül, azaz vámjogilag szabadforgalomba bocsátják.
A Javaslat a fentiek szerint rendelkezik a teljesítés helyéről arra az esetre is, ha a terméket a Közösség vámterületének, de az áfa alkalmazásának szempontjából harmadik országnak minősülő területről hozzák be, és a termék belső közösségi árutovábbítási eljárás hatálya alatt áll.
III. Fejezet
Adófizetési kötelezettség keletkezése, fizetendő adó megállapítása
Általános szabályok
az 55–56. §-okhoz
A Javaslat szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítéssel keletkezik és főszabályként a fizetendő adót ekkor kell megállapítani. Teljesítés akkor következik be, amikor az adóztatandó ügylet tényállásszerűen megvalósul.
Adófizetési kötelezettséget keletkeztet az a tény is, ha számlakibocsátás történik, függetlenül attól hogy a teljesítés megtörtént-e. A fizetendő adót ebben az esetben a számlakibocsátás időpontjában kell megállapítani. Számlakibocsátás alapján adófizetési kötelezettség azonban csak a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként feltüntetett személyre, szervezetre áll be, feltéve, hogy a törvény egyéb rendelkezései szerint ő az adófizetésre kötelezett.
Az adóalany a teljesítéssel keletkező adófizetési kötelezettségének, vagyis az adó bevallásának, megfizetésének ténylegesen a Javaslat 184–185.§-iban meghatározott feltételek szerint és időpontban tesz eleget.
Termék értékesítésére és szolgáltatás nyújtására vonatkozó különös szabályok
az 57–58. §-okhoz
Az adófizetési kötelezettség keletkezése tekintetében a Javaslat a részteljesítést is teljesítésnek tekinti, mely időpontban az adó megállapítandó.
A Javaslat külön rendelkezik az olyan ügyletekről, ahol a felek részletfizetésben vagy határozott időtartamra szóló elszámolásban állapodtak meg, mivel ilyen esetben az ellenérték fizetések jellemzően nem az ügylet tényállásszerű megvalósuláshoz kapcsolódnak. [Ide tartoznak például a közműszolgáltatások (víz, villany, stb.), de nem tartozik ide a zártvégű pénzügyi lízing.] Ilyen esetekben az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adott részlethez vagy elszámoláshoz kapcsolódó ellenérték megtérítése esedékessé válik. A 12 hónapot meghaladó időtartamhoz kötődő részlet vagy elszámolás esetén az adófizetési kötelezettség részben – mint részteljesítés – már a 12. hónap utolsó napján beáll.
az 59–61. §-okhoz
A fizetendő adó megállapítása főszabály szerint a teljesítéshez kötött. Mivel az előleg fizetésekor csak az ellenérték egy részének kiegyenlítése történik meg, maga a teljesítés még nem, a Javaslat úgy rendelkezik, hogy előlegnél a fizetendő adót az előleg jóváírásakor, kézhezvételételekor kell megállapítani. Ez a rendelkezés minden adóalanyra érvényes függetlenül attól, hogy értékesítői (szolgáltatás nyújtói), vagy beszerzői (igénybe vevői) minőségében köteles adófizetésre.
Fordított adózás esetén a teljesítés időpontjában nem biztos, hogy az adófizetésre kötelezett adóalanynál (a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybe vevő fél) az adó alapjának meghatározásához szükséges információk (pl. számla) rendelkezésére állnak. A Javaslat szerint ezért ilyen esetekben a fizetendő adó megállapításának időpontja eltér az ügylet teljesítése időpontjától. A Javaslat rendezi azt a helyzetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása és a teljesítés között az adófizetési kötelezett jogállásában változás történik, vagy tartozását átvállalták.
Javaslat különös szabályozás alá helyezi azokat az adóalanyokat, akik a nyilvántartásukat az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezetik, vagy nyilvántartási kötelezettségüknek módosított teljesítési szemléletben tesznek eleget. Ezek az adóalanyok készpénz ellenében teljesített értékesítéseik, szolgáltatásaik után a fizetendő adót legkésőbb az ellenérték megfizetésekor állapíthatják meg, azonban, ha az ellenérték megfizetése egészben vagy részben nem történik meg a teljesítéstől számított 45 napig, akkor az ezt követő napon a fizetendő adót meg kell állapítani. A Javaslat részletesen szabályozza az adó megállapítását olyan esetekben is, amikor a könyvvezetés módjában változás áll be.
Termék Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó különös szabályok
a 62–63. §-okhoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy termék Közösségen belüli beszerzése teljesítésének megállapítására azon rendelkezéseket kell alkalmazni, mint ami a hasonló belföldi termékértékesítésre irányadó.
A Közösségen belüli kereskedelemben lezajlott ügyletekre más adófizetési időpontok vonatkoznak, mint a belföldi ügyletekre. A tagállamok közötti ügyletek áfa fizetésének ellenőrizhetősége szempontjából egyrészt mind a termék Közösségen belüli beszerzése, mind a Közösségen belülre történő értékesítés esetére meg kellett határozni az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját, mely időpontoknak meg kell egyezniük. Ez az időpont pedig az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásának napja, de legkésőbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hónap 15. napja.
Termék importjára vonatkozó különös szabályok
a 64. §-hoz
A Javaslat az import különböző esetei vonatkozásában – a vámjogszabályokra történő visszahivatkozással, illetve azokra építve – külön-külön meghatározza az adóztatandó ügylet tényállásszerű megvalósulásának, azaz az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját.
IV. Fejezet
Adó alapja
Adó alapja termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
a 65–66. §-okhoz
Az adó alapja az a pénzben kifejezett adó nélküli ellenérték, amit a vevőtől, harmadik féltől, illetve árat közvetlenül befolyásoló támogatásként kap a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója. Ha az ellenérték nem pénzben kifejezett, vagyis ellenérték fejében az eladó vevőjétől terméket vagy szolgáltatást kap, úgy az egymás felé nyújtott ügyletek önállóan értékelendők mégpedig úgy, hogy az egyik ügylet a másiknak az ellenértéke.
a 67. §-hoz
Az adó alapja a felek által megállapodott ellenértéktől függetlenül a szokásos piaci ár akkor, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független felek között történik, és az ellenérték a szokásos piaci ártól akár pozitív, akár negatív irányban aránytalanul eltér. A Javaslat rögzíti mind a szokásos piaci ár, mind a nem független fél fogalmát. Aránytalanul magas ellenérték esetén akkor kell a szokásos piaci árat alkalmazni, ha az értékesítőnek az előzetesen felszámított adóra nem volt teljes levonási joga. Ilyenkor ugyanis a megemelt ellenértékre jutó áfa áthárításával növekedik a levonásba helyezhető hányad is, miközben a számlabefogadónál – ha az az adó teljes levonására jogosult – nem számít az áfa összegének nagyságrendje, mivel az levonási jog útján úgyis megtérül. Aránytalanul alacsony ellenérték esetén pedig olyan számlabefogadó vesztesége mérsékelhető, akinek az adólevonási joga részben vagy egészben korlátozott.
a 68–69. §-hoz
A gazdasági tevékenység köréből kivont, korábban áfalevonási jog gyakorlásával beszerzett termék vonatkozásában, továbbá a saját vállalkozás keretében megvalósított beruházás esetében, a megszűnéskor birtokolt – korábban adólevonási jog gyakorlásával beszerzett – termék esetében az adó alapja az adott termék, vagy az ahhoz hasonló termék beszerzési ára, ezek hiányában előállítási költsége. Ugyanez vonatkozik a Közösség más tagállamába értékesítés nélkül továbbított termék utáni adókötelezettség teljesítéséhez megállapítandó adóalapra is.
a 70. §-hoz
A Javaslat értelmében az adó alapjába minden az áfatól különböző adó, vám, és egyéb kötelező jellegű befizetés beletartozik. Pl. a jövedéki adó alá tartozó termék értékesítésekor az adó alapjába a jövedéki adó is beletartozik, vagy környezetvédelmi termékdíjas termék értékesítésekor az adó alapjának része maga a környezetvédelmi termékdíj is. Beletartoznak az adó alapjába a járulékos költségek is, pl. szállítás, biztosítás, stb.
a 71. §-hoz
Nem tartozik az adó alapjába a teljesítést megelőzően vagy azzal egyidejűleg (pl. a határidő előtti fizetésre, vásárolt mennyiségre tekintettel) adott árengedmény. A vásárolt mennyiségre tekintettel adott árengedmény akkor lehet üzletpolitikai célú, ha azt előzetes megállapodás alapján adják, illetve számítják, és az árengedmény összege kisebb, mint az azt megalapozó termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás összesített ellenértéke.
Adó alapja termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 72–73. §-okhoz
A Javaslat külön rendelkezik a Közösségen belüli ügyletek esetén az adó alapjának megállapításáról. Közösségen belüli beszerzés esetében is a belföldi ügyletek esetében szokásos módon történő adóalap megállapítási módszereket kell alkalmazni. Abban az esetben, ha a terméket a beszerző fuvarozza vagy fuvaroztatja, akkor a fuvarozás ellenértéke nem képezi részét a termék Közösségen belüli beszerzésének. Rendelkezik a Javaslat azon termék Közösségen belüli beszerzésének minősülő ügylet adóalapjának megállapításáról is, amely ellenérték nélkül történt.
Adó alapja termék importja esetében
a 74–76. §-okhoz
A termékimportot terhelő adó alapja a termék vámjogszabály szerint megállapított vámértéke, melyet különböző tételek növelnek, a teljesítésig adott árengedmény viszont nem tarozik az adó alapjába. Előbbiek részben a vámkezeléshez kötődnek, részben a belföldi rendeltetési helyig felmerülő különböző költségekből tevődnek össze.
Munkavégzés céljából ideiglenesen harmadik ország területére kivitt termék importja esetén az adóalap elsődlegesen a külföldön végzett munka ellenértéke, illetve ha az nem állapítható meg, vagy kisebb, mint a terméken előidézett értéknövekedés, akkor a termék pénzben kifejezett értéknövekedése.
Adó alapjának utólagos csökkenése
a 77–78. §-okhoz
A Javaslat értelmében a helyesbítés és a stornírozás újra azonos megítélés alá esik. A helyesbítésre hagyományos értelemben akkor van szükség, ha az eladó utólag ad árengedményt, a stornírozás pedig tulajdonképpen nullára történő helyesbítést jelent. Ahhoz, hogy az adó alapjában az utólagos csökkenés bekövetkezzen – főszabály szerint – ki kell bocsátani az eredeti ügyletet helyesbítő, stornírozás esetében pedig az azt érvénytelenítő számlát. Ha azonban az ügyletet a törvény vonatkozó rendelkezése értelmében nem kísérte számla (mert pl. a nyugta is elegendőnek bizonyult), úgy a helyesbítő számlának sincs relevanciája. Ilyenkor helyesbítő számla hiányában is érvényesíthető az adóalap csökkentés, mely a bevallást alátámasztó adónyilvántartásban (áfaanalitikában) lesz rögzítve. A korábban már bevallott adót csökkentő helyesbítés, érvénytelenítés abban az adómegállapítási időszakban vehető figyelembe, amikor a módosító, érvénytelenítő számlát a vevő(igénybe vevő) megkapta, és az adóalap, adóösszeg utólagos csökkenése vagy érvénytelenítése miatt visszajáró pénzt a jogosult felé visszatérítik.
a 79. §-hoz
A Javaslat rendelkezik arról, hogy mely esetben lehet a jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzése során az adóalapot csökkenteni a visszatérített jövedéki adóval, illetve rendelkezést tartalmaz arra nézve, hogy háromszögügylet esetében végső soron csak az egyik teljesítési hely szerint történjen adófizetés.
Adó alapjának forintban történő megállapítása
a 80. §-hoz
A Javaslat meghatározza mely esetekben mikori és milyen árfolyamot kell figyelembe venni az adó kiszámításához, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
a 81. §-hoz
A Javaslat meghatározza, hogy amennyiben import esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a vámérték számításánál alkalmazott árfolyamot kell alkalmazni a forintra történő átszámításhoz.
V. Fejezet
Adó mértéke
a 82–83. §-okhoz
A Javaslat által alkalmazott adókulcs struktúra alapján, a normál adómérték 20%, míg a kedvezményes kulcs 5%. Tartalmazza a Javaslat továbbá azon, a 20% és 5%-os adómértékekhez tartozó százalékértékeket is, melyek a bruttó összeg adótartalmának kiszámításához szükségesek.
a 84. §-hoz
A fizetendő adó mértékét főszabály szerint az ügylet tényállásszerű megvalósulásának, vagyis teljesítésének időpontjában érvényes adómérték határozza meg. Főszabály alóli kivételként jelöl meg a Javaslat olyan ügyleteket, amelyek esetében a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének időpontja az ügylet teljesítésének időpontjától eltér. Ezen esetekben ugyanis előfordulhat, hogy a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének és az ügyelet tényállásszerű megvalósulásának időpontjában jogszabályváltozás következtében ugyanazon ügyletre eltérő adómértékek alkalmazandók. Közösségen belüli beszerzés, előleg fizetése, fordított adózás, valamint a termékimport Javaslat által meghatározott eseteiben tehát az alkalmazandó adómérték tekintetében a fizetendő adó legkorábbi követelhetőségének időpontját kell irányadónak tekinteni.
VI. Fejezet
Adó alóli mentesség
Adó alóli mentesség a tevékenység közérdekű jellegére tekintettel
a 85. §-hoz
A Javaslat taxatív felsorolást adva, egyes közérdekű – alapvetően társadalmi közös fogyasztásként megvalósuló – tevékenységeket adómentességben részesít. A Javaslat értelmében azonban csak a rendelkezés szerinti konkrét ismérvekkel meghatározott személy, szervezet által végzett ilyen tevékenység minősül adómentesnek. A közszolgáltató személyére adott definíció egyrészt nevesíti a tevékenységet folytató szervezeteket. Másrészt szervezeti formától függetlenül a Javaslat értelmében közszolgáltatónak minősülnek azok a személyek, szervezetek, amelyek a tevékenységüket társadalombiztosítási, vagy egyéb kötelező biztosítási jogviszony alapján végzik, illetőleg a Javaslatban foglalt feltételekkel az egyéb non-profit jellegű szervezetek is
Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel
a 86. §-hoz
Az irányelv preambulumának 35. pontjában foglaltak szerint annak érdekében, hogy a tagállamok egységes módon tudják beszedni a saját forrásokat, egységes (közös) felsorolást kell alkotni az adómentességekről. A Javaslat ezért az irányelvvel összhangban felsorolja azokat tevékenységeket, így többek között azokat a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat, amelyek adómentesek.
Az Európai Bíróság esetjoga értelmében a tárgyi adómentes tevékenységeket (így a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokat is) egyrészt megszorítóan kell értelmezni, mivel azok kivételt jelentenek azon főszabály alól, melynek értelmében az adóalany által teljesített ügyletekre áfát kell felszámítani. Másrészt szintén az Európai Bíróság esetjogából következően ezek az adómentességek a közösségi jog független koncepcióját képezik, melyeket az áfa irányelv főszabálya, fő elvei alapján kell értelmezni, azoknak önálló közösségi jogi értelme van. Mindezekből következően ezen adómentességeket nem lehet a nemzeti, ágazati jogszabályokban meghatározott definíciók szerint értelmezni, hiszen azok tagállamonként eltérőek lehetnek. Ez utóbbi azt is eredményezné, hogy az adómentességek hatálya eltérő lenne tagállamonként, mely egyrészt versenytorzuláshoz, másrészt a saját források eltérő megállapításhoz vezetne.
Ahol az irányelv, így a Javaslat kifejezetten nem támasztja feltételül, hogy az adott tevékenység mely (milyen) adóalany által történő végzése eredményez adómentességet, ott az adómentességnél nem az a meghatározó, hogy az adott tevékenységet ki végzi, hanem a tevékenység jellege számít. Így példának okáért a hitelnyújtás alatt nem a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben (Hpt.) meghatározottakat kell érteni, hanem az olyan szolgáltatást, mely tartalmában megvalósítja a hitelezést (pénzkölcsönt), továbbá az adómentességnek nem feltétele az sem, hogy a hitelezést a Hpt.-ben meghatározott, arra feljogosított adóalany végezze.
A hitelnyújtás kapcsán megemlítendő továbbá, hogy léteznek olyan komplex ügyletek, mely során az alapügylet (pl. termékértékesítés) mellett a teljesítésre kötelezett még egy önálló hitelnyújtást is végez. Ilyen pl. a részletvétel, vagy a pénzügyi lízing, hiszen ilyen konstrukcióban történő beszerzés esetén összességében többet kell fizetni, mintha a termék árát a beszerzéskor azonnal kiegyenlítette volna a vásárló. Ez a többlet egy külön megítélendő hitelnyújtás ellenértéke, feltéve hogy egyértelműen elkülöníthető egymástól a hitelügylet és az alapügylet. Egyértelműen elkülöníthetőnek tekinthető az alapügylettől a hitelügylet például abban az esetben, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak:
1 Az alapügylet és a hitelügylet ellenértekéről az ügylet megkötésekor külön-külön megállapodtak. Nem lehet utólag az ellenérteket megosztani az alapügylet és a hitelügylet között.
2 A hitelügyletről történő megállapodásban a kamatlábat is rögzítik.
3 A két ügylet (alap- és hitelügylet) ellenérteket elkülönülten kell elszámolni.
Az alapügylet melletti hitelügylet ellenértékének tekinthető például a késedelmi kamat: tehát az a kamat, melyet abban az esetben számítanak fel, ha a vevő, igénybe vevő az esedékességkor nem tud fizetni, és lehetővé teszik számára, hogy egy későbbi időpontban fizessen. Ugyanakkor amennyiben a teljesítésre kötelezett a fizetései feltételek során engedményt ad az esedékességnél korábbi fizetésért (skontó) és a vevő, igénybe vevő él ezzel, akkor adóalap csökkentésről van szó, és nem arról, hogy az igénybe vevő nyújt hitelt a teljesítésre kötelezettnek. Amennyiben a vevő csak az esedékességkor fizet, akkor nincs szó arról, hogy a teljesítésre kötelezett hitelt nyújtott volna.
Szintén az Európai Bírósági értelmezésből adódóan az értékpapírokra vonatkozó ügylet alatt azokat az ügyleteket kell érteni, melyek képesek arra, hogy a felek értékpapírokkal kapcsolatos jogait és kötelezettségeit létrehozzák, megváltoztassák, vagy megszüntessék. Az értékpapírokra vonatkozó ügyletek közvetítése nem foglalja magában azokat a szolgáltatásokat, amelyek arra korlátozódnak, hogy a pénzügyi termékről információt szolgáltassanak, valamint összegyűjtsék és továbbítsák a jegyzésre vonatkozó formanyomtatványokat, az értékpapírok jegyzése nélkül.
A Javaslat a vonatkozó közösségi irányelv előírásaihoz igazodóan egységes szabályozást vezet be továbbá az ingatlanügyletekre. Ennek megfelelően az ingatlanok értékesítése és bérbeadása főszabály szerint adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető, adómentes ügyletnek minősül, a vételár és a bérleti díjak után adót felszámítani nem kell. Az ezen ügyletekhez kapcsolódó beszerzések input áfája ugyanakkor – mivel e beszerzések nem adóköteles tevékenység érdekében hasznosulnak – levonási tilalom alá esik.
A Javaslat – az irányelvvel összhangban – a főszabály alól kivételeket is meghatároz. Ennek értelmében az olyan beépített ingatlannak (ingatlanrésznek) és az ehhez tartozó földrészletnek az értékesítése, amelynek első rendeltetésszerű használatbavétele még nem történt meg, vagy megtörtént, de az arra jogosító hatósági engedély jogerőre emelkedése és az értékesítés között még nem telt el 2 év, minden körülmények között adóköteles ügyletnek minősül, amelyet áfafizetési kötelezettség terhel. Ugyancsak kötelezően adómentes ügyletként kezeli a Javaslat az építési telek (telekrész) értékesítését, továbbá a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatás nyújtásának és a közlekedési eszközök elhelyezésének, parkolásának biztosítására szolgáló ingatlanok, az ingatlannal tartósan összekötött gépek, egyéb berendezések, valamint a széf adóalany általi bérbeadását is. E kivételes, speciális jogügyletek tekintetében azonban – adóköteles mivoltuk okán – a Javaslat biztosítja a hozzájuk tapadó beszerzésekre jutó input áfa levonhatóságát.
a 87. §-hoz
Az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a Javaslat előírja, hogy az adólevonási joggal együtt nem járó adómentes tevékenységekhez beszerzett és azokhoz kizárólagosan használt, illetve az egyéb speciális levonási tilalmak alá eső termékek értékesítése után nem kell adót fizetni, ugyanakkor e termékekhez kapcsolódóan utólag sem érvényesíthető levonási jog.
Ez a szabályozás a továbbértékesítési célú termékbeszerzések esetén nem alkalmazandó. Amennyiben ugyanis az egyébként levonási tilalommal érintett, de továbbértékesítési céllal beszerzett terméket továbbértékesítik, akkor az áfa a beszerzés után levonható, az értékesítés után pedig fizetendő tételként jelenik meg.
Adókötelessé tétel
a 88. §-hoz
A Javaslat 86. §-ában adómentes ügyletekként meghatározott ingatlanértékesítések tekintetében az adóalanyokat megilleti az a jog, hogy ezen értékesítéseiket adókötelessé tegyék. Ez irányú választásuk esetén az értékesítés adókötelessé válik, amely után vagy az értékesítő adóalany köteles áfát felszámítani, vagy – a fordított adózásra vonatkozó feltételek megvalósulásakor – áthárított adó hiányában az ügyletet terhelő áfafizetési kötelezettségnek közvetlenül a belföldön nyilvántartásba vett adóalany vevő tesz eleget. Az adófizetésre kötelezett személyétől függetlenül fennáll, hogy az értékesítő adóalany az adókötelessé tett ingatlanértékesítéséhez kapcsolódó beszerzései tekintetében levonási jogot gyakorolhat.
Ugyanez a szabályozás érvényesül az ingatlan-bérbeadásokra is, azzal a különbséggel, hogy az adókötelessé tett bérbeadással érintett bérleti díjak után minden esetben a bérbeadó köteles áfát felszámítani, a fordított adózás jogintézménye ugyanis az ingatlan-bérbeadásra nem terjed ki.
A Javaslat értelmében az adóalanynak lehetősége nyílik, hogy elkülönítetten csak az értékesítéseit vagy csak a bérbeadásait tegye adókötelessé, de arra is, hogy az adó felszámítását mindkét ügyletcsoportra együttesen alkalmazza. Azonban bármelyik lehetőség mellett is dönt, a Javaslat szerint az említett ügyletcsoportokon belül eltérő adózási módot már nem alkalmazhat (az ingatlanértékesítésre, illetve -bérbeadásra választott adófizetési kötelezettség tehát az adóalany által értékesített, illetve bérbe adott valamennyi ingatlanra egyaránt kiterjed).
A Javaslat végül rendelkezik arról is, hogy amennyiben az értékesítő/bérbeadó adóalany az említett választási jogával él, akkor e választásától a választásának évét követő ötödik naptári év végéig nem térhet el.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli értékesítése esetében
a 89–90. §-okhoz
A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés adómentes, ha az értékesített termék igazoltan másik tagállamba kerül, és a vevő más tagállambeli adóalany, vagy nem adóalany jogi személy, aki (amely) a saját tagállamában, ezen beszerzés után adófizetésre kötelezett.
Nem vonatkozik azonban ez a szabály az alanyi adómentességet élvező adóalanyokra, mivel az ő értékesítéseikre az alanyi adómentesség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy másik tagállamba irányuló termékértékesítésük után ugyan nem keletkezik adófizetési kötelezettség, de adólevonási jog sem gyakorolható.
Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítése esetén kivétel nélkül a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, ezért ez esetben mindig a vevő az adófizetésre kötelezett személy, függetlenül adójogi státusától, így ebben az esetben az eladó adómentes értékesítést végez. Alanyi adómentes minőségben új közlekedési eszköz nem értékesíthető belföldön kívülre. A jövedéki termékek értékesítése különleges jogállású adóalanyok és nem adóalany jogi személyek számára akkor lehet adómentes, ha a jövedéki termék adójogi sorsát a beszerző tagállamban rendezni kell, ott jövedéki típusú adófizetési kötelezettség keletkezik. Az áfafizetési kötelezettség ugyanis a jövedéki típusú adófizetési kötelezettségre épül.
Amikor az adóalany a tulajdonában lévő terméket mozgatja a tagállamok között, az bizonyos kivételek mellett termékértékesítésnek minősül. Ebben az esetben akkor adómentes a termékértékesítés, ha egy másik tagállamban beszerzés jogcímén ez a termékmozgatás adóköteles.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 91. §-hoz
A Javaslat az adómentes Közösségen belüli beszerzéseket szabályozza. Adómentes az a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés, amely adómentes lenne, ha azt importból szereznék be. Ezen rendelkezés hiányában ugyanis a Közösség területén kívülről és a Közösség másik tagállamából történő termékbeszerzés nem minden esetben részesülne adózási szempontból egyenlő elbírálásban. Szintén adómentesség vonatkozik a Javaslat értelmében azon másik tagállamból történő beszerzésekre, amikor a beszerzést terhelő áfa visszatéríttetésére a külföldön nyilvántartásba vett adóalany beszerző jogosult lenne, továbbá, ha a beszerzett termék belföldi értékesítése esetén mentes lenne az adó alól.
A Javaslat továbbá szabályozza az úgynevezett háromszögügyletek esetén az értékesítési lánc második helyén álló adóalany beszerzését. Ez a beszerzés ugyanis adómentes lehet abban az esetben, ha az azt követő termékértékesítés esetében az adót a vevő a saját tagállamában a fordított adózás szabályai szerinti rendezi.
Adó alóli mentesség termék Közösségen belüli fuvarozása esetén
a 92. §-hoz
Eltérően a főszabálytól, az irányelvvel összhangban a Javaslat mentesíti az adó alól az ott meghatározott területek közötti fuvarozást.
Adó alóli mentesség termék importja esetében
a 93–97. §-okhoz
Főszabály szerint adómentes az a termékimport, amely vámmentes, az ettől eltérő eseteket a Javaslat tételesen felsorolja, így szűk körben mentesítést ad olyan esetekben is, amelyekre vámmentesség nem vonatkozik, illetve nem mentesít az adó alól bizonyos eseteket, amelyek egyébként vámmentesek. Mentes a termékimport, ha az adott termék értékesítése mentes lenne az adó alól, és azon termék importja, melyet a termék adómentes Közösségen belüli termékértékesítése követ.
Utóbbihoz azonban bizonyos feltételeknek meg kell felelni, az importált termék ugyanis ilyen esetekben belföldön nem hasznosítható, egy meghatározott időn belül el kell hagynia az országot, az importálónak pedig – néhány kivétellel – adóbiztosítékot kell nyújtania. Amennyiben az importáló Magyarországon nem letelepedett, az említett feltételek teljesítéséhez pénzügyi képviselőt vehet igénybe. Az importálónak már az árunyilatkozat megtételekor valószínűsítenie kell, hogy adómentes Közösségen belüli termékértékesítést fog teljesíteni az importot követően. Speciális szabály, hogy a vámhatóság minden esetben megállapítja az adót a vámeljárás során, annak megfizetését azonban egyúttal fel is függeszti, kivéve, ha az importáló az adómentes importhoz szükséges előfeltételeket (pl.: adóbiztosíték, árubemutatás) sem teljesíti.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítéséhez kapcsolódóan
a 98–102. §-okhoz
A Közösségen kívülre eladott és kifuvarozott termékek esetében az adó alóli mentességhez szükséges, hogy a termék a vámhatóság által igazolt módon, az értékesítés következményeként elhagyja a Közösség területét. A terméknek a teljesítés napját követő 90 napon belül ki kell lépnie harmadik országba. A külföldi utas részére eladott, és azt utas által külföldre vitt termékek értékesítésének mentesítéséhez a Javaslat egyéb feltételeket rendel. Mentesíti a Javaslat a külföldi megrendelő részére ingó terméken végzett munkát is, amennyiben a termék a bérmunkát követően a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül, továbbá egyes adómentes ügyletekhez, illetve nem szabadforgalomban lévő termékekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat.
Adó alóli mentesség nemzetközi közlekedéshez kapcsolódóan
a 103–104. §-okhoz
A Javaslat értelmében mentes az adó alól a Javaslat e helyén meghatározott vízi közlekedési eszközök, valamint a kizárólag vagy túlnyomó részben a nemzetközi légi kereskedelmi forgalomban részt vevő vállalkozás által használt légi közlekedési eszköz üzemeltetését, fedélzeti ellátását szolgáló termék értékesítése, ezen közlekedési eszközök tartozékainak, felszereléseinek értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, valamint üzemeltetésükhöz közvetlenül kapcsolódó egyéb szolgáltatások nyújtása.
a 105. §-hoz
A nemzetközi személyszállítás adómentességére vonatkozó derogáció értelmében, a külföldre (Közösségen belülre és kívülre egyaránt) irányuló, illetve onnan induló személyszállítás mentes az adó alól.
a 106. §-hoz
Adómentességet élvez a vasúti, vízi vagy légi közlekedési eszköz fedélzetén helyben elfogyasztható termékek ékesítése, ha az a Közösség területén végzett személyszállítás tartalma alatt teljesül.
Adó alóli mentesség termék Közösség területén kívülre történő értékesítésével azonos megítélés alá tartozó ügyletek esetében
a 107. §-hoz
A Javaslat rögzíti a diplomáciai és konzuli képviseletek részére (hivatalos), illetve tagjaik részére (magáncélú) termékértékesítések és szolgáltatás nyújtások utólagos visszatérítés formájában megvalósuló adómentesítését. A Javaslat az irányelvvel összhangban rögzíti továbbá a Magyar Köztársaság területén állomásozó más Észak-atlanti Szerződést aláíró tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint az Észak-atlanti Szerződés valamely más tagállamában állomásozó fegyveres erő (ide nem értve a Magyar Honvédséget) illetőleg polgári állománya használatára szolgáló termékek értékesítésének, szolgáltatások nyújtásának adómentesítését, ha ezek a közös védelmi erőfeszítés keretében tevékenykednek. Továbbá mentes az adó alól az Egyesült Királyság Ciprus szigetén állomásozó fegyveres erejének használatára szolgáló termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása. Az adómentesség alkalmazhatóságának feltétele, hogy az értékesítés közvetlen következményeként a termékek 90 napon belül igazoltan elhagyják az ország területét, kivéve a Magyarországon állomásozó Észak-atlanti Szerződést aláíró tagállam fegyveres ereje, polgári állománya, valamint a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője felé történő termékértékesítéseket, abban az esetben, ha a szervezetet létrehozó – jogszabályban kihirdetett – nemzetközi szerződés (székhelyegyezmény) kifejezetten így rendelkezik. A szolgáltatásnyújtások tekintetében azonnali adómentesség csak a Magyar Köztársaság által nemzetközi szervezetként elismert szervezet és annak tisztviselője – mint igénybe vevő – részére biztosítható, szintén abban az esetben, ha a mentesítést előíró nemzetközi szerződés kifejezetten így rendelkezik. A többi esetben az adómentesség biztosítása visszatérítés útján történik.
a 108. §-hoz
A Javaslat a Magyar Köztársaság területére delegált diplomáciai és konzuli képviselet, a belföldi székhelyű, vagy belföldi képviselettel rendelkező nemzetközi szervezet, illetve tagjainak adómentes beszerzéseire, szolgáltatás igénybevételeire vonatkozóan fogalmaz meg korlátozó rendelkezéseket.
a 109. §-hoz
A Javaslat értelmében bármely állam központi bankja részére adómentesen értékesíthető arany.
Adó alóli mentesség közvetítő tevékenység esetében
a 110. §-hoz
A Javaslat értelmében mentes az adó alól a levonási jog mellett adómentes, illetve a Közösség területén kívül teljesített ügyletek más nevében és javára történő közvetítése. Ez alól kivétel, tehát adóköteles az utas nevében és javára eljáró közvetítő által olyan szolgáltatás közvetítése, mely a Közösség másik tagállamában teljesül.
Adó alóli mentesség a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében
a 111–112. §-okhoz
Az irányelv alapján a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a nemzetközi kereskedelemhez kapcsolódó meghatározott termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat levonási jog mellett mentesítsenek az adó alól. A Javaslat szerint az adómentesítés az irányelvvel összhangban alapvetően a harmadik országból importált, de a Közösség területén vámjogi szabad forgalomba nem bocsátott meghatározott vámjogi helyzettel bíró (pl. átmeneti megőrzés, vámszabad terület), vagy vámeljárás (pl. aktív feldolgozás felfüggesztő eljárás, ideiglenes behozatal) hatálya alatt álló termékek értékesítésére, Közösségen belüli beszerzésére, illetve ezen termékekhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozik.
a 113–116. §-okhoz
Az irányelv előírja, hogy a termékek nemzetközi forgalmához kapcsolódóan a közösségi és nem közösségi árukra azonos adójogi elbánás vonatkozzon. Így a nem közösségi (még szabad forgalomba nem bocsátott) termékek értékesítése, közösségi beszerzése esetén az adómentességet akkor engedi alkalmazni a tagállamoknak, amennyiben azok a közösségi termékek esetében is adómentességet biztosítanak meghatározott körülmények között. Ezáltal a Javaslat levonási jog mellett mentesíti az adó alól azokat a termékértékesítéseket és Közösségen belüli beszerzéseket, illetve közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásokat, melyekre a Javaslatban szabályozott ún. adóraktározási eljárás alatt vannak. Az adóraktározási eljárásra vonatkozó részletszabályokat is meghatározza a Javaslat.
Tekintettel arra, hogy az áfabevételek a végső fogyasztási fázis során realizálódnak, az irányelv nem teszi lehetővé olyan termékértékesítés adómentesítését, melyet közvetlenül kiskereskedelmi forgalomba helyezés céljára szánnak egy kivétellel. Kivételesen a Javaslat szerint adóraktározási eljárás alá lehet ugyanis helyezni azokat a termékeket, melyeket olyan adóalany szerez be, aki (amely) azt a terméket a Közösség területén kívülre történő repülés során a légi közlekedési eszköz fedélzetén tartózkodó utas ellátására szánja.
a 117. §-hoz
A Javaslat biztosítja a kettős adóztatás elkerülését, azáltal, hogy ha mind az import jogcímén, mind az adott adómentesítésre okot adó eljárások hatálya alóli kikerülés miatt adófizetési kötelezettség merül fel, akkor csak import jogcímén kell az adót megfizetni.
a 118. §-hoz
A Javaslat példálozó jelleggel meghatározza, hogy melyek azok a szolgáltatások, melyekre az adómentesség vonatkozik.
VII. Fejezet
Adó levonása
Adólevonási jog keletkezése és terjedelme
a 119. §-hoz
A Javaslat az adólevonási jog keletkezését főszabályként az adófizetési kötelezettség keletkezéséhez – az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adó megállapításának időpontjához köti. A főszabály alóli kivételként a Javaslat rendelkezik arról, hogy az egyszeres, a bevételi nyilvántartást vezető, vagy nyilvántartási kötelezettségének módosított teljesítési szemléletben eleget tévő adóalanytól történő vásárláskor – amennyiben az ellenértéket pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel térítik meg – az adólevonási jog nem az ellenérték megfizetésével azonos időpontban, hanem az adó áthárítására jogalapot teremtő ügylet teljesítésének időpontjában keletkezik.
a 120. §-hoz
Az adólevonási jog biztosítása az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését szolgálja azáltal, hogy az adóalany saját adófizetési kötelezettségéből levonhatja azt az előzetesen felszámított adót, amely az adóköteles termék értékesítéséhez és szolgáltatás nyújtásához általa beszerzett termékhez, igénybe vett szolgáltatáshoz kapcsolódik. Az adó jellegéből következő főszabály, hogy, ha az adóalany nem, vagy nem teljes mértékben az adóköteles gazdasági tevékenysége keretében, annak segítése érdekében használja fel a terméket és a szolgáltatást, az adólevonási joggal nem, vagy csak részben élhet. A Javaslat előzetesen felszámított, így levonható adónak minősíti azt az adót, amelyet az adóalanyra egy másik adóalany – ideértve az evaalanyt is – hárított át, a termék importjához kapcsolódóan, illetve az előleg részeként megfizetett adót, valamint azt, amit az adóalany saját maga fizetendő adóként megállapított.
a 121. §-hoz
Az áfairányelv két alapvető típusú mentességet ismer: azon mentességet, amely mellett biztosított az adólevonási jog is („valódi mentesség”), illetve amely nem jár együtt adólevonási joggal („nem valódi mentesség”). Javaslat e rendelkezése a főszabály alóli kivételként taxatívan felsorolja azokat az eseteket, amikor az adóalanyt annak ellenére megilleti az adólevonás joga, hogy a termék felhasználása, a szolgáltatás igénybevétele nem adóköteles ügylet érdekében történt. Ezek az ügyletek jellemzően az államhatáron átnyúló tevékenységhez kötődnek, illetve azzal egy tekintet alá esnek. [Például idetartoznak azok a külföldön teljesített ügyletek, amelyek belföldi teljesítése adóköteles lenne. Ilyen ügylet az a Közösségen belüli termékértékesítés is, amikor a másik tagállami vevőnek keletkezik adófizetési kötelezettsége a termék beszerzéséhez kapcsolódóan. A termék Közösségen kívülre történő értékesítéséhez (exportjához), az ezzel egy tekintet alá eső diplomáciai, konzuli képviseletek, nemzetközi szervezetek részére történő értékesítéshez, a nemzetközi közlekedéshez, a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységekhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó is levonható. A kivételek közé tartozik egyes pénzügyi szolgáltatások nyújtása is, amennyiben a szolgáltatás igénybe vevője harmadik államban telepedett le, vagy a szolgáltatás termékexporthoz kapcsolódik.]
a 122. §-hoz
A Javaslat értelmében az – egyébként nem adóalanyok esetében is – adóalanyiságot eredményező üzletszerű, sorozatjellegű ingatlanügyletekhez, illetve az új közlekedési eszközöknek a Közösség más tagállamába történő eseti jellegű értékesítéséhez kapcsolódó előzetesen felszámított adó is levonható az e rendelkezésben foglalt korlátozásokkal.
Előzetesen felszámított adó megosztása
a 123. §-hoz
Főszabály szerint adólevonási joggal csak az adóköteles ügyletekhez is köthető beszerzések tekintetében lehet élni. A Javaslat ezért az adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító tevékenységet egyaránt végző adóalanyokra előírja, hogy kötelesek elkülöníteni a beszerzéseiket (illetve az arra jutó input áfákat) aszerint, hogy azok e tevékenységeik közül melyik érdekében merülnek fel. Amennyiben az egyértelmű elkülönítésre azért nincs mód, mert a beszerzések egyaránt szolgálják az adólevonásra jogosító és nem jogosító tevékenységet is, akkor az érintett input áfának csak olyan mértékű, arányos részét lehet levonásba helyezni, amilyen mértékben a beszerzés az adólevonásra jogosító tevékenységet szolgálja. Az arányos megosztás részletszabályait a Javaslat 5. számú melléklete tartalmazza.
Adólevonási jog korlátozása
a 124. §-hoz
A Javaslat alapjául szolgáló irányelvből hiányzik azon kiadások részletes felsorolása, amelyek adólevonásra nem jogosítanak, éppen ezért – az irányelv rendelkezésének megfelelően – fenntarthatók azok a nemzeti jogszabályokban előírt korlátozások, amelyek egy tagállamban a Közösséghez történő csatlakozás időpontjában hatályban voltak. A Javaslat ennek figyelembevételével a taxatíve felsorolt termékek és szolgáltatások esetében az adólevonási jogot kizárja vagy korlátozza, függetlenül attól, hogy azt az adóalany a gazdasági tevékenységéhez szerzi be, veszi igénybe vagy sem.
Adólevonási jog korlátozása alóli kivételek
a 125–126. §-okhoz
Meghatározott felhasználási, hasznosítási cél teljesülése mellett az adólevonási tiltást vagy korlátozást a Javaslat feloldja.
Adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei
a 127–128. §-okhoz
A Javaslat az egyes ügylettípusokhoz részletesen meghatározza, hogy tárgyi feltételként milyen okirat szükséges az adólevonási jog gyakorlásához. Az uniós szabályozással összhangban a Javaslat lehetővé teszi, hogy az adóalanyok olyan régebbi beszerzéseik után is levonásba helyezzék az előzetesen felszámított adót, amelyek időpontjában még nem jelentették be tevékenységüket az adóhatóság felé, adószámmal még nem rendelkeztek. Ez a lehetőség – főszabályként – természetesen csak az utólagos (visszamenőleges) bejelentkezés (és az ehhez az adózás rendjéről szóló törvény szerint kapcsolódó visszamenőleges adóalanyiság) és az egyéb feltételek megléte esetén áll fenn.
Új közlekedési eszköz Közösségen belüli, illetve építési telek és új ingatlanok sorozatjellegű értékesítése önmagában adóalanyiságot keletkeztet. Az ilyen tevékenységet végző adóalanyok levonási joga az értékesítéskor keletkezik, az értékesítéshez pedig jellemzően kapcsolódhatnak olyan beszerzések, amelyek még az értékesítő adóalanyisága előtt merültek fel. Az adólevonási jog gyakorlásához – visszamenőleges adóalanyiság nélkül – ezekben az esetekben az adóalannyá válást megelőzően keletkezett okiratok (számlák) is felhasználhatóak, amennyiben azokból egyértelműen megállapítható, hogy az értékesítő vagy jogelődje nevére lettek kiállítva.
Adólevonási jog engedményezése
a 129–130. §-okhoz
Amennyiben az import során az adóalany közvetett vámjogi képviselővel jár el, úgy az import áfa fizetésére a képviselő a kötelezett. Ennek ellenére a levonási jog az importáló adóalanyt illeti meg és nem a közvetett képviselőt. A Javaslat lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha az importáló teljes egészében levonásba helyezhetné az áfát, ha a terméket közvetlenül importálná, akkor a képviselő gyakorolhatja az importáló helyett az import áfalevonási jogot a Javaslatban meghatározott egyéb garanciális feltételek teljesítése esetén. Ugyanakkor értelemszerűen az importáló nem gyakorolhat levonási jogot azon import áfa vonatkozásában, melyet a képviselő helyezett helyette levonásba.
Amennyiben a képviselt személy nem vonhatja le teljes egészében, vagy egyáltalán nem helyezheti levonásba az adott termékimport utáni áfát, nincs lehetőség a fent leírtak alkalmazására. A képviselő az általa a képviselt személy helyett megfizetett import áfát nem helyezheti levonásba, annak összegét már az áfa rendszerén kívül érvényesíti a képviselt adóalannyal szemben.
Adólevonási jog gyakorlásának módja
a 131–133. §-okhoz
A Javaslat az adólevonási jog gyakorlásának szabályai rögzítésével biztosítja az általános forgalmi adózásban az adóhalmozódás kiküszöbölését. A rendelkezés szerint az adott adómegállapítási időszakban az adóalany saját fizetendő adójából levonhatja az előzetesen felszámított adót. Amennyiben negatív különbözet keletkezik, azt a következő adómegállapítási időszakban csökkentő tételként figyelembe veheti, vagy – a Javaslatban rögzített feltételek teljesülése esetén – az állami adóhatóságtól visszaigényelheti.
A levonási jog érvényesítését követően az előzetesen felszámított adó összegében történő változás (különbözet) figyelembe vételének módjáról a Javaslat úgy rendelkezik, hogy a változás következtében főszabályként nem kell alkalmazni az adózás rendjéről szóló törvény szerinti önellenőrzési előírásait, a különbözet az aktuális adó-megállapítási időszakban általában rendezhető. A Javaslatban taxatívan felsorolt esetekben azonban a különbözet előbb vázolt rendezési módja sem alkalmazandó, mivel a felsorolt tényállások nem minősülnek az előzetesen felszámított áfa összegét meghatározó tényezők utólagos változásának.
Tárgyi eszközre vonatkozó különös szabályok
a 134. §-hoz
A Javaslat e szakasza biztosítja, hogy a tárgyi eszköz – saját rezsis beruházás keretében történő – előállításához kapcsolódó beszerzések input áfáját az egyébként adólevonásra nem jogosító adómentes tevékenységet végző adóalany is levonásba helyezheti. A Javaslat e levonási jog legkorábbi gyakorolhatóságának időpontját is rögzíti.
a 135. §-hoz
A Javaslat a saját vállalkozásban használt tárgyi eszközökre alapítható adólevonási jog gyakorlására vonatkozóan speciális szabályokat ír elő. Ezek értelmében ingónak minősülő tárgyi eszköz esetében a rendeltetésszerű használatbavétel időpontjától számított 5 éven, ingatlannak minősülő tárgyi eszköz esetében pedig 20 éven belül az adóalany köteles a tárgyi eszközre jutó input áfa tekintetében utólagos áfakorrekciót elvégezni akkor, ha a levonható adó összegét meghatározó tényezők a tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételének időpontjához képest jelentősen megváltoznak. Az utólagos korrekciót szükségessé tevő változás mértékét, továbbá azt, hogy a korrekciós kötelezettséget melyik bevallási időszakban kell elvégezni (az ebből fakadó adókülönbözetet pedig elszámolni), a Javaslat e jogszabályhelyen szintén meghatározza.
a 136. §-hoz
A részben vagy egészben adólevonási jog fennállása mellett vásárolt tárgyi eszköznek a Javaslat 135. §-ban meghatározott időszakon belüli értékesítéséhez a Javaslat e §-a speciális adózási szabályokat társít. Ezek értelmében, ha a tárgyi eszköz említett feltételek szerinti értékesítése adólevonásra jogosít, akkor a beszerzéskor részben le nem vont input áfa időarányos része utólag levonhatóvá válik, amennyiben viszont adólevonásra nem jogosít, akkor a beszerzéskor részlegesen vagy egészben levont input áfa időarányos része utólag le nem vonhatóvá válik (és utóbbi esetben ennek megfelelően pótlólagos adófizetési kötelezettséget keletkeztet).
Adólevonási jog felfüggesztése, elenyészése
a 137. §-hoz
A Javaslat az adózás rendjéről szóló törvény alapján alkalmazott adószám felfüggesztéssel járó jogkövetkezményeket adaptálja és egyben specializálja az általános forgalmi adózás területére. Az adószám felfüggesztése az adóalany számára azzal jár, hogy időlegesen, vagy véglegesen elesik adólevonási jogának gyakorlásától. A joggyakorlás felfüggesztése tartalmilag ezt jelenti, hogy az adóalany azon adómegállapítási időszakaiban, amelyek részben vagy egészben a felfüggesztés időtartamába esnek egyáltalán nem állíthat be levonható adót.
Az adólevonási jog gyakorlása a felfüggesztés megszüntetése után lehetséges, kivéve ha az adóhatóság úgy szünteti meg az adószám felfüggesztését, hogy törli az adóalany adószámát, ilyenkor ugyanis adólevonás már egyáltalán nem gyakorolható.
VIII. Fejezet
Adófizetésre kötelezett
Adófizetésre kötelezett termék értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetében
a 138–142. §-okhoz
Termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása esetében főszabály szerint az kötelezett adófizetésre, aki az ügyletet – saját nevében – teljesíti. A Javaslat az irányelvvel összhangban több olyan esetet is ismer, amelyeknél az adót a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti.
Az egyik csoportba sorolhatóak azok az esetek, amikor a teljesítésre kötelezettnek a végzett tevékenységével kapcsolatban belföldön nincs gazdasági célú letelepedése. A másik esetben belföldi adóalanyok közötti ügyletben érvényesül a fordított adózás. A termékértékesítések köréből így fordított adózás érvényesül például olyan ügyletek esetében, mint a hulladék értékesítése, az adós és hitelező között a dologi biztosíték (pl. zálogtárgy) értékesítése, felszámolási eljárás hatálya alatt álló adóalany egyes értékesítései, vagy azok az ingatlan értékesítések (nem új beépített ingatlan, építési telek kivételével a földterület), amelyek főszabály szerint tárgyi adómentesek ugyan, de az értékesítő adóalany adókötelezettséget választottak rájuk.
Adófizetésre kötelezett termék Közösségen belüli beszerzése esetében
a 143. §-hoz
A Javaslat arról rendelkezik, hogy belföldön adófizetési kötelezettséget keletkeztető termék Közösségen belüli beszerzése esetében ki köteles az adó megfizetésére.
a 144. §-hoz
Abban az esetben, ha a terméket másik tagállamból belföldre történő behozatalkor vevői készletbe tárolták be, a termék Közösségen belüli beszerzése akkor valósul meg, amikor a terméket a vevői készletből lehívják. Ez esetben ezen beszerzés után a vevői készletből beszerző lesz az adófizetésre kötelezett.
Adófizetésre kötelezett termék importja esetében
a 145. §-hoz
Termékimport esetén a Javaslat az importálót jelöli meg az adófizetés kötelezettjeként. Amennyiben az importáló helyett közvetett vámjogi képviselő jár el a vámeljárásban, az adófizetési kötelezettség is őt terheli.
Adófizetésre kötelezett a termék nemzetközi forgalmához kapcsolódó egyes tevékenységek esetében
a 146. §-hoz
A Javaslat értelmében levonási jog mellett adómentes azon a termék értékesítése, Közösségen belüli beszerzése, mely meghatározott vámjogi helyzettel bír, vagy vámeljárás-, illetve adóraktározási eljárás hatálya alatt áll. Abban az esetben, ha ezek az eljárások megszűnnek, akkor az adómentesség már nem áll fenn. Ez esetben az adófizetésre az kötelezett, aki azt a termékértékesítést, vagy Közösségen belüli beszerzést teljesíti, mely során ezek az eljárások megszűnnek.
Az adóraktározási eljárás esetében a Javaslat ezen túlmenően előírja, hogy az adóraktár üzemeltetője egyetemlegesen felelős az adó megfizetéséért az adófizetésre kötelezettel.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
a 147. §-hoz
A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése felelősséggel jár, hiszen az áthárított áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A Javaslat ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre, hogy mindenkit áfafizetésre kötelez, aki (amely) a számlában áthárított adót, felszámított adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát jogosulatlanul állították ki a nevében (pl. ellopták a számlatömbjét).
Pénzügyi képviselő
a 148–149. §-okhoz
A Javaslat az Európai Unió valamely tagállamában nyilvántartásba vett azon adóalanyok számára, amelyek belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, lehetővé teszi, hogy belföldön teljesített termékértékesítésükre, vagy szolgáltatásnyújtásukra tekintettel keletkező adófizetési kötelezettségüket – választásuktól függően – pénzügyi képviselő útján gyakorolják.
A Javaslat értelmében kötelező pénzügyi képviselő megbízása a harmadik országbeli illetőségű adóalanyoknak, ha belföldön gazdasági céllal nem telepedtek le, de Magyarországon teljesített ügyleteikre tekintettel adófizetési kötelezettségük keletkezik
A pénzügyi képviselő az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben foglaltaknak megfelelően, megbízója nevében – több megbízó esetén elkülönítetten – teljesíti annak belföldi adófizetési kötelezettségét, illetve gyakorolja adólevonási jogát.
Adófizetési kötelezettség egyéb esetei
a 150. §-hoz
A Javaslat értelmében az áthárított adó összegének erejéig kezesi felelősség terheli az adóalanyt, ha beszerzés, igénybe vett szolgáltatás ellenértékét az eladó (szolgáltatásnyújtó) felé nem fizette meg. Az eladó pont azért nem tudja adófizetési kötelezettségét teljesíteni, mert a fizetendő áfa fedezetét nem kapta meg. Ilyenkor megfelelő eljárási rend szerint az adó fedezetét az adóhatóság a kezesként megjelölt vevőtől is követelheti. Ugyanez az előírás akkor is, ha az ellenérték megfizetettnek minősül ugyan, de azt túlnyomórészt nem készpénzzel, készpénz-helyettesítő eszközzel egyenlítették ki. Ekkor ugyanis hiába van az adófizetésre kötelezettnek az ellenértékre tárgyiasult fedezete (pl. ingatlan), amíg azt nem tudja pénzzé tenni, továbbra sem tudja az adót megfizetni.
a 151–152. §-okhoz
A Javaslat az adó megfizetéséhez egyetemleges felelősséget rendel az ún. láncértékesítési ügyletekben, illetve a közvetített szolgáltatások esetében. Az első esetben a termék többször gazdát cserél, miközben egyszer fuvarozzák el, úgy hogy az értékesítési lánc első szereplőjétől a végső vevőhöz kerül. Adócsalási technikát hiúsít meg a Javaslat azzal, hogy az adó az értékesítési lánc minden szereplőjétől követelhetővé válik. Az adó megfizetéséért az egyetemleges felelősség akkor áll fenn, ha láncügyletben, szolgáltatás közvetítésben közreműködő adóalanyok belföldön nyilvántartásba vett (vagy belföldi nyilvántartásba vételre kötelezett) adóalanyok, és az ügylet más szereplőjével kapcsolt vállalkozásban áll. A kezesi felelősség, illetve egyetemleges felelősség még akkor is fennáll, ha az erről szóló adóhatósági határozat kézhezvételét követően szűnik meg a kezességet megalapozó ok (az ellenértéket időközben megfizették), de az adót a központi költségvetés felé még mindig nem fizették meg.
IX. Fejezet
Adó megállapítása
a 153. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy az általános forgalmi adót főszabályként önadózással kell megállapítani.
a 154. §-hoz
A Javaslat szerint az is adóalanyiságot keletkeztet, ha egyébként nem adóalanyi minőségében eljáró személy, szervezet sorozatjelleggel építési telket, vagy 2 évnél nem régebbi beépített ingatlant értékesít. Ez esetben az adót az állami adóhatóság állapítja meg.
A Javaslat értelmében regisztráció adó köteles új közlekedési eszköz nem adóalany jogi személy és magánszemély, nem adóalany szervezet általi Közösségen belüli beszerzése esetén az áfát a vámhatóság veti ki. Tekintettel arra, hogy a regisztrációs adót is a vámhatóság szedi be, és ebben az esetben nem adóalanyokról van szó, az adó vámhatóság általi beszedése egyszerűbb és biztonságosabb.
a 155–156. §-okhoz
A termékimport után fizetendő adót főszabály szerint a vámhatóság állapítja meg és veti ki, azonban azon adóalanyok, akik (amelyek) megfelelnek a Javaslatban meghatározott feltételeknek, kérhetik, hogy részükre a vámhatóság az import áfa önadózással történő rendezését engedélyezze. Tekintettel arra, hogy az import áfa önadózással történő rendezése alapvetően likviditási szempontból kedvezőbb az adóalany számára, az engedélyezés feltételei között a Javaslat alapvetően az adóalany tevékenységének jellegéből fakadó okokat ismer el. A Javaslat rögzíti az engedélyhez szükséges alanyi és a tárgyi feltételeket, rendelkezik az engedély időbeli hatályáról és a visszavonásának esetéről.
A Javaslat szerint meghatározott feltételek mellett adómentes az a termékimport, mely során a termék Magyarországtól eltérő tagállamba kerül. Az adómentesség feltételeinek igazolása azonban időben csak később következnek be, mint ahogy a termékimport megtörténik. Ezért az adót a vámhatóság ez esetben is megállapítja, azonban egyúttal rendelkezik annak felfüggesztéséről.
a 157. §-hoz
A Javaslat rendezi, hogy amennyiben az importáló közvetett vámjogi képviselővel jár el, közülük melyikük önadózásra vonatkozó engedélye mérvadó az adófizetés rendezésének módjánál. Így amennyiben a közvetett vámjogi képviselő saját jogán rendelkezik az import áfa önadózással történő rendezésére vonatkozó engedéllyel, az import áfát bevallja, függetlenül attól, hogy a megbízónak van-e az önadózásra vonatkozó engedélye vagy sem. Amennyiben a képviselőnek nincs saját jogán az import áfa önadózással történő megfizetésére engedélye, az import áfát a vámhatóság veti ki, ebben az esetben szintén irreleváns, hogy a képviselt személynek van-e önadózásra vonatkozó engedélye.
a 158. §-hoz
A Javaslat rögzíti, hogy azokban az esetekben, ahol az adófizetési kötelezettség nem az általános szabályokból következik, hanem helytállási jellegű, az adót az adóhatóság állapítja meg. Kivétel ez alól, ha az adófizetési kötelezettség azért áll be, mert valaki áthárított adót tüntetett fel a számlán. Ez utóbbi esetben, ha a számlán teljesítésre kötelezettként feltüntetett személy, szervezet belföldön nyilvántartásba vett adóalany, akkor az adót önadózással rendezi, feltéve, hogy az áfa jogállása alapján tőle adó fizetése egyébként követelhető.
X. Fejezet
Számlázás
Számla kibocsátási kötelezettség
a 159. §-hoz
A Javaslat értelmében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a belföldön, a Közösségen belül, valamint harmadik országban teljesített termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a törvényben meghatározott adattartalommal számlát köteles kibocsátani. A termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően átvett pénzösszegről (előleg), ha az előleg folyósítója adóalany minden esetben számlát kell kibocsátani, ha pedig az előleg nem adóalanytól származik, úgy az előleg átvételét csak a vevő kérésére kell számlával kísérni.
a 160–162. §-okhoz
A számlát főszabály szerint az eredeti kötelezett bocsátja ki, de helyette és nevében azt meghatalmazott is teljesítheti. A meghatalmazást – amely lehet eseti vagy általános érvényű – közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A számla kiállítását csak egyetlen meghatalmazott teljesítheti még akkor is, ha a kötelezettől több személy kapott erre megbízást.
a 163. §-hoz
A Javaslat a számla kibocsátását határidőhöz köti. A Javaslat szerint a számlát a teljesítéskor, de legkésőbb az attól számított 15 napon belül ki kell bocsátani.
a 164. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy ugyanazon eladó és ugyanazon vevő közötti rendszeres gazdasági kapcsolat bizonylatolását gyűjtőszámlával teljesítsék. A Javaslat értelmében a kibocsátóra vonatkozó adómegállapítási időszak végén ugyanazon személy, szervezet felé kibocsátandó számlák gyűjtőszámlában is összefoglalhatók, feltéve, hogy a felek erről írásban megállapodnak. A gyűjtőszámla kibocsátásáról az adómegállapítási időszak utolsó napján, de legkésőbb az ettől számított 15 napon belül kell gondoskodni.
Számla kibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
a 165. §-hoz
Az adóalany tárgyi adómentes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása tekintetében mentesül a számlakibocsátás alól. Ilyenkor bizonylatadási kötelezettségének bármely számviteli elszámolásra alkalmas bizonylattal eleget tehet. Ugyancsak mentesül a számlakibocsátás alól az adóalany akkor, ha a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást nem adóalany, illetve nem jogi személy vevő részére teljesíti, és az ellenértéket készpénzzel kiegyenlítő vevő a számlát nem kéri. Az ún. távértékesítési ügyletben, illetve Közösségen belüli adómentes értékesítési ügyletben a számlaadás alól mentesülni nem lehet.
Nyugtakibocsátási kötelezettség
a 166. §-hoz
Ha nem adóalany, illetve nem adóalany jogi személy felé történik az értékesítés, szolgáltatásnyújtás, úgy azt elegendő nyugtával, pénztárgéphasználatra kötelezettek körében pedig gépi nyugtával kísérni. A Javaslat értelmében az adóalany választhat olyan megoldást is, hogy kivétel nélkül minden vevőjének nyugta helyett számlát ad. Ha az adóhatóság felé ezt előzetesen bejelenti, úgy mentesül a gépi nyugtaadás kötelezettsége alól, vagyis nem kell pénztárgépet használnia.
Nyugtakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés
a 167. §-hoz
Sem kézi, sem pedig gépi nyugtát nem kell kibocsátani sajtótermék értékesítéséről, valamint kezelőszemélyzet nélküli automatából történő termékértékesítésről (pl. étel, ital, stb. értékesítése automatából) és szolgáltatásnyújtásról (pl. autópálya-használat, parkolás biztosítása a társaság honlapjáról elérhető elektronikus szolgáltatás útján, vagy mobiltelefonról leadott, arra visszaigazolt üzenettel).
Számla fogalma
a 168–173. §-okhoz
A terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany adószámát a Javaslat szerint csak akkor kötelező feltüntetni a számlában, ha a fordított adózás értelmében megrendelőként ő az adófizetésre kötelezett, illetve ha Közösségen belüli értékesítést teljesítenek részére. A tervezet továbbra is csak a minimális adattartalmat rögzíti, így a számla kibocsátója – saját döntése szerint – ennél bővebb adattartalommal is kibocsáthatja a számlát.
A Javaslat meghatározza a helyesbítő számla, illetve a nyugta adattartalmát is. Az irányelvvel összhangban minden olyan sorszámozott, a kibocsátó és a címzett adatait tartalmazó okirat számlának minősül, amely a rajta feltüntetett sorszámú számla adatait módosítja. A bizonylaton a módosítás számszerűsített hatását is szerepeltetni kell. A gyűjtőszámlában tételesen kell feltüntetni az egyes ügyletek adóalapját, adómértékét, illetve az adómentes ügyleteket. Amennyiben az adó alapjának megállapításához szükséges adat, illetve az áthárított adó külföldi pénznemben van kifejezve, az áthárított adót forintban is fel kell tüntetni a számlában.
Megjelenési forma
a 174. §-hoz
A számla papíros alapon és elektronikus úton bocsátható ki. A nyugta megjelenési formája viszont kizárólag papíros alapú lehet. A nyugta ugyanis a nem adóalany vevők felé történő készpénzes értékesítés bizonylata, és az csak olyan formát ölthet, ami átadható.
Elektronikus úton kibocsátott számlára vonatkozó szabályok
a 175. §-hoz
Elektronikus számla kétféle módon bocsátható ki: az elektronikus aláírás rendszerében és az elektronikus adatcsere rendszerében, az ún. EDI-rendszerben. Az első esetben az elektronikus számla adattartalmának sértetlenségét az elektronikus aláírásról szóló törvény szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással és időbélyegzővel kell biztosítani. Az elektronikus számlával szemben támasztott követelmények teljesítéséhez ilyenkor egy külön aláírás szolgáltató adóalany közreműködése szükséges. A második esetben, az EDI-rendszerben csak eladó és a vevő között zajlik az elektronikus adatcsere, nincs szükség harmadik közreműködőre. Az elektronikus úton előállított és elküldött számlák kontrolljaként ilyenkor a havi rendszerességgel készítendő összesítő jelentés szolgál, melyet a számlakibocsátó papír alapon küld meg vevőjének. Az EDI-rendszerben történő elektronikus számlázás alkalmazásáról a feleknek előre, írásban meg kell állapodniuk.
Számla adattartalmára vonatkozó egyszerűsítés
a 176. §-hoz
A számla egyszerűsített adattartalma azt jelenti, hogy nem kell adóalapot, áthárított adóösszeget feltüntetni a számlában, elegendő az adóval növelt ellenérték és a „felülről számított százalékérték” feltüntetése. Egyszerűsített adattartalommal bocsátható ki a számla a teljesítést megelőzően beszedett előlegről, valamint akkor is, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye másik tagállam vagy harmadik ország területén található.
Számlázásra vonatkozó egyéb szabályok
a 177–178. §-okhoz
A számlára nézve más törvény is megállapíthat rendelkezéseket, de a számla aláírását sem ez, sem pedig más törvény nem írhatja elő. A számla, nyugta – főszabály szerint – magyar nyelven állítandó ki, de a vevő, igénybe vevő előzetes írásos beleegyezésével bármely élő idegen nyelven is kiállítható. Az utóbbi esetben a kibocsátó saját költségén köteles gondoskodni a bizonylat hiteles magyar nyelvű fordításáról, ha az adóhatóság azt ellenőrzés során megköveteli.
XI. Fejezet
Adónyilvántartás
Okiratok megőrzése
a 179. §-hoz
A Javaslat a hatálya alá tartozó adóalanyok számára jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az adó megállapításhoz való jog elévüléséig kötelezővé teszi az adómegállapítás alapjául szolgáló általuk, vagy nevükben kibocsátott okiratok másodlati, valamint eredeti, illetve eredeti példány hiányában a hiteles másolati példányának megőrzését. Az adóalany okirat megőrzési kötelezettségét egyebekben az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
a 180–181. §-okhoz
A Javaslat az adózással összefüggő kötelezettségek teljesítésének, valamint jogok gyakorlásának ellenőrizhetővé tétele érdekében rendelkezik az adóbevallás alapjául szolgáló nyilvántartás folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett vezetéséről. Példálózó felsorolást tartalmaz azon ügyletekről, amelyek keretében a termékekre vonatkozó tételes mennyiségi, illetve megfelelően részletezett nyilvántartás vezetésének van helye.
Tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését írja elő például az adóalany tulajdonában lévő termékek a Közösség más tagállamába történő kiviteléről ideiglenes használat, illetve megmunkálás céljából. Megfelelően részletezett nyilvántartást kell vezetni a Javaslat szerint a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany által belföldre továbbított termékekről, amennyiben azokat megmunkálás, vagy szakértői értékelés céljából adták fel, vagy fuvarozták el belföldre szóló rendeltetéssel. Az adónyilvántartással kapcsolatos egyéb kötelezettségeket a számvitelről, valamint az adózás rendjéről szóló törvény rendezi.
Vevői készletre vonatkozó különös szabályok
a 182–183. §-okhoz
Különös nyilvántartási szabályokat ír elő a Javaslat a vevői készletben lévő termékek adójogi sorsának ellenőrizhetősége érdekében.
A Közösség valamely más tagállamában vevői készletet fenntartó adóalany adómegállapítási időszakonként folyamatosan mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a vevői készlet céljára továbbított termékekről.
Tételes leltárt kell készíteni a vevői készlet létesítésének, megszüntetésének napjára és az adóalany üzleti évének mérlegfordulónapjára vonatkozóan.
Folyamatos mennyiségi nyilvántartást köteles vezetni a beszerző a más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany által belföldön létesített vevői készletből beszerzett termékekről.
XII. Fejezet
Adó bevallása, megfizetése és visszaigénylése
a 184–185. §-okhoz
A Javaslat e jogszabályhelyeken rögzíti – az Art.-t háttérjogszabályként meghivatkozva – az adó elszámolásának (bevallásának) kötelezettségét és módját, valamint az adó megfizetésének időpontját/esedékességét.
a 186. §-hoz
A Javaslat e helyen rögzíti azokat a feltételeket, amelyek teljesítése esetén az adóalany a fizetendő áfa és a levonható input áfa negatív különbözeteként adódó adóösszeget visszaigényelheti.
A Javaslat értelmében a visszaigénylés kérelemre történhet, a visszaigénylési jog megnyílása pedig az egyes adómegállapítási időszakokban realizált negatív adókülönbözetnek – az adóalanyok bevallás gyakorisága alapján differenciált módon meghatározott – nagyságától függ. A ténylegesen kiutalható adó összegét ugyanakkor csökkenti a meg nem fizetett beszerzésekre jutó áfa összege, amelyet az adóalany a soron következő időszak fizetendő áfájának összegét csökkentő tételként vehet figyelembe. E megfizetettségi feltételt azonban kizárólag csak az adó áthárításával járó ügyletekre kell alkalmazni, a termék Közösségen belüli beszerzésére, a termékimportra, a fordított adózás alá eső ügyletekre, valamint az olyan szolgáltatásokra, ahol a szolgáltatás igénybe vevője az adófizetésre kötelezett, nem.
A főszabálytól eltérően olyan esetekben is lehetőség nyílhat a tárgyidőszaki negatív adókülönbözet visszaigénylésére, ha annak összege a meghatározott értékhatárok alatt marad. Az adóalany e lehetőséggel akkor élhet, ha a tárgyidőszakot közvetlenül megelőző bevallási időszak(ok)ban is negatív áfakülönbözetet realizál, és ezek göngyölített összege a tárgyidőszakban éri el, vagy haladja meg a főszabály szerint megállapított összeghatárokat.
A Javaslat speciális előírásokat tartalmaz az adóalanyok megszűnésének egyes eseteire is. Amennyiben jogutódlás nélküli megszűnés történik, akkor a megszűnő, záróbevallásában negatív adókülönbözetet bevalló adóalany ezt az összeget minden feltétel nélkül visszaigényelheti. Ezzel szemben, ha jogutódlással történő megszűnés esete áll fenn, a megszűnő adóalany a záróbevallásában szereplő negatív áfakülönbözetet kizárólag csak a főszabályok szerinti feltételek teljesítése mellett igényelheti vissza. Ha ezeket a feltételeket nem teljesíti, úgy a negatív adókülönbözet feletti rendelkezési jog a jogutódra száll át (a jogutód lesz az, aki a különbözetet a visszaigénylésre vonatkozó feltételek teljesítése mellett visszaigényelheti, vagy a soron következő adómegállapítási időszakában fizetendő adót csökkentő tételként figyelembe veheti).
MÁSODIK RÉSZ
KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK
XIII. Fejezet
Alanyi adómentesség
a 187. §-hoz
A Javaslat e §-a tartalmazza az alanyi adómentesség speciális jogintézményének legfőbb ismérvét, miszerint az alanyi adómentes státust választott adóalany főszabály szerint áfa fizetésére nem kötelezett, ugyanakkor adólevonási jog sem illeti meg. A Javaslat meghatározza azt az adóalanyi kört is, aki e speciális jogi státus választására jogosult.
a 188. §-hoz
E § határozza meg az alanyi adómentesség választására jogosító egyéb feltételeket, így például az alanyi adómentesség értékhatárát. A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket is, amelyek ellenértéke a jelzett értékhatárba nem számítandó be.
a 189–190. §-okhoz
A Javaslat egyrészt az évközben adóalannyá váló adózóknak megengedi – az adóalanykénti nyilvántartásba vétel időpontjával egyidejűleg – az alanyi adómentes státus évközbeni választását, másrészt egyetemlegesen meghatározza, hogy az alanyi adómentes státus választása mely időpontig szól.
a 191. §-hoz
E § az alanyi adómentesség megszűnésének eseteit határozza meg, továbbá rendelkezik arról is, hogy amennyiben az alanyi adómentesség az e státus választására jogosító értékhatár túllépése miatt szűnik meg, akkor az adóalany a megszűnés évét követő második naptári év végéig nem választhat újból alanyi adómentességet.
a 192. §-hoz
E § az alanyi adómentességet választott adóalany nyilatkozattételi kötelezettségéről rendelkezik.
a 193–194. §-okhoz
A Javaslat taxatíve nevesíti azokat az ügyleteket, amelyek után az alanyi adómentes státusban lévő adóalany – szemben a főszabállyal – mégis adófizetésre kötelezett. Itt kerül rögzítésre az is, hogy az alanyi adómentesség időszakát megelőzően keletkezett input áfáit az adóalany az alanyi adómentes időszakában is korrigálhatja.
a 195. §-hoz
E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentességet választott adóalany az alanyi adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfákat nem helyezheti levonásba, másrészt nevesíti az ezen főszabály alóli kivételeket.
a 196. §-hoz
E § egyrészt meghatározza, hogy az alanyi adómentesség időszaka alatt keletkezett input áfák összege utólag, egy már nem alanyi adómentes időszakban sem helyezhető levonásba, másrészt nevesíti az ezen főszabály alóli kivételeket.
XIV. Fejezet
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanyra vonatkozó különös szabályok
Mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogállása
a 197. §-hoz
A Javaslat értelmében különleges jogállású az a belföldi mezőgazdasági termelő, aki (amely) a 2004. évi XXXIV. törvény szerint mikro- és önálló vállalkozásnak minősül. A hivatkozott törvény előírásai értelmében mikrovállalkozás az, melynél a foglalkoztatottak száma 10 főnél kevesebb, és a vállalkozás éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. Önálló vállalkozás az, amely a hivatkozott törvény előírásai szerint nem minősül partner vagy kapcsolt vállalkozásnak. Az őstermelő is lehet különleges jogállású, ha megfelel az előbbi előírásoknak függetlenül attól, hogy nem tartozik a hivatkozott törvény hatálya alá. A mezőgazdasági termelő kivételes jogállása addig állhat fenn, amíg a törvényi előírásoknak megfelel, illetve amíg saját elhatározásából meg nem változtatja azt. A jogállás megváltoztatását követő második adóév végéig a különleges jogállásba visszatérni nem lehet.
a 198–199. §-okhoz
Mezőgazdasági tevékenység a vonatkozó mellékletben felsorolt termékek termelése, feldolgozása, értékesítése és az ugyanott nevesített szolgáltatások – saját eszközökkel történő – nyújtása olyan adóalany részére akitől, amelytől a termelő, szolgáltatásnyújtó kompenzációs felár megtéríttetésére tarthat igényt. A Javaslat értelmében a különleges jogállás alá tartozó mezőgazdasági termelő áfafizetésre nem kötelezett, a beszerzéseit terhelő előzetesen felszámított áfa levonására nem jogosult.
Kompenzációs felár megtéríttetése iránti igény
a 200. §-hoz
A Javaslat szerinti mezőgazdasági különleges jogállású adóalany az e Javaslat 7. sz. mellékletében meghatározott mértékű kompenzációs felárra tarthat igényt, ha a termék vevője vagy a szolgáltatás igénybe vevője belföldön, illetve a Közösség más tagállamában vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany. A kompenzációs felárat a termék, szolgáltatás adóalany vevője téríti meg a mezőgazdasági termelő részére.
Kompenzációs felár megállapítása és áthárítása
a 201. §-hoz
A Javaslat rögzíti a kompenzációs felár mértékét, illetve megállapításának módját.
a 202. §-hoz
A Javaslat szabályozza a bizonylat kiállításának módját belföldi adóalany felé történő értékesítés és egyéb személy, szervezet felé történő értékesítés esetére. Ha a különleges jogállású mezőgazdasági termelő belföldön nyilvántartásba vett (nem különleges jogállású) adóalany felé értékesít, nyújt szolgáltatást, úgy értékesítését, szolgáltatásnyújtását a beszerző (igénybe vevő) által kibocsátott felvásárlási okirat kíséri. Ilyenkor a termék átadóját bizonylatadási kötelezettség nem terheli. A Javaslat meghatározza a felvásárlási okirat adattartalmát. Ha viszont az értékesítés nem belföldi adóalany felé történik, úgy a mezőgazdasági termelőnek a bizonylatot – a számlára vonatkozó előírások értelemszerű alkalmazásával – magának kell kibocsátania. Ilyenkor egyéb kötelező adatok mellett adóalap helyett a kompenzációs felár alapját, adómérték helyett a kompenzációs felár mértékét, áthárított adó helyett az áthárított kompenzációs felárat kell feltüntetnie. A felvásárlási okirat tekintetében az egyszerűsített adattartalmú számlára, előleg-számlára, gyűjtőszámlára, valamint a számla kiállításának átvállalására vonatkozó előírások nem alkalmazhatók.
Kompenzációs felár előzetesen felszámított adóként történő figyelembevétele Előzetesen felszámított adó levonása, visszaigénylése
a 203–204. §-okhoz
A felvásárlási jegyen feltüntetett kompenzációs felár az adóalany vevőnél (szolgáltatást igénybe vevőnél) előzetesen felszámított adóként vehető figyelembe. A levonási jog abban az adómegállapítási időszakban érvényesíthető, amelyben a mezőgazdasági termék, szolgáltatás adóalany vevője a kompenzációs felárral növelt ellenértéket a termék átadójának (a szolgáltatás nyújtójának) maradéktalanul megfizeti. A részkifizetés nem jogosít adólevonásra, még a részkifizetésben foglalt kompenzációs felár erejéig sem. A külföldi adóalany vevő pedig az általa megfizetett kompenzációs felárra adó-visszatérítési igényt alapíthat.
XV. Fejezet
Utazásszervezési szolgáltatásra vonatkozó különös szabályok
Fogalommeghatározások
Teljesítés helye
a 205–208. §-okhoz
A Javaslat szerint a különös adózási szabályok vonatkoznak az utazásszervező szolgáltatást nyújtó adóalanyra függetlenül attól, hogy utazási irodaként van bejegyezve vagy nem. A Javaslat minden olyan adóalanyt az árrés-adózás alá von, aki (amely) saját nevében olyan utazási szolgáltatást kínál az utas felé, melyhez más adóalany által nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. A Javaslat értelmében az árrés adózás alkalmazásához nem követelmény a legalább két komponensű szolgáltatás (ún. utazási csomag) nyújtása sem, a személyszállítás, szállás, stb. szolgáltatások önálló nyújtása is megalapozza az utazásszervezőnél az árrés-adó alkalmazását.
Az utazásszervezési szolgáltatás áfaszempontból ott minősül teljesítettnek, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett.
Előleg
209. §-hoz
Az utazásszervező által beszedett előleg után árrés arányosan kell áfát fizetni. A beszedett előleg a fizetendő áfát tartalmazza, az adót tehát az előleg összegéből visszaszámítva kell meghatározni.
Adó alapja
a 210. §-hoz
Az utazásszervező szolgáltatásának adóalapja az utastól beszedett ellenérték és az utas javára megrendelt – más adóalany által teljesített – szolgáltatások bruttó ellenértékének különbözete. Az árrés csak pozitív előjelű, maximum nulla összegű lehet. Az előbbiek szerint számított adóalapra kell az általános adókulcs szerinti áfát felszámítani, mely áfa összeg tiltás hiányában a számlában feltüntethető.
Adó alóli mentesség
a 211. §-hoz
Mentes az adó alól az a szolgáltatás, melyet az utazásszervező saját nevében rendel meg, de azt az utas javára Európai Unió területén kívüli, ún. harmadik országban teljesítik. Amennyiben az előbbiek szerinti szolgáltatás csak részben teljesül harmadik országban, úgy az adómentesség is csak részlegesen, a harmadik országban teljesített szolgáltatás arányában érvényesíthető.
Előzetesen felszámított adó levonása
a 212. §-hoz
Az utazásszervező által saját néven megrendelt, más adóalany által teljesített termékértékesítésről, szolgáltatásnyújtásról szóló számlában áthárított adóra az utazásszervező adólevonási jogot nem alapíthat.
XVI. Fejezet
Használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályok
1. alfejezet
Fogalommeghatározások
a 213. §-hoz
A Javaslat értelmező rendelkezéseket tartalmaz a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozást (különbözet szerinti adózás) taglaló fejezet alkalmazásában.
2. alfejezet
Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok
a 214. §-hoz
A Javaslat a viszonteladó (használt cikk kereskedő) tevékenységére a rá vonatkozó alfejezet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő, egyúttal rögzíti, hogy az alfejezet szerinti különbözet szerinti adózás szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történő értékesítésére.
a 215. §-hoz
A Javaslat a viszonteladó tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazásához definiálja az értékesítési ár és a beszerzési ár fogalmát.
a 216. §-hoz
A Javaslat rögzíti azt a személyi kört, amelytől történő beszerzés esetén a különbözet szerinti adózást a viszonteladó alkalmazhatja.
a 217. §-hoz
A Javaslat mintegy főszabályként meghatározza az egyedi nyilvántartáson alapuló módszer szerinti adóalap kiszámításának módszerét (az árrés csökkentve az árrésre jutó adóval).
a 218–219. §-okhoz
A Javaslat értelmében a viszonteladó az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján – a főszabálytól eltérően – globális nyilvántartási módszert választhat az adóalap megállapítására, azaz a főszabályt az azonos adómérték alá tartozó termékekre összesítetten alkalmazhatja. Az 50000 Ft-ot meghaladó beszerzési árú termék esetében azonban mindig egyedileg – a főszabállyal megegyezően – kell az adó alapját megállapítani, s ennek megfelelően e termékekről egyedi nyilvántartást vezetni.
a 220. §-hoz
A Javaslat lehetővé teszi, hogy a műalkotás, vagy régiség közvetlen importja esetében, illetve a műalkotás annak alkotójától, vagy jogutódjától történő beszerzése esetében a viszonteladó a főszabály szerinti különbözeti adózást választhassa.
a 221. §-hoz
A Javaslat szűkkörben rögzíti az adómentes értékesítések körét (pl. Közösségen kívüli export).
a 222. §-hoz
A Javaslat értelmében a különbözeti adózást alkalmazó adóalany e körben nem jogosult az adó levonására, és nem bocsáthat ki áthárított adót tartalmazó számlát.
a 223–226. §-okhoz
A Javaslat részletesen rendelkezik a választás jogával való élés, a nyilvántartás, a leltározás, az áttérés szabályairól.
a 227. §-hoz
A Javaslat értelmében a törvény általános rendelkezései vonatkoznak arra az adóalanyra, aki úgy dönt, hogy tevékenysége egészére nem kívánja ezen alfejezet rendelkezéseit alkalmazni.
3. alfejezet
Nyilvános árverés szervezőjére vonatkozó különös szabályok
a 228–233. §-okhoz
A Javaslat a nyilvános árverés szervezőjére vonatkozóan külön alfejezetben részletezi a különbözeti adózási szabályokat. A külön szabályozás szükségessége az árverés természetéből fakad. Bár a szabályok nagyban emlékeztetnek a viszonteladóra vonatkozó rendelkezésekre, az eltérések miatt célszerű ezeket önállóan – s nem a viszonteladói szabályokhoz képest – megjeleníteni.
XVII. Fejezet
Befektetési aranyra vonatkozó különös szabályok
a 234–243. §-okhoz
Az irányelv különös szabályozás alá vonja a kereskedésre, befektetésre szánt aranyhoz kapcsolódó ügyleteket. A javaslat az irányelvnek megfelelően határozza meg a befektetési arany fogalmát, és általános adómentességet ír elő a befektetési célú arany értékesítésére, Közösségen belüli beszerzésére, valamint importjára. Ezen ügyleteken túl mentes az adó alól a befektetési arany megbízója nevében és javára eljáró közvetítő szolgáltatása is.
A főszabály szerint adómentes értékesítés helyett – más adóalany részére történő értékesítéseire – a befektetési célú arany előállítója, átalakítója, illetve azon adóalany, aki általában ipari felhasználásra értékesít, adókötelezettséget választhat. Ez a jog a közvetítőt akkor illeti meg, ha a befektetési aranyat értékesítő fél is élt a választás jogával.
A főszabályban rögzített adómentesség a befektetési aranyat értékesítő adóalany számára meghatározott esetkörben valódi – adólevonási joggal együtt járó – adómentességet jelent. Adólevonási jog elsősorban akkor illeti meg az adóalanyt, ha befektetési aranyat szerez be adózást választó adóalanytól, illetve ha befektetési arannyá alakításhoz szerez be aranyat vagy vesz igénybe szolgáltatást.
A befektetési arannyal való kereskedés az adóalany számára speciális adminisztratív terhekkel is jár. Az adóalanynak a befektetési arany értékesítéséről mindig számlát kell kibocsátani, továbbá a befektetési aranyról folyamatos mennyiségi nyilvántartást kell vezetnie, illetve leltárt kell készítenie.
XVIII. Fejezet
Adó-visszatéríttetési jog
a 244–251. §-okhoz
A nem belföldön – hanem az Európai Unió más tagállamában, illetve olyan harmadik országban, amellyel viszonosság áll fenn – letelepedett adóalany adó-visszatérítési joga a magyarországi teljesítési helyű beszerzéseire és a belföldön igénybe vett szolgáltatásokra jutó előzetesen felszámított adóra terjed ki. Az adó-visszatérítési kérelmet – összeghatártól függően – naptári évre vagy negyedévre lehet benyújtani az adóhatóság illetékes szervéhez, amely a kérelem beérkezésétől számított legkésőbb 6 hónapon belül hoz döntést.
XIX. Fejezet
Elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatos különös szabályok
252–253. §-okhoz
A Javaslatban megjelenik, hogy amennyiben az elektronikus úton nyújtott szolgáltatást harmadik országbeli illetőségű adóalany közösségi illetőségű nem adóalanynak szolgáltatja, a nem közösségi adóalany az Unió egy tagállamában kérheti speciális nyilvántartásba vételét, és élvezheti az ehhez fűződő joghatásokat.
HARMADIK RÉSZ
VEGYES, ÉRTELMEZŐ ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
XX. Fejezet
Vegyes rendelkezések
Gazdasági célú letelepedés
a 254. §-hoz
A Javaslat értelmében az adóalany gazdasági célú letelepedést ott valósít meg, ahol tevékenységét folytatja. Amennyiben több ilyen székhelye, telephelye is van, úgy az adott ügyletben azt a székhelyet, telephelyet kell figyelembe venni, amely az ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett.
Szokásos piaci ár
a 255. §-hoz
A Javaslat a szokásos piaci ár meghatározásához nyújt támpontot azokra az esetekre, amikor az áfát nem a felek által meghatározott ellenértékre, hanem a piaci értékre kell vetíteni.
Átváltási árfolyam
a 256. §-hoz
A Javaslat meghatározza az e Javaslatban euróban meghatározott pénzösszegek forintra történő átváltásának módját és mértékét.
XXI. Fejezet
Értelmező rendelkezések
a 257. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a hozzáadott-értékadónak a Közösség tagállamaiban alkalmazott elnevezését és azok rövidítését. Tartalmazza továbbá az adószám jelentéséhez kapcsolódó tudnivalókat, valamint az e Javaslatban való hivatkozások egyértelművé tétele érdekében a jövedéki termék, jövedéki adó meghatározását.
a 258. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges fogalmak meghatározását, így pl. az ellenérték, az állandó telephely, a tárgyi eszköz, a továbbértékesítési cél, a vevői készlet, a nem független felek fogalmát.
XXII. Fejezet
Záró rendelkezések
Felhatalmazás
a 259. §-hoz
A Javaslat felhatalmazást ad az egyes területeken történő miniszteri szintű végrehajtási rendeletek megalkotására, így például a külföldi adóalanyok számára adható áfa-visszatérítés, a diplomáciai, konzuli képviseletek és nemzetközi szervezetek, illetve a NATO részére történő adómentesség biztosításának részletes szabályairól, illetve a számla, nyugta adóigazgatási azonosításra alkalmasságára vonatkozó részletszabályok megalkotására.
Hatályba léptető rendelkezések
a 260. §-hoz
A Javaslat meghatározza hatályba lépést, illetve az abban foglalt rendelkezések alkalmazásának első időpontját.
Hatályát vesztő rendelkezések
a 261. §-hoz
A Javaslat az irányelvnek való megfelelés érdekében hatályon kívül helyezi a nem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényben biztosított áfa mentességeket, mivel csak azok az áfa mentességek tarthatók fenn, melyeket az irányelv is tartalmaz. Ezen túlmenően hatályon kívül helyezi adózás rendjéről szóló törvény azon rendelkezéseit, amelyek olyan áfa-törvény rendelkezésekhez kapcsolódnak, melyek a Javaslatban már nem jelenek meg (pl. import adójogi megbízott).
Módosuló jogszabályok
a 262. §-hoz
A Javaslat tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény megfelelő módosítását a csoportos adóalanyisággal kapcsolatban.
a 263. §-hoz
A Javaslat tartalmazza a Javaslatban foglaltak hatálybalépése esetén szükséges módosításokat az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvényben.
a 264. §-hoz
Mivel az irányelv rendelkezéseinek értelmében nem írható elő áfamentesség konkrétan nevesített adóalanyok/adóalanyi kör egyes tevékenységeire, ezért a Javaslat a pártokra és a Magyar Vöröskeresztre vonatkozó külön jogszabályok adómentességet biztosító rendelkezéseit úgy módosítja, hogy azokban az áfa alóli mentesítés már nem jelenik meg.
a 265. §-hoz
A Javaslattal hatályon kívül helyezendő korábbi áfatörvényre számos jogszabályban történik visszautalás, – hivatkozás. E § azt biztosítja, hogy ezen hivatkozások során – 2008. január 1-jétől kezdődően – a Javaslat alapján hatályba lépő új áfatörvényt kell érteni.
a 266. §-hoz
A Javaslat a jogharmonizációs záradékot tartalmazza.
a 267. §-hoz
Az új áfaszabályozás bevezetésével kapcsolatban a Javaslat átmeneti rendelkezéseket is megállapít.
Ennek megfelelően átmeneti rendelkezés biztosítja, hogy a 2007. december 31-ét követő útátadások (autópálya-átadás) keretében felmerült azon beszerzések input áfatartalma, amelyeket a jelzett időpontot megelőzően teljesítettek, levonásba helyezhető.
A Javaslat értelmében a 2007. december 31-ig be nem fejezett, ISPA-projektként indult, majd Kohéziós Alapból finanszírozott beruházásokhoz kapcsolódó, a jelzett időpontot követően teljesített beszerzések azon részére, amelyet uniós forrásból finanszíroznak, továbbra is 0%-os adómérték alkalmazandó.
A Javaslat az olyan koncesszióköteles beruházások tekintetében, amelyek során a beruházónak – adóalanyiság hiányában – a 2004. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakban levonási joga nem állt fenn, biztosítja, hogy az így le nem vont adó – feltéve, ha a beruházással megvalósuló vagyon hasznosítása 2008. január 1-jét követően áfa-fizetési kötelezettséget keletkeztet – utólag levonásba helyezhető. E levonási jog azonban legkorábban attól az időponttól gyakorolható, amikor a beruházással megvalósuló vagyon hasznosítása után az adófizetési kötelezettség keletkezik.
Mivel a csoportos adóalanyiságra, illetve az idegenforgalmi/utazásszervezői tevékenységre vonatkozó rendelkezések a korábban hatályos áfatörvénybeli szabályozáshoz képest jelentős módosítást tartalmaznak, a Javaslat értelmében az adóalany köteles 2007. december 31-én a csoportos adóalanyiságát, illetve – önálló pozíciószámonként számított árrés alkalmazása esetén – az adott pozíciószám alá eső utak árrés számítását megszüntetni, illetve lezárni.
az 1. számú melléklethez
A Javaslat 1. számú melléklete a Közösség területét és annak tagállamait határozza meg.
Az irányelvvel összhangban a melléklet felsorolja azokat a területeket, melyek a tagállam területei, ugyanakkor adózási szempontból harmadik ország területének kell azokat tekinteni. Ezen belül is vannak olyan területek, melyek adott tagállam vámterületének minősülnek, illetve vannak meghatározott tagállamoknak olyan részterületei is, melyek sem a Közösség vámterületéhez nem tartoznak, sem adózási szempontból nem tekinthetők a Közösség területének.
Ezen túlmenően vannak olyan államok, melyek nem részei a Közösségnek, ugyanakkor adózási szempontból úgy kell azokat tekinteni, mintha a Közösség területének részét képeznék.
a 2. számú melléklethez
A Javaslat 2. számú melléklete az irányelvvel összhangban a közhatalmi tevékenységnek nem minősülő tevékenységeket határozza meg.
a 3. számú melléklethez
A Javaslat 3. számú melléklete sorolja fel az 5%-os kedvezményes kulccsal adózó termékek körét.
a 4. számú melléklethez
A Javaslat 4. számú melléklete tartalmazza az adóraktározási eljárásra vonatkozó szabályokat, meghatározza ezen eljárásnak és más fogalmaknak is – többek között adóraktár, beraktározás, kiraktározás – a definícióját, valamint tartalmaz a beraktározási és kiraktározási okmány formai követelményeire és a hozzá kapcsolódó kötelezettségekre, eljárásokra is előírásokat.
az 5. számú melléklethez
A Javaslat 5. számú melléklete az előzetesen felszámított adó megosztásának a Javaslat 123. § (3) bekezdésében említett számítási módszerére vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmazza. E melléklet írja elő azt is, hogy amennyiben a véglegesen megállapított arányosan levonható adó összegét meghatározó tényezőkben utólag változás történik, akkor az adóalany köteles utólagos adókorrekciót elvégezni.
a 6. számú melléklethez
A Javaslat 6. számú melléklete tartalmazza azon másodlagos felhasználású termékek listáját, amelyekre a fordított adózás alkalmazandó, vagyis ahol az adó megfizetésére nem az adott ügyletet saját nevében teljesítő adóalany, hanem a termék belföldi adóalany beszerezője kötelezett.
a 7. számú melléklethez
A Javaslat 7. számú melléklete felsorolja a kompenzációs felárra jogosító mezőgazdasági termékeket és szolgáltatásokat.
a 8. számú melléklethez
A Javaslat 8. számú melléklete a műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek fogalmi körébe tartozó termékeket nevesíti.
a 9. számú melléklethez
A Javaslat 9. számú melléklete felsorolja az „adó” kifejezés jelentését a Közösség egyes tagállamaiban.
_