• Tartalom

3009/2012. (VI. 21.) AB határozata

az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény egyes részei vizsgálatáról

2012.06.21.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 132. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a (4) és (5) bekezdése – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére és XV. cikk (1) bekezdés első mondatára alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 132. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a (4) és (5) bekezdése – az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 132. § (7) bekezdése, valamint a 144. § (4) bekezdés d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. 2010. március 16-án a Pest Megyei Bíróság az előtte 7.G.29.357/2008. szám alatt folyamatban lévő ügyben – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: régi Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján –, az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett, indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kezdeményezte az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 132. § (2) bekezdés c) pontja, (4), (5) és (7) bekezdései, valamint a 144. § (1) bekezdés d) pontja alkotmányosságának vizsgálatát.
[2]    1.1. Az indítványra okot adó konkrét ügyben, a bírói kezdeményezéshez mellékelt iratok szerint, a távközlési szolgáltató gazdasági társaság alperes 2008. augusztus 21-étől – Általános Szerződési Feltételei egyoldalú módosításával –, a körülményekben bekövetkezett lényeges változásra hivatkozva, új díjakat vezetett be a telefonszámla befizetésének egyes módjaihoz kapcsolódóan. Így meghatározta a telefonszámla postai úton, illetve a szolgáltató értékesítési pontjain történő befizetésének alkalmankénti díjait, amely magatartását a felperes Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság keresetében a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tptv.) 2. §-ába ütközőnek, az Általános Szerződési Feltételek vitatott pontjait pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 209. § (1) bekezdése szerinti tisztességtelen szerződési feltételnek tartott, és – egyebek mellett – kérte a bíróságtól e feltételek érvénytelenségének megállapítását. Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte megalapozatlanság miatt, véleménye szerint ugyanis a díjak egyoldalú bevezetése nem tekinthető tisztességtelen gazdasági tevékenységnek a Tpvt. 2. §-a alapján, és Általános Szerződési Feltételeinek azon új rendelkezései, amelyek e díjakat megállapítják, nem minősülnek tisztességtelen szerződési feltételeknek sem, mert – az alperesi álláspont szerint – nem sértik a jóhiszeműség és tisztesség követelményét, egyoldalú bevezetésük előfeltételei fennálltak, és az egyoldalú módosítás indokolt is volt, nem idézett elő jelentős egyenlőtlenséget a szerződő felek között a szerződéses jogok és kötelezettségek tekintetében.
[3]    1.2. A bírói kezdeményezésben a bíróság utalt arra, hogy az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontja a szolgáltató egyoldalú lehetőségévé teszi a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén az előfizetői szerződés módosítását, az Eht. 132. § (4) bekezdése pedig azt is lehetővé teszi a szolgáltatónak, hogy egyoldalúan határozza meg, mely esetekben módosíthatja általános szerződési feltételeit a szerződéses jogviszony létrejöttét követően, utólag. A bírói kezdeményezés szerint e szolgáltatói döntés garanciális feltételei, jogszabályi korlátai hiányoznak. Az Eht. 132. § (5) bekezdése szerint az előfizető nem mondhatja fel a szerződést további jogkövetkezmények nélkül, ha arra vállalt kötelezettséget, hogy a szolgáltatást meghatározott időtartam alatt igénybe veszi, az előfizetői szerződést az ebből eredő kedvezmények figyelembevételével kötötte meg, és a módosítás a kapott kedvezményt nem érinti. Ez a törvényi rendelkezés a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és az üzleti tisztesség követelményeit megsértve, egyoldalúan és indokolatlanul az előfizetők hátrányára állapítja meg. Ezért – a bírói kezdeményezés szerint – az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontja, (4) és (5) bekezdései sértik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többször módosított 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 9. § (2) bekezdését, illetve a 70/A. § (3) bekezdését. A bírói kezdeményezés arra is utalt, hogy a „gazdasági verseny egyenlőségét” sérti az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontját amiatt, mert az alapján a szolgáltató a körülményekben bekövetkezett lényeges változás esetén egyoldalúan is módosíthatja az előfizetői szerződéseket (így akár a szokásos szerződési kockázat őt terhelő részét is egyoldalúan és indokolatlanul az előfizetőkre terhelheti át új díj bevezetésével, vagy jogosulatlan gazdasági előnyre tehet szert), míg az előfizetők – a clausula rebus sic stantibus klasszikus elve alapján – ezt csak bírósági peres út igénybevételével érhetik el. Ez indokolatlanul változtatja meg a kötelmi jogi jogviszonyokban egyébként jellemző, a felek mellérendeltségét biztosító helyzetet [Eht. 132. § (7) bekezdés]. Ilyen egyoldalú előny a szolgáltatót csak akkor illethetné meg, ha olyan mélyreható, a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó változás állna be a szerződéskötés utáni viszonyokban, amelyet előre a felek nem láthattak, és a felek „gazdasági egyensúlya” felborulna: az egyik fél méltánytalan és aránytalan veszteségeket szenvedne el, míg a másik fél ilyen nyereségre tenne szert. A bírói kezdeményezés szerint azonban az Eht. – szemben más ágazati törvényekkel – ilyen garanciákat nem tartalmaz.
[4]    Az Eht. 144. § (2) bekezdés d) pontja, amely a 132. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó [az indítványozó tévesen az Eht. 144. § (1) bekezdés d) pontját jelölte meg], az indítvány szerint „nem felel meg a jogegyenlőség elvárásának”, mivel az általános szerződési feltételek szolgáltatói egyoldalú módosításának, és az előfizetőket megillető felmondás feltételeiről szóló tájékoztatásnak – a hatálybalépést legalább 30 nappal megelőző – az országos vagy megyei napilapban legalább két alkalommal feladott közlemény útján történő közzététele, mint a szolgáltatói értesítés egyik módja, nem jut el minden előfizetőhöz, csak egy behatárolt újságolvasói réteghez. Az indítvány ezt a közzétételi módot anakronisztikusnak tartotta, amely az információs társadalom elvárásaihoz képest korszerűtlen is, hiszen a napilapok olvasói közönsége nagyságrendileg tér el a hírközlési szolgáltatást igénybe vevő fogyasztói körtől.
[5]    Végül az indítványozó kitért arra is, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben a szolgáltató a természetes, előrelátható üzleti kockázat körébe tartozó költséget terhelt át az előfizetőkre olyan módon, hogy erre a támadott törvényi rendelkezések alapján a jogszabályi lehetősége megvolt, ezért magatartása tisztességtelennek nem minősíthető a Ptk. 209. § alapján.
[6]    2. A bírói kezdeményezés benyújtását követően, 2012. január 1-jén hatályba lépett az Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott és 2011. április 25-én kihirdetett Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény). Az indítványozó indítványában az Alkotmány rendelkezéseire hivatkozott. Az Alkotmánybíróság 2012. január 17-én tájékoztató végzést küldött az indítványozónak, amelyben felhívta indítványa kiegészítésére a tekintetben, hogy az általa támadott törvényi rendelkezések az Alaptörvény mely rendelkezéseit sértik és miért.
[7]    Az indítványozó, a felhívásnak eleget téve, 2012. január 23-án kelt indítvány-kiegészítésében fenntartotta a korábbi indítványát, és az Alaptörvény sértett rendelkezéseiként a XIII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (1) bekezdés első fordulatát, valamint az M) cikk (2) bekezdését jelölte meg. Az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy az egyoldalú szolgáltatói szerződésmódosítás törvényi lehetősége azt is lehetővé teszi, hogy az előfizetőket többletbefizetésre kötelezzék, így értékcsökkenést előidézve vagyonukban, és megsértve a tulajdonhoz való jogukat. A „jogegyenlőség alaptörvényi követelménye” tekintetében az indítványozó fenntartotta az indítványban foglaltakat. Az indítvány-kiegészítés a szolgáltató törvényben biztosított egyoldalú szerződésmódosítási lehetőségét a tisztességes gazdasági verseny feltételeibe ütközőnek is tartotta. Rámutatott továbbá arra is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási gyakorlatot lehetővé tévő, támadott törvényi rendelkezések az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését is sértik, amely az Alkotmányhoz képest „többletjogként, külön nevesítve biztosítja a fogyasztók jogainak védelmét”.
II.
[8]    1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
[9]    „M) cikk
[10]    (…)
[11]    (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.
[12]    XIII. cikk
[13]    (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
[14]    XV. cikk
[15]    (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. (…)”
[16]    2. Az Eht. támadott rendelkezéseinek az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
[17]    „132. § (2) A szolgáltató az előfizetői szerződést csak az alábbi esetekben jogosult egyoldalúan módosítani: (…)
[18]    c) a körülményekben bekövetkezett lényeges változás indokolja.
[19]    (…)
[20]    (4) Ha a szolgáltató az általános szerződési feltételekben meghatározott esetekben jogosult az általános szerződési feltételeket egyoldalúan módosítani, köteles a módosításról a hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal az előfizetőket e törvényben foglaltak szerint értesíteni, az előfizetőket megillető felmondás feltételeiről szóló tájékoztatással együtt. Ebben az esetben az előfizető jogosult a módosítás tárgyában megküldött értesítést követő 8 napon belül a szerződés azonnali hatályú felmondására.
[21]    (5) Amennyiben a módosítás az előfizető számára hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, az előfizető az értesítéstől számított 15 napon belül további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani az előfizetői szerződést. Nem mondhatja fel az előfizető az előfizetői szerződést ilyen esetben azonban akkor, ha kötelezettséget vállalt arra, hogy a szolgáltatást meghatározott időtartam alatt igénybe veszi és az előfizetői szerződést az ebből eredő kedvezmények figyelembevételével kötötte meg, és a módosítás a kapott kedvezményeket nem érinti. Amennyiben a módosítás a kapott kedvezményeket érinti, és az előfizető felmondja az előfizetői szerződést, a szolgáltató az előfizetőtől nem követelheti a szerződés felmondását követő időszakra eső kedvezmény összegét.
[22]    (…)
[23]    (7) Az általános szerződési feltételek módosításának a jelen §-ban foglalt keretek közötti részletes feltételeit a szolgáltató az általános szerződési feltételeiben határozza meg.”
[24]    „144. § (2) Ha jogszabály az előfizető értesítését írja elő, a szolgáltató az értesítési kötelezettségének a következő módon tehet eleget: (…)
[25]    d) az értesítendő előfizetők körétől függően országos vagy megyei napilapban legalább két alkalommal feladott közlemény útján, amellyel egyidejűleg a szolgáltató köteles az értesítést az ügyfélszolgálatán is közzétenni.”
[26]    3. Az Eht. támadott rendelkezéseinek az indítvány elbírálásakor hatályos szövege:
[27]    „132. § (2) A szolgáltató az előfizetői szerződést az egyedi előfizetői szerződésre is kiterjedően csak az alábbi esetekben jogosult egyoldalúan módosítani: (…)
[28]    c) a körülményekben bekövetkezett, a szerződés megkötésekor előre nem látható lényeges változás, (…)
[29]    indokolja.
[30]    (…)
[31]    (4) Ha a szolgáltató az általános szerződési feltételekben meghatározott esetekben jogosult az általános szerződési feltételeket egyoldalúan módosítani, köteles a módosításról a hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal az előfizetőket e törvényben foglaltak szerint értesíteni, az előfizetőket megillető felmondás feltételeiről szóló tájékoztatással együtt.
[32]    (5) Amennyiben a módosítás az előfizető számára hátrányos rendelkezéseket tartalmaz, az előfizető az értesítéstől számított 15 napon belül további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani a határozott időtartamú előfizetői szerződést. Nem mondhatja fel az előfizető a határozott időtartamú előfizetői szerződést ilyen esetben akkor, ha az előfizetői szerződést a határozott időtartamból eredő kedvezmények figyelembevételével kötötte meg, és a módosítás a kapott kedvezményeket nem érinti. Amennyiben a módosítás a kapott kedvezményeket érinti, és az előfizető felmondja a határozott időtartamú előfizetői szerződést, a szolgáltató az előfizetőtől nem követelheti a szerződés felmondását követő időszakra eső kedvezmény összegét.
[33]    (…)
[34]    (7) Az általános szerződési feltételek módosításának a jelen §-ban foglalt keretek közötti részletes feltételeit a szolgáltató az általános szerződési feltételeiben határozza meg.”
[35]    „144. § (4) Ha jogszabály az előfizető értesítését írja elő és a szolgáltató a szolgáltatás jellegéből adódóan nem köteles számlalevelet küldeni, illetve ha az értesítés számlalevélben történő teljesítésére azért nincs mód, mert az értesítés jogszabály által előírt időpontja a számlalevél előfizetőnek történő, szolgáltató általános szerződési feltételei által meghatározott megküldési időpontját megelőzi, a szolgáltató választása szerint – a 144. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakra figyelemmel – az értesítési kötelezettségének a következő módon tehet eleget: (…)
[36]    d) az értesítendő előfizetők körétől függően országos vagy megyei napilapban legalább két alkalommal feladott közlemény útján, amellyel egyidejűleg a szolgáltató köteles az értesítést az ügyfélszolgálatán is hozzáférhetővé tenni.”
III.
[37]    A bírói kezdeményezés részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan.
[38]    1. A bírói kezdeményezés benyújtását követően hatályát vesztette a régi Abtv. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a azonban változatlanul lehetővé teszi azt, hogy ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezze a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását.
[39]    2. Az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezés vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően – 2011. augusztus 3-ai hatállyal – az egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CVII. törvény (a továbbiakban: Ehttm.) 34. § (1) és (3) bekezdései módosították az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontját, (4) és (5) bekezdését, valamint – 2012. január 1-jei hatállyal – az egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról szóló 2011. évi CCI. törvény 239. § d) pontja módosította az Eht. 132. § (5) bekezdését. Az Ehttm. 44. §-a pedig – szintén 2011. augusztus 3-ai hatállyal – módosította az Eht. 144. § (2) bekezdés d) pontjának rendelkezéseit, és e rendelkezéseket az Eht. 144. § (4) bekezdés d) pontjába helyezte át. Az Ehttm. 71. § (3) bekezdése szerint: „E törvény rendelkezéseit (…) a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell, azzal, hogy e rendelkezések hatályba lépése előtt elkövetett jogsértésekre a jogsértés elkövetésekor hatályos anyagi jogi rendelkezések alkalmazandók.”
[40]    3. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellene. A jelen ügyben az indítványozó által előterjesztett indítvány bírói kezdeményezés, amely alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására is van lehetőség – az Alkotmánybíróság vizsgálhatja már nem hatályos jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét is. Az Ehttm. 71. § (3) bekezdésére figyelemmel azonban – tekintettel arra, hogy az indítványra okot adó konkrét ügyben „elkövetett jogsértés” megállapítására az eljárás felfüggesztéséig nem került sor – az Alkotmánybíróság eljárása során az Eht. támadott rendelkezéseinek az indítvány elbírálásakor hatályos szövegét vette figyelembe alkalmazandó jogként, és erre nézve folytatta le az alkotmányossági vizsgálatot.
[41]    Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.]. A jelen esetben azt lehet megállapítani, hogy az eredetileg támadott szabályok bizonyos mértékű módosulásával és kiegészülésével az indítványban eredetileg felvetett alkotmányossági probléma az új szabályokban azonos maradt. Ezért az Alkotmánybíróság – követve állandó gyakorlatát – az érdemi vizsgálatot az elbírálás idején hatályos szabályozás tekintetében végezte el.
[42]    4. Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmi vizsgálata során elsőként az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontját, (4), (5) és (7) bekezdéseit támadó indítványi elemet bírálta el.
[43]    Az Eht. ezen rendelkezései szólnak arról, hogy a szolgáltató – egyéb, az Eht. 132. § (2) bekezdésében taxatív módon felsorolt okok mellett – a körülményekben bekövetkezett, a szerződés megkötésekor előre nem látható lényeges változás esetén az előfizetői szerződést az egyedi előfizetői szerződésekre is kiterjedően, egyoldalúan módosíthatja. Az Eht. 132. § (7) bekezdése alapján a szolgáltató általános szerződési feltételeiben határozhatja meg az általános szerződési feltételek – melyek az Eht. 127. § (1) bekezdése szerint az előfizetőkkel, illetve az előfizetői szolgáltatást igénylő más felhasználókkal megköthető előfizetői szerződés részét képezik az egyedi előfizetői szerződéssel együtt – módosításának részletes feltételeit, de csak az Eht. 132. §-ában foglalt keretek között. Így az általános szerződési feltételek szolgáltatói egyoldalú előfizetői szerződés-módosítási okként is csak olyan eseteket határozhatnak meg, illetve csak olyan okokhoz állapíthatnak meg részletszabályokat, amelyeket az Eht. 132. § (2) bekezdésének taxatív felsorolása tartalmaz. Ez következik az Eht. 127. § (3) bekezdésének első mondatából is. Az Eht. 132. § (4) bekezdése a szolgáltatónak az általános szerződési feltételek egyoldalú módosítása esetén az előfizetők irányába fennálló értesítési kötelezettségéről, ennek időpontjáról és tartalmáról rendelkezik, az (5) bekezdés pedig a határozott időtartamú előfizetői szerződéssel rendelkező előfizetőket – amennyiben a módosítás számukra hátrányos rendelkezéseket tartalmaz – ilyen esetekben megillető felmondási jog gyakorolhatóságának feltételeit szabályozza.
[44]    Az indítványozó az Eht. 132. § (2) bekezdés c) pontját, valamint (4) és (5) bekezdését azért tartotta az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint XV. cikk (1) bekezdés első fordulatával ellentétben állónak, mert álláspontja szerint a szabályozás az üzleti tisztesség követelményeit megsértve, egyoldalúan és indokolatlanul az előfizetőkre hátrányosan állapítja meg a felek szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit. A kifogásolt rendelkezések a „gazdasági verseny egyenlőségét” is sértik, mivel azok alapján – a bírói kezdeményezés szerint – a szolgáltatók akár a szokásos szerződési kockázat őket terhelő részét is átháríthatják az előfizetőkre, míg az előfizetők csak bírósági peres út igénybevételével érhetik el az előfizetői szerződések módosítását. Az előfizetők többletfizetsére kötelezésének lehetősége az indítvány szerint sérti továbbá a tulajdonhoz való jogot is, mivel az ilyen tartalmú szolgáltatói egyoldalú szerződésmódosítások az előfizetők vagyonában értékcsökkenést idézhetnek elő. A bírói kezdeményezés az alaptörvény-ellenesség alátámasztásaként végül arra is utal, hogy az Alaptörvény – szintén sérülni vélt – M) cikk (2) bekezdése külön nevesíti a fogyasztók jogainak védelmét.
[45]    Mindezeket azonban az indítványozó nem határozatban, hanem az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványában fogalmazta meg.
[46]    4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint „[a]z indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli (…)
[47]    e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indoklását, (…).”
[48]    A jelen ügyben az indítvány az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését nevesíti ugyan, mint megsértett rendelkezést, de ezt követően csak a folyamatban lévő konkrét ügy egyedi jogalkalmazási kérdéseit számba véve fogalmaz meg bíráló észrevételeket, és nem terjeszt elő releváns alkotmányjogi érvelést az Alaptörvénynek ezen, Magyarország gazdasági alaprendjének egyes elemeit, feltételeit meghatározó szabálya összefüggésében. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi elemet az Abtv. 64. § d) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjára – visszautasította.
[49]    4.2. A bírói kezdeményezés hivatkozott az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog sérelmére is. A tulajdonhoz való jogot tartalmilag megegyező megfogalmazásban tartalmazta az Alkotmány 13. § (1) bekezdése is. Az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság feladata az Alaptörvény védelme. Az Alkotmánybíróság az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozatai az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmaztak, feltéve, hogy az Alaptörvény konkrét – az Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. Az Alkotmányon alapuló alkotmánybírósági döntésekben kifejtett elvi jelentőségű megállapítások értelemszerűen irányadók az Alaptörvényt értelmező alkotmánybíórásgi döntésekben is. Ez azonban nem jelenti az Alkotmányon alapuló határozatokban kifejtettek vizsgálódás nélküli, mechanikus átvételét, hanem az Alkotmány és az Alaptörvény megfelelő szabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván. A jelen ügy kapcsán megállapítható, hogy a tulajdonhoz való jogot, mint alapjogot, az Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény is garantálja, így a tulajdonhoz való jog értelmezése során az Alkotmánybíróság által korábban tett megállapítások továbbra is irányadónak tekinthetők.
[50]    Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban rámutatott a következőkre: „A tulajdonhoz való jog (…) alapvető jog. Az alkotmányi tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat. (…) A tulajdon »elvonása« alkotmányjogi értelemben nem feltétlenül a polgári jogi tulajdonjog elvesztése (…). Az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre tehát nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni.” (ABH 1993, 373, 379–380.) A tulajdonhoz való jog alapjogi jellegét vizsgálva a 481/B/1999. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az „(…) nem a tényleges tulajdonszerzést, a tulajdonhoz jutás jogát, a tulajdon értékcsökkentéstől mentes és végleges megtartását garantálja, hanem az állam számára ír elő kétirányú kötelezettséget. Az állam egyfelől – az alkotmányos kivételek lehetőségétől eltekintve – köteles tartózkodni a magán- vagy jogi személyek tulajdonosi szférájába való behatolástól, másfelől köteles megteremteni azt a jogi környezetet, azt az intézményi garanciát, amely a tulajdonhoz való jogot diszkrimináció nélkül működőképessé teszi.” (ABH 2002, 998, 1002.)
[51]    A kifejtettek szerint a tulajdonhoz való jog alapjogként az állammal szemben garantál olyan közjogi igényt, amely alapján az állam – alapvetően, főszabályként, az Alaptörvényből következő kivételektől eltekintve – köteles tartózkodni az alapjog alanyának tulajdonosi pozíciójába történő behatolástól. A konkrét ügyben az indítványozó egy Ptk.-n kívüli, külön törvényben szabályozott szerződéses jogviszony – amelyre ugyanakkor mögöttes szabályként vonatkoznak többek között a Ptk. Bevezető rendelkezések, valamint a Kötelmi jog című rész általános szabályai, illetve a Tptv. rendelkezései – konstrukcióját, és szabályai egyedi ügyben történő kihasználásának módját kifogásolta. A szerződő felek, mint alanyi jogosultak és alanyi kötelezettek egymással szembeni érdekegyensúlyát, és a gyengébb pozícióban lévő fél védelmét azonban a Ptk. hivatott biztosítani. Az Alkotmánybíróság hasonló alkotmányjogi probléma kapcsán, a kedvezményes kamatozású, hosszúlejáratú lakáscélú kölcsönök kamatainak a hiteladósokat hátrányosan érintő, egyoldalú állami szerződésmódosítással történő megváltoztatását vizsgáló 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában a tulajdonhoz való jog sérelmét állító indítványi részt vizsgálva kimondta: „[a] tulajdonhoz való jog (…) a szerződésekbe való állami beavatkozásnak nyilvánvalóan határt szab. A tulajdonjog mint alkotmányos alapjog és a támadott törvényi rendelkezésekkel kapcsolatos szerződésmódosítási probléma között azonban tartalmi összefüggés nincs.” (ABH 1991, 146, 160.)
[52]    A vizsgálni kért törvényi rendelkezések mindezek alapján a tulajdonhoz való joggal nem állnak érdemi (tartalmi) elbírálást lehetővé tevő alkotmányos kapcsolatban. Az érdemi alkotmányossági kapcsolat hiánya – az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében – az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság – a rendelkező rész 1. pontjában foglaltak szerint – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére alapított indítványi elemet elutasította.
[53]    4.3. A bírói kezdeményezés a támadott rendelkezések Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés első fordulatában szereplő törvény előtti egyenlőség követelményébe ütközését is állította. Az Alkotmánybíróság a megkülönböztetés alkotmányos tilalmát értelmezve már működése korai időszakában rámutatott arra, hogy e tilalom arra vonatkozik, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, (…) azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvemények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] Az 59/1992. (XI. 6.) AB határozatban pedig az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy álláspontja szerint „a megengedhetetlen megkülönböztetés tilalma – alanyi és tárgyi összefüggésben – a jogi személyekre (…) is vonatkozik. (ABH 1992, 271, 273.)
[54]    Az indítványozó a támadott törvényi rendelkezéseket azért tartotta a törvény előtti egyenlőség követelményébe ütközőnek, mert az általuk kialakított szerződéses konstrukció – a körülményekben bekövetkezett, a szerződés megkötésekor előre nem látható lényeges változás (az Eht.-nak az indítvány elbírálásakor hatályos szövege szerint) esetén – eltérő jogi eszközöket biztosít a tipikusan jogi személy szolgáltatók és az előfizetők részére az előfizetői szerződés módosítására. Amint arra a 30/1997. (IV. 29.) AB határozat is rámutatott, „az Alkotmánybíróság más mércét alkalmazott az alkotmányos alapjogokat érintő diszkriminációra (a szükségesség/arányosság tesztjét), s más mércét att az esetre, ha a (…) diszkrimináció-tilalmat az alapjogokon kívül egyéb jogokra terjesztette ki. Itt akkor állapít meg az Alkotmánybíróság alkotmányellenes megkülönböztetést, »ha a megkülönböztetésnek … nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.« [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.]”. (ABH 1997, 130, 137–138.) A 881/B/1991. AB határozat kimondta, hogy „[n]em minősül azonban megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. Az egyenlőség követelménye tehát a jog általi egyenlőként való kezelésre irányuló alkotmányos elv, amely az azonos (homogén) szabályozási körbe vont jogalanyoknak a jogokból való egyenlő részesedését védi.” (ABH 1992, 474, 477.) Más megfogalmazásban a 191/B/1992. AB határozat szerint ez azt jelenti, hogy „[a]lkotmányellens megkülönböztetés, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.” (ABH 1992, 592, 593.)
[55]    Az Eht. vizsgálni kért rendelkezései a fenti hivatkozások alapján a törvény előtti egyenlőség követelményével sem állnak értékelhető alkotmányossági kapcsolatban, mivel e törvényi szabályok az egymáshoz képest a szabályozás szempontjából eltérő körbe tartozó szolgáltatókat és előfizetőket szerződéses félként megillető jogosultságokról és kötelezettségekről szólnak. Ezért az Alkotmánybíróság – a vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések és az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése közötti érdemi alkotmányjogi összefüggés hiánya miatt, irányadó gyakorlatára is figyelemmel – az indítványnak az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés első fordulatára alapított részét is elutasította.
[56]    4.4. A bírói kezdeményezés a kifogásolt jogszabályi rendelkezések között felsorolta az Eht. 132. § (7) bekezdését is. E rendelkezés vonatkozásában azonban az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését nem jelölte meg, valamint nem fejtette ki a vélt alaptörvény-ellenesség indokait sem.
[57]    Az Abtv. 51. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság az Alaptörvény, valamint e törvény szerint arra jogosult indítványa alapján jár el. Az 52. § (1) bekezdés d) és e) pontjai szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, és indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 52. § (1) bekezdés d) és e) pontjaiban foglalt feltételeknek nem felelt meg az indítvány Eht. 132. § (7) bekezdésére irányuló része, azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
[58]    5. A bírói kezdeményezés az Eht. 144. § (4) bekezdés d) pontjának Alaptörvénnyel való összeegyeztethetőségét is kérte vizsgálni, a „jogegyenlőség elvárása” szempontjából. Az bírói kezdeményezés ebben a részében azonban csak arra tartalmaz kritikus utalást, hogy az ebben a pontban szabályozott értesítési módot kevéssé tartja hatékonynak, illetve az indítványban foglalt álláspont szerint az országos vagy megyei napilapban legalább két alkalommal feladott közlemény az előfizetők elérésének korszerűtlen módja az információs társadalom elvárásaihoz képest. Az indítványban szereplő törvény előtti egyenlőség követelményével összefüggésbe hozható alkotmányjogi érvelést a bírói kezdeményezés nem vonultat fel.
[59]    Az Abtv. 52. § (1) bekezdés az Alkotmánybírósághoz benyújtható indítványok tartalmára nézve törvényi feltételként írja elő, hogy azoknak határozott kérelmet kell tartalmazniuk. A határozott kérelem fogalmi eleme, és így az érdemi alkotmányossági vizsgálat elvégzésének feltétele többek között – az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontja értelmében –, hogy az indítványozó terjesszen elő indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Nem elegendő az Alaptörvény, illetve a támadott jogszabály egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti az alaptörvény felhívott rendelkezését (pl. 654/H/1999. AB határozat, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.). „Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozóknak indítványukat oly módon kell megszövegezniük és összeállítaniuk, hogy abból az Alkotmánybíróság számára egyértelműen kitűnjön az állított alkotmányos probléma.” (715/B/2005. AB végzés, ABH 2009, 3067, 3069.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó jelen esetben az indítványában nem támasztotta alá érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel az általa megsemisíteni kért jogszabályi rendelkezés és az Alaptörvény indítványban hivatkozott XV. cikke között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket (pl. 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079.).
[60]    Az indítvány ezen pontban ismertetett része e feltételeket nem elégíti ki, ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi elemet az Abtv. 64. § d) pontja alapján – figyelemmel az Abtv. 52. § (1) bekezdés e) pontjára – visszautasította.
[61]    6. A bírói kezdeményezés egyes részeiben – az Eht.-nak az indítvány benyújtásakor hatályos szövegével összefüggésben – azzal kapcsolatos aggályokat is megfogalmazott, hogy az Eht. más ágazati törvényekhez képest nem tartalmaz elegendő garanciális szabályt az előfizetők védelmére a szolgáltatói egyoldalú szerződésmódosítások lehetőségével szemben. Az indítványozó álláspontja szerint ugyanis ilyen jogosultság a szolgáltatókat csak abban az esetben illethetné meg, ha a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó, mélyreható változás áll be a felek szerződéskötés utáni helyzetében, vagy a szerződéskötés feltételeinek olyan rendkívüli, utólagos módosulása következik be, amellyel a felek okszerűen előre nem számolhattak. Véleménye szerint garanciális követelmény kellene, hogy legyen az is, hogy e változások következtében a szolgáltatásnak és az ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott „gazdasági egyensúlya” felboruljon, aminek következtében az egyik fél méltánytalan és aránytalan veszteségeket szenvedne el, míg a másik fél ilyen nyereségre tenne szert.
[62]    Az Abtv. 25. § értelmében, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását. Az Alkotmánybíróság már többször vizsgálta az egyedi normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés szabályozását, és döntéseiben megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja. [Összefoglalóan: pl. 540/B/1997. AB határozat, ABH 1999, 584, 586.; 7/1997. (II. 28.) AB határozat, ABH 1997, 72, 75.; 2/E/2001. AB határozat, ABH 2003, 1305–1308.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.); 12/2005. (IV. 6.) AB határozat, ABH 2005, 134, 142.; 18/2005. (V. 12.) AB határozat, ABH 2005, 197, 199.; 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368.; 425/B/2005. AB végzés, ABH 2008, 3512.] Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy az Abtv. 2012. január 1-jei hatálybalépése óta annak 46. § (1) és (2) bekezdése a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását, mint az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményt szabályozza, nem önálló eljárásként. Ebből következően külön mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására irányuló indítvány előterjesztésére az Abtv. hatálybalépése óta nincs jogszabályi lehetőség.
[63]    Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést e részében az indítványozó jogosultságának hiánya miatt, az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2012. május 14.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Balsai István s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Pokol Béla s. k.,

Dr. Stumpf István s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Szalay Péter s. k.,

Dr. Szívós Mária s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/66/2012.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére