• Tartalom

3269/2012. (X. 4.) AB határozata

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 206. §-a és 206/A. §-a egyes rendelkezései alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés elutasításáról

2012.10.04.
Az Alkotmánybíróság tanácsa bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 206. § (1), (3)–(5) bekezdése, valamint a 206/A. § (3) és (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése alapján elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 206. § (1), (3)–(5) bekezdése, valamint a 206/A. § (3) és (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására vonatkozó bírói kezdeményezést az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdése és XV. cikk (1) bekezdése alapján visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    A Fővárosi Törvényszék bírája, az eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság III/1174- 1/2012. AB számú végzése szerinti felhívására megújított – indítványában a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 206. § (1), (3)–(5) bekezdése, valamint a 206/A. § (3) és (6) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2]    A kezdeményező bíró indítványa alapjául az Alaptörvény jogállamiságra vonatkozó B) cikk (1) bekezdését, a XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti védelemhez való jog és a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőség sérelmét jelölte meg.
[3]    Álláspontja szerint a támadott rendelkezések mind a titkos információgyűjtés, mind a titkos adatszerzés eredményének felhasználását korlátlanul lehetővé teszik bármely elkövetővel szemben, ami ellentétes mind az Alkotmánybíróság korábbi határozatával, mind a jogállamiság elvével. Ezzel sérül a jogbiztonság, a kiszámítható jogalkalmazás követelménye, a jogállamiság elve. Részletes kifejtés nélkül felvetette azt is, hogy az iratokhoz való hozzáférés korlátozása sérti a védelemhez való jogot és a törvény előtti egyenlőség követelményét.
II.
[4]    1. Az Alaptörvénynek az indítványban érintett rendelkezései:
B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”
XXVIII. cikk (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A védő nem vonható felelősségre a védelem ellátása során kifejtett véleménye miatt.”
[5]    2. A Be.-nek az indítványban támadott – annak előterjesztésekor – hatályos rendelkezései:
206. § (1) Ha az ügyész a titkos adatszerzés eredményét a büntetőeljárásban bizonyítékként kívánja felhasználni, a titkos adatszerzés engedélyezése iránti indítványt, a bíróság határozatát és a titkos adatszerzés végrehajtásáról készített jelentést csatolja a nyomozás irataihoz. Ha az iratok csatolása a nyomozás iratainak megismerése (193. §) után történt, a gyanúsítottat és a védőt erről értesíteni kell, és lehetőséget kell adni a csatolt iratok megismerésére.
(3) A titkos adatszerzés eredménye annak a bűncselekménynek a bizonyítására, és azzal szemben használható fel, amely miatt, és akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte.
(4) Akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye olyan bűncselekmény bizonyítására is felhasználható, amelyet az engedélyben nem jelöltek meg, feltéve, hogy a titkos adatszerzés e törvényben meghatározott feltételei (201. §) ez utóbbi bűncselekmény tekintetében is fennállnak.
(5) Annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte, a titkos adatszerzés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználható.”
206/A. § (1) A bűnüldözési célból folytatott bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés eredménye a büntetőeljárásban akkor használható fel, ha […]
(3) Annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a titkos információgyűjtést a bíróság engedélyezte, az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a titkos információgyűjtés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználható.
(6) A bírói, illetőleg az igazságügyért felelős miniszter engedélyéhez kötött titkos információgyűjtés eredményének a büntetőeljárásban bizonyítási eszközként történő felhasználását az (1)–(5) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a nyomozás elrendelését követően az ügyész indítványozhatja. Az indítványról a nyomozási bíró határoz.”
III.
[6]    1. Az Alkotmánybíróság a titkos információgyűjtésre és a titkos adatszerzésre vonatkozó szabályokat a 2/2007. (I. 24.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta. Ennek során – számos más törvényhellyel együtt – a jelenleg támadott rendelkezések közül a Be. 206. § (3) bekezdésének akkori, 2006. június 30-ig hatályban volt rendelkezését is alkotmányellenesnek találta. A döntés meghozatalakor már újabb szabályozás volt hatályban, ám mivel bírói kezdeményezésről volt szó, a vizsgálatot – állandó gyakorlatának megfelelően – az indítványok benyújtásakor hatályos állapotra vonatkozóan folytatta le (ABH 2007, 65, 92.).
[7]    Az újabb indítvány az ezt követően hatályos – önmagában véve e rendelkezés tekintetében – formailag a korábbival azonos szabályozást támadja. A formai azonosságot az Alkotmánybíróság a döntés meghozatalakor is észlelte. A vizsgálatot azonban az új szabályozásra azért nem terjesztette ki, mert a tárgykörre vonatkozó új szabályozás e konkrét rendelkezéstől függetlenül számos változást tartalmazott. Ezzel kapcsolatban az Abh. kifejtette: „Az Alkotmánybíróság utal arra is, hogy a Be. rendelkezései az indítvány, illetve a bírói kezdeményezés érkezése után, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény rendelkezéseinek 2006. július 1-jét követő hatályba lépését követően jelentős mértékben megváltoztak. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a hatályon kívül helyezett jogszabály helyébe lépő új rendelkezések tekintetében csak a régi és az új szabályozás tartalmi azonosságának megállapíthatóságakor folytatja le az alkotmányossági vizsgálatot [pl. 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2055, 329, 333–334.; 519/B/2003. AB határozat, ABH 2005, 1182, 1184.]. Jelen ügyben a tartalmi azonosság – éppen a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés eredményeinek felhasználhatóságára vonatkozó feltételrendszer jelentős mértékű módosításra figyelemmel – nem volt megállapítható. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot csak a bírói indítvány keretei között a régi szabályozás vonatkozásában végezte el” (ABH, 2007, 65, 99–102.).
[8]    Ebből következően az – egyébként a korábbi bírói kezdeményezésekkel részben azonos alapon álló és azonos indokolást tartalmazó – indítvány elbírálásának feltételei fennállnak. Az azonban kiemelendő, hogy a korábbi indítványoknak hangsúlyos eleme volt az információs önrendelkezéshez, a magánélet védelméhez való jog a korlátozásra vonatkozó szükségesség-arányosság tesztje tükrében – ami a jelen kezdeményezésben nem szerepel.
[9]    2. Az Abh-ban az Alkotmánybíróság a titkos eszközök és módszerek alkalmazásának jogi szabályozását – az indítványhoz kötöttség kereteit betartva – széles körben, számos jogszabály (Be., Rtv., Jöt, Vám tv. Hör, Ütv, Nbtv, Eht., s néhány további rendelet) több rendelkezése tükrében, a következmények egymásra vetülését is mérlegelve vizsgálta. Jelen indítvány ugyan csak a Be. rendelkezéseit támadja, azok azonban ma is szoros összefüggésben állnak más jogszabályokkal – ami a támadott rendelkezések terminus technicusaiból is egyértelműen megállapítható. A más jogszabályok hatálya alá rendelt, az eljárás proaktív szakaszában alkalmazott titkos információgyűjtés és a már a büntetőeljárás alatt igénybe vett titkos adatszerzés önmagában sem választható el, eredményük összekapcsolását és módját a Be. közvetlenül is szabályozza. Egyik oldalon az eredményes bűnüldözés, a másik oldalon pedig az alapjogi védelem szempontjából ugyanígy nem mellőzhető a külső engedélyhez kötött és külső engedélyhez nem kötött eszközök, illetve a bűnüldözési célú, nemzetbiztonsági célú (nem bűnüldözési célú) titkos információgyűjtés egymásra gyakorolt hatása. (Ez konkrétan kifejezésre jut a most támadott rendelkezésekben is.) A komplex vizsgálati módszert ezért az Alkotmánybíróság jelen eljárásban is követte, különös tekintettel arra, hogy az indítvány a végső stádium: a felhasználás oldaláról, alapjogi szempontból fogalmazott meg kifogásokat.
[10]    Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban is az alkotmányos büntetőjognak a határozatokban kifejtett tartalmából indult ki, új elemként különbséget téve azonban a nyílt és titkos eljárások között. Ennek keretében leszögezte, „az állam büntető hatalmának gyakorlása során kiindulópont, hogy: a bűncselekmények a társadalom jogi rendjét sértik, s az állam, mint a közhatalom gyakorlója és mint az igazságszolgáltatási monopólium birtokosa köteles a büntető igény érvényesítésére. Ezt a feladatát csak akkor tudja megfelelően ellátni, ha a büntető igazságszolgáltatásban közreműködő szerveknek a bűnüldözéshez hatékony eszközök állnak rendelkezésére. Ezek az eszközök lehetnek súlyosan jogkorlátozóak és a bűncselekmény elkövetőjén kívül más állampolgárokat is érinthetnek. Demokratikus jogállamban azonban az állam büntető hatalma is korlátozott közhatalmi jogosítvány, ezért a büntetőhatalom gyakorlásának intézmény- és eszközrendszere közvetlenül alkotmányos jelentőségű [összefoglalóan pl.: 14/2004. (V. 7.) AB határozat (a továbbiakban: Abh2.), ABH 2004, 241, 254–256.; 42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 517–518.].
[11]    A büntető igény érvényesítésének alapvető feltétele a bűncselekmény felderítése és a terhelt személyének megállapítása, felkutatása. Az Alkotmánybíróság döntései leszögezték, hogy a bűnüldözés kockázata az államot terheli, s hogy jogállamban a bűnüldözés is csak szigorú, az anyagi és az eljárási jogszabályok által meghatározott rendben folyhat. (….) A jogállamiság, valamint az alkotmányos büntetőjog követelményei megkívánják, hogy az állam a büntető hatalmát olyan szabályok szerint gyakorolja, amelyek egyensúlyt teremtenek az egyéneket az állammal szemben védő garanciális rendelkezések, ezen belül elsősorban a büntetőeljárás alá vont személy alkotmányos jogainak védelme és a büntető igazságszolgáltatás megfelelő működésével kapcsolatos társadalmi elvárások között.” [42/2005. (XI. 14.) AB határozat, ABH 2005, 504, 518.]” (ABH, 2007, 99, 75–76.).
[12]    A titkos eszközök és módszerek alkalmazásával kapcsolatban – az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatát elemezve – az Abh. összefoglalóan megállapította, hogy az alapjogokat szükségképpen súlyosan korlátozó titkosszolgálati eszközök alkalmazásakor is érvényesülnie kell az alkotmányossági kontrollnak és a szükségesség-arányoság követelményének – mégpedig két szinten: a törvényalkotás és a gyakorlati alkalmazás szférájában egyaránt. (ABH 2007, 99, 72–75.). A nemzetbiztonsági, közbiztonsági, bűnüldözési célok érvényesülése érdekében a rejtett nyomozás – mint a jogkorlátozás súlyos eszköze – akkor alkalmazható, ha ennek a jogállamiság elveinek megfelelő törvényes feltételei fennállnak. (ABH 2007, 99, 72–73.). „A Bíróság a világos normatartalom követelménye körében (…) rámutatott, hogy a törvényeknek tartalmazniuk kell a beavatkozást indokoló eseteket, körülményeket és a beavatkozás feltételeit. Minimális biztosítékként szerepelnie kell bennük továbbá az érintett személyek körének meghatározására alkalmas feltételeknek, az alkalmazás dokumentálására és a dokumentáció megóvására, valamint megsemmisítésének szabályaira vonatkozó rendelkezéseknek. Az alkalmazásról szóló döntés meghozatala körében pedig a hatóságok nem kaphatnak túl széles mérlegelési jogot.” Figyelemmel továbbá arra, hogy „a titkos információgyűjtés szükségképpen kizárja a hatékony jogorvoslat lehetőségét, elengedhetetlenül fontos, hogy az alkalmazást lehetővé tévő eljárási rend kellő garanciát nyújtson az egyén jogainak védelmére. Minderre tekintettel az alkalmazást három szakaszból álló ellenőrzésnek kell alávetni: amikor a beavatkozást elrendelik, mialatt a beavatkozást végrehajtják, miután a beavatkozást befejezték. Az ellenőrzést a végrehajtó hatalomtól független „testületeknek” kell végezni. Elsősorban az állandó, folyamatos és kötelező ellenőrzés a garancia arra, hogy a konkrét ügyekben nem sértik meg az arányosság követelményét.” (ABH 2007, 99, 76–79.).
[13]    Az Abh-ban az Alkotmánybíróság elsődlegesen éppen az engedélyezés és ellenőrzés feltételrendszerét találta aggályosnak a jogbiztonság és a magánszféra védelme, illetve az információs önrendelkezéshez fűződő jogoknak a differenciálatlan és hiányos szabályozásból eredő, önkényes jogértelmezést lehetővé tévő, s egyben a bizonyítás törvényességére is kiható sérelme miatt. (IV. 3.5. 3.6. pont) A határozat további – megsemmisítést tartalmazó, jelen ügyben is releváns rendelkezései azon alapultak, hogy a titkos információgyűjtés és a titkos adatszerzés eredményének felhasználását a jogalkotó a jogbiztonság követelményeivel ellentétesen úgy határozta meg, hogy azok a jogalkalmazó számára parttalan értelmezést tettek lehetővé. Ez a bizonyítás törvényességét érintette, s a tisztességes eljárás sérelmét okozta (V. 2. pont).
[14]    3. Az Abh-t követően a szabályozás éppen a felhasználás kereteit illetően, az Alkotmánybíróság korábbi aggályait is figyelembe véve jelentősen változott.
[15]    Főszabályként a külső engedélyhez kötött, az engedélyezéskor, az alkalmazás során, illetve az átalakításkor is bírói kontroll alatt lévő titkos információgyűjtés és titkos adatszerzés eredménye csak annak a bűncselekménynek a bizonyítására használható fel és csak azzal szemben, amely bűncselekmény miatt, és akivel szemben azt engedélyezték. A bűnüldözési célból történő engedélyezés és a további eljárás eredményének kezelése minden vonzatával együtt a nyomozási bíró hatáskörébe tartozik, míg a nemzetbiztonsági célú engedélyezés során eleve a nyomozási és perbírótól is elkülönült harmadik bíró jár el. Ez a megoldás – a Be. kizárási szabályaira is figyelemmel – nem teszi lehetővé a perbíró számára, hogy akár a védelemhez, akár az ügyészhez képest „extra” információk birtokában legyen, s ez befolyásolja a döntéshozatalt, tekintet nélkül arra, hogy a titkos eljárás eredményét az ügyész a perben felhasználja vagy sem.
[16]    A Be. – támadott – további szabályai korlátozottan engedik meg a titkos adatszerzés és a már bírói engedélyhez kötött, bűnüldözési célú információgyűjtés felhasználását is. Kiemelendő, hogy ez önmagában véve is jelentős súlyú garancia, mert a szabályozás lényege szerint ezzel a titkos információszerzés kevésbé szigorú szabályai szerint folytatott eljárás eredménye csak akkor használható fel a konkrét büntetőeljárásban, ha annak feltételei a titkos adatszerzés szigorúbb feltételeivel is kompatibilisek, az összemérés pedig közvetlen bírói kontroll alatt áll. A felhasználásra tehát csak akkor kerülhet sor, ha az engedélyezés feltételei egyben a titkos adatszerzés feltételeinek is megfeleltek, s emellett a titkos információgyűjtést végző szerv a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul eleget tett; azaz már a proaktív szakaszban, még a büntetőeljárás elrendelése előtt, az értékelhető információ felmerülésekor teljesítette hivatali kötelezettségét. Ez fontos törvényességi és időbeli korlát, amely a jogbiztonság érvényesülését szolgálja, s ezáltal hozzájárul a tisztességes eljárás érvényesüléséhez is.
[17]    Ugyanakkor a felhasználás feltételei személyi és tárgyi értelemben is tágíthatók. Tárgyi értelemben: ha a Be. 206. § (4) bekezdése, illetve 206/A. § (2) bekezdése alapján, ha a 201. §-ban, illetve a 206/A. § (1) bekezdésében megállapítottak fennállnak, a titkos adatszerzés, illetve információgyűjtés eredménye az érintettel szemben az ennek során a hatóság tudomására jutott (valójában csupán a Be. 201. §-ban meghatározott) egyéb cselekmények bizonyítására is felhasználható. Ehhez természetesen a Be. szerinti bírói kontrollon az eszköz alkalmazásának és a megfelelőség vizsgálatának át kell mennie. Személyi értelemben: ha a titkos információgyűjtés során az engedélyben szereplő – a 206/A. § (1) és a 201. §-ban szereplő feltételek fennállnak, a titkos adatszerzés, illetve információgyűjtés eredménye az engedélyben nem szereplő személlyel szemben is felhasználható [206. § (5) bekezdés, 206/A. § (3) bekezdés].
[18]    A nem bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtés esetén a felhasználás során a keretek tágításának csak tárgyi értelemben van helye, ha az egyébként a Be. szerinti külön feltételeknek is megfelel [206/A. § (4)–(5) bekezdés)].
[19]    A megfeleltetési folyamat ellenőrzése bírói kontroll, a nyomozási bíró rendelkezése alatt áll, ám az ő eljárásának is csupán ügyészi indítványra van helye. A nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés törvényességi feltételeinek igazolása a megyei bíróság (ma már törvényszék) elnökének felelőssége [206/A. § (6)–(7) bekezdés].
[20]    A jogbiztonság követelményét az Alkotmánybíróság az Alaptörvény alapján is a jogállamiság részének tekinti, azzal a tartalommal, amelyet korábbi határozatiban kibontott. Ennek éppen úgy része az állam intézményvédelmi kötelezettsége, mint a jogalanyok helyzetének kiszámíthatóságára vonatkozó, a jogalkotást és a jogalkalmazást egyaránt érintő, világosan értelmezhető, kiszámítható normatartalom. Az állam büntető hatalmának gyakorlásakor ez a követelmény elsősorban az eljárási garanciák érvényesülése szempontjából kiemelt érték, mely garanciákat a büntetőeljárás lefolytatásával összefüggő jogszabályoknak kell tartalmaznia. A jogbiztonság követelménye azonban továbbra is annak tükrében értelmezendő, hogy a büntető hatalom gyakorlásakor, az ennek teljesítése érdekében eljáró szerveknek a bűnüldözési feladataik teljesítése érdekében alkotmányosan megfelelő, a jogkorlátozás tekintetében az Alaptörvény további rendelkezéseivel, az alapjogok vonatkozásában a szükségesség és arányosság követelményével egyébként összhangban álló hatékony eszközöket kell kapniuk. Az Alaptörvénnyel való összhang megítélése minden esetben az Alkotmánybíróság hatásköre.
[21]    A támadott rendelkezések – az indítványban felhozott érvek alapján – ezen az alapon nem ütköznek a jogállamiság, azon belül a jogbiztonság követelményébe. Pontosan, követhető módon, jogszabályi alapokon meghatározzák és egyben korlátok közé szorítják, hogy a titkos információgyűjtés eredménye milyen esetben, kivel szemben használható fel. A felhasználás szabályai szűkítő jellegűek és kiküszöbölik annak a parttalan értelmezésnek és alkalmazásnak a lehetőségét, amelyet az Abh.-ban az Alkotmánybíróság korábban kifogásolt. A jogbiztonság követelménye ebben az esetben sem értelmezhető úgy, hogy az a bűncselekményeknek és a bűncselekmények elkövetőnek a „titokban” maradásához, a felelősségre vonás elmaradásához való biztonságot jelenti.
[22]    Az alkotmányosan nem kifogásolt eszközökkel és keretek között maradó bűnüldözés az állam Alaptörvény szerinti kötelessége is. A titkos eszközök és módszerek tekintetében már az Abh. is arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában véve ezek léte és szigorú jogszabályi keretek, ellenőrizhető, nyomon követhető és számon kérhető feltételek közé szorított alkalmazása az állami büntetőhatalom gyakorlásának, az eredményes bűnüldözésnek a része. A támadott rendelkezések pedig éppen arra szolgálnak, hogy az alapjogokat tiszteletben tartó, mindenki számára előre kalkulálható keretek közé szorítsák a bűnüldöző hatóságok tevékenységét.
[23]    Ezen az alapon tehát az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
[24]    4. Az indítványban felhívott védelemhez való jog kapcsán az Alkotmánybíróság számos, egymásra épülő határozatában fejtette ki álláspontját. Az Abh.-ban ezt a kérdést is a speciális helyzetre és szabályozásra tekintettel igen részletesen vizsgálta.
[25]    Az indítvány azonban a korábbi határozatból is kizárólag az ügyvédi hivatásnak az igazságszolgáltatásba való beágyazottságát emeli ki, nem teremt azonban összefüggést a támadott – részben új – rendelkezések s a védelemhez való jog összefüggései között, ezért az érdemi vizsgálatra alkalmatlan.
[26]    Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 52. § b) pont első fordulata és e) pontja alapján az indítványnak tartalmaznia kell a támadott rendelkezés és az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése közötti összefüggések kifejtését is.
[27]    Ennek hiányában az Alkotmánybíróság az indítványt ezen az alapon visszautasította.
[28]    5. Az Alkotmánybíróság már az Abh-ban is megállapította, hogy a jelen indítványban támadott azonos tartalmú rendelkezés és az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében védett bírói függetlenség, illetve az 57. § (1) bekezdésében szabályozott bíróság előtti egyenlőség között nincs alkotmányos összefüggés.
[29]    Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése a korábbi Alkotmánnyal azonos rendelkezéseket tartalmaz. Ugyanakkor az indítvány nem teremt érdemi összefüggést az Alaptörvény felhívott rendelkezése és támadott – részben új – rendelkezések között sem.
[30]    Ezért az indítványt az Abtv. 52. § e) pontja alapján ezen az alapon is vissza kellett utasítani.
[31]    6. A határozat meghozatala során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság tanácsa járt el.
Budapest, 2012. szeptember 25.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Szalay Péter s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/1174/2012.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére